Orvosszakértő álítja: Nem minden rákos megbetegedést kell azonnal kezelni

A rákos megbetegedés diagnózisa szinte minden kivétel nélkül azonnali kezelésre szorul. Vannak azonban olyan daganat fajták, amelyeknek a kezelés nélküli megfigyelése sokkal többet segít, mint az azonnali beavatkozás.

Ezek a rákos megbetegedések nem kívánnak azonnali beavatkozást

Számos orvosi szakértő szerint bizonyos azonnali vagy agresszív kezelés több kárt okozhat, mint hasznot bizonyos rákfajták esetében. Például a lassan növekvő daganatok műtéti, sugár- vagy kemoterápiás kezelése jelentős mellékhatásokat okozhat anélkül, hogy javítaná a túlélési esélyeket. 

Az alábbiakban felsorolunk néhány olyan rákfajtát, amelyek kutatások és orvosok tanácsai szerint nem feltétlenül igényelnek kezelést. 

1. Prosztatarák (alacsony kockázatú) 

„A prosztataráknál a legtöbb alacsony kockázatú rák esetében (Gleason 6 vagy 1. fokozat) a közvetlen kezelés helyett a kezdeti megfigyelést és felügyeletet javasoljuk” – nyilatkozta Sanoj Punnen, urológiai onkológus a Fox News Digitalnak. 

A Gleason-pontszám egy osztályozási rendszer, amely a prosztatarákos sejteket rendellenességük mértéke szerint rangsorolja, ahol a 6 a legalacsonyabb és a 10 a legmagasabb fokozat. 

2.  Ductalis carcinoma in situ (DCIS) - Melldaganat 

A 0. stádiumú emlőrákként is ismert DCIS egy nem invazív betegség, amelyet a tejcsatornák bélésében található rendellenes sejtek jellemeznek. Az „in situ” latinul „eredeti helyén” jelent, ami azt jelzi, hogy a rák nem terjedt ki a tejcsatornákra kívülre. 

A kutatások szerint ez a rákot megelőző, nagyon korai stádiumú emlőbetegség esetében a gondos megfigyelés körültekintőbb lehet, mint az azonnali műtét. Más kutatások arra utalnak, hogy az alacsony kockázatú DCIS-ben szenvedő nőknél nem volt magasabb az invazív rák előfordulási aránya két év aktív megfigyelés után, bár minden betegnek meg kell beszélnie egyéni kockázati szintjét az onkológussal. 

3. Indolens (lassan növekvő) limfómák  

A non-Hodgkin limfóma (NHL) egy olyan rákfajta, amely a nyirokrendszerben alakul ki, amely magában foglalja a nyirokcsomókat, a lépet, a csecsemőmirigyet, a csontvelőt és más szöveteket. A National Comprehensive Cancer Network (NCCN) azt javasolja, hogy a tünetmentes, lassan növekvő follikuláris limfómák esetében figyelmes várakozás mellett döntsenek, ezzel elkerülve a kemoterápia és az immunterápia toxikus hatását.  

4. Krónikus limfocitás leukémia 

Az Amerikai Rákkutató Társaság szerint a krónikus limfocitás leukémia (CLL) az egyik leggyakoribb felnőttkori leukémia, amely a csontvelőben található fehérvérsejtekben (limfocitákban) alakul ki, majd a véráramba terjed. Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a CLL korai kezelése nem javítja a túlélési arányt a megfigyeléshez képest, és hogy az előnyök nem feltétlenül haladják meg a kockázatokat. Kutatók megállapították, hogy a korai kezelés nem hosszabbította meg az általános túlélést a placebóhoz képest a korai, tünetmentes CLL-ben szenvedő betegeknél. 

5. Alacsony fokozatú méhnyálkahártya-rák 

Az Amerikai Rákkutató Társaság szerint a méhnyálkahártya-rákos betegek többségénél az első kezelés a műtét, amely a méh, a petevezetékek és a petefészkek eltávolítását jelenti. Az alacsony fokozatú rákos betegeknél azonban, például idősebbeknél, „gyenge” állapotúaknál és súlyos egészségügyi problémákkal küzdőknél, az orvosok javasolhatják a műtét elhalasztását, mivel az magas kockázattal járhat. 

6. Néhány korai stádiumú veserák 

A kutatások szerint a halasztott kezelés különösen ajánlott idősebb betegek vagy „jelentős komorbiditásokkal” rendelkező betegek esetében. A kis vesetömegek késleltetett beavatkozása és megfigyelése (DISSRM) nyilvántartás adatai szerint az aktív megfigyelés alatt álló betegek rákra vonatkozó túlélési aránya 99% vagy annál magasabb volt – gyakorlatilag megegyező az azonnali kezelésben részesült betegekével. 

7. Kis papilláris pajzsmirigyrák 

A papilláris pajzsmirigyrák, 1 centiméter vagy annál kisebb méretű, mikrokarszinómának nevezett daganatok esetén nem feltétlenül igényel kezelést. 

Kutatások kimutatták, hogy 10–20 évig tartó aktív megfigyelés esetén kevesebb mint 10% esetében tapasztaltak jelentős növekedést, csak 5% esetében alakult ki nyirokcsomó-áttét, és nem volt pajzsmirigyrák okozta haláleset. - olvasható a Fox News Digital cikkében.