Te milyen típusú evő vagy? Sokat elárul a személyiségedről

A táplálkozási szokásaink, illetve az, hogy mit szeretünk és mit nem, alapvetően a gyermekkora vezethetők vissza, és arra, milyen mintáink, tapasztalataink voltak. Sok egyéb mellett ezért is van nagy jelentősége például a családi rutin kialakításának és a közös evéseknek, melyek hagyománya egész életünkre meghatározó lehet - írja a Fanny magazin.

Rohanva vagy ráérősen eszel? Az étkezés tempója sokat elmond rólad

Az evési attitűdből gyakran az illető általános vagy aktuális hangulára is lehet következtetni, de az étkezések minősége is mesélhet valaki habitusáról, érzelmi hozzáállásáról, gondolkodásáról. 
– Gyakori típus a habzsoló vagy gyors evő. Ilyenkor a háttérben egyfajta domináns jellem húzódhat meg, olyan személyiség, aki kevésbé tudja késleltetni a szükségleteit, talán kisebb mértékben megfontolt és tudatos, jobban szabadjára meri engedni az ösztöneit, ám ezáltal egyfajta kontrollvesztettség is megjelenhet – teszi hozzá a pszichológus. – Ismerjük azokat is, akik annyira rohanó életet élnek, hogy nem tudnak és nem is szeretnének időt, energiát szánni a minőségi étkezésre. Menet közben, az autóban, a tömegközlekedésen vagy éppen az utcán kapnak be pár, többnyire egészségtelen falatot. Ebben a felpörgött működésben kiszorul az étkezés, ami inkább hátráltató tényező egy vélhetően teljesítménykényszeres ember számára. Ennek az ellenkezője, amikor kifejezetten lassú az evés. Akik így étkeznek, feltehetően introvertáltak, nyugodt, lelassult életvitellel, nagy fokú tudatossággal, kiszámíthatósággal és kontrollal.

Étkezési szokások és személyiség: a szabályok rabjai vagy a kísérletező típusok

Érdemes szót ejteni a megszokások híveiről is, akik általában ugyanazokban az időpontokban esznek, az étkezések akár rituálészerűek. Számukra fontosak a körülmények, illetve az olyan részletek, minthogy mit mivel vagy milyen sorrendben fogyasztanak el. 

– Ez egy különösen szabályozott étkezési magatartás, ami szorongó, biztonságot kereső, akár perfekcionista személyiségre utalhat, akinek az élete más területein is megjelenhet a kontroll, a túlzó hozzáállás, a kényszeres dinamika és az átláthatóságra való folyamatos törekvés – hangsúlyozza a pszichoterapeuta. – A következő kategória a döntésképtelen étkező, számukra már a fogások kiválasztása is feszültséggel járhat. Az ilyen személyek félnek, hogy rosszul döntenek, emiatt még ha vágynak is az új dolgok kipróbálására, jellemzően maradnak a jól bevált és tévedhetetlen döntéseknél, melyek a biztonságérzetet erősítik. Ezzel szemben, aki az újdonságokat szereti és keresi, a mindennapjaiban is jobban ki tud lépni a komfortzónájából, bátrabb, bevállalósabb, érdekli és keresi a friss ingereket, szívesen kipróbálja magát, és átlépi a saját határait.

Étkezési szokásaink mögötti okok: a testkép és az önbizalom szerepe

Többen kifejezetten egyedül szeretnek enni, míg mások éppen a társasági étkezést kedvelik, és nem jönnek zavarba attól, hogy ismerősök vagy ismeretlenek ellőtt falatozzanak. Előbbinél megjelenhet egyfajta táplálkozáshoz társuló szégyenérzet, aminek a hátterében szorongás húzódhat, esetleg önértékelési vagy testképzavar. Extrém formája a titokban majszolás, illetve a kifejezetten elbújó, magányos étkezés. 

– Ha a társasági evésről van szó, tökéletes példa a munkahely, ahol szépen megmutatkoznak a különféle hozzáállások. Egyesek az asztaluknál fogyasztják el az elemózsiát, míg sokaknak a közösségi ebéd a nap fénypontja. Akik ezt élvezik, szeretnek étkezés közben beszélni és történeteket mesélni, extrovertáltabb, énközpontúbb személyiségek lehetnek, akik nem feltétlenül az ételt és az evést helyezik előtérbe, sokkal inkább azt a helyzetet, amiben főszerepbe kerülhetnek – emeli ki a szakértő.

Szokásaink és önismeret: miért fontos, hogy rálássunk a saját mintáinkra?

A tudatosság – akárcsak az élet más területein – a táplálkozásban is nagyon fontos, az, ha megfigyeljük magunkat és tisztában vagyunk a magatartásunkkal a mentális egészségünk mellett a fizikai jólétünkre is jó hatással lehet. 

– Érdemes a mindennapokat úgy kialakítani, hogy ne legyünk az evés rabjai, inkább értsük meg, mi a táplálkozás valódi jelentősége. Étkezzük bármilyen módon, és bármilyen személyes szabályok mentén is, a lényeg, hogy mindezt képesek legyünk rugalmasan kezelni, és tisztában legyünk azzal, hol, minek van helye. Ezen kívül az is fontos, hogy a saját szokásainkhoz nyitottan álljunk hozzá, hiszen ezek jó esetben ahelyett, hogy szélsőségesen uralnák az életünket, valójában az alkalmazkodás lehetőségét adják meg – összegzi dr. Makai Gábor. 

Infantilizmus és étkezési szokásainkban: mit jelent, ha még mindig játszunk az étellel?

Gyerekkorban a csöppségek a szülők intelme ellenére játszanak az étellel, ami bizonyos szempontból a felfedezés eszköze. Ilyenkor az apróságok kiválogatják a kedvenc összetevőiket, a végére hagyják a legfinomabb falatokat, körberágják a péksüteményeket, kieszik a levesből a kedvenc zöldségeiket és félreállítják a legutálatosabbakat. Ezek rendszerint a felnőttkorra kikopnak, főként a társadalmi és kulturális elvárásoknak és az illemnek köszönhetően, melyek mind felülírják a gyermekded játékokat. Ennek ellenére előfordul, hogy felnőttként is megtartjuk ezeknek a tradícióknak egy részét, ám ez a gyermeki működésmódot élteti tovább.