Felrobbantotta a netet ez a palacsinta, eperrel a legjobb

Itt az eperszezon, naná hogy a palacsinta mellé sem hiányozhat! Különleges recepttel lepünk most meg, ki ne hagyd ezt a finomságot!

recept

édesség

Ez az epres palacsinta nagyon különleges. Eltér a megszokottól, de fantasztikus íze van. Eperszezon idején, ne feleljtsd el a családnak elkészíteni. Szuper meglepetés, imádni fogja mindenki!

Eperrel, porcukorral ízesített különleges palacsinta

Hozzávalók: (3 db)

2 db tojás

15 ml tej

3 g vaníliás cukor

30 g liszt

2 g sütőpor

1/4 tk só

5 ml citromlé

30 g cukor

olaj

eper és porcukor

8 cm széles és 4 cm magas sütőpapír karikák

Így készítsd el:

Két közepes méretű tojás sárgáját és fehérjéjét válassz ketté két tálba. A sárgájához öntd hozzá a tejet, add hozzá a valíliás cukrot, és keverd össze.

Add hozzá egy szűrön keresztül a liszet, a sütőport. Tedd félre a tálat.

A tojás fehérjéhez add hozzá a sót és verd fel habosra. Közben add hozzá a citromlevet is, a cukrot, és addig habosítsd, míg kemény nem lesz.

Fokozatosan keverd a sárgájához a megkeményedett fehérjét.

Rakj egy kis olajat a serpenyőbe, és helyezd bele az általad készített papír karikákat. Ebbe kanalazd bele háromrészre bontva a palacsinta tésztáját.

Önts köré egy teáskanálnyi vízet. Fedd le a serpenyőt. 6-8 percig süsd, majd fordítsd meg őket, adj hozzá még egy kis vizet és fedd le ismét a palacsintákat. 5 perc és készen is van a desszerted.

Vedd le a papírokat róluk, tálald a palacsintákat egy tányéron, szórj a tetejükre porcukrot és a megmosott, kettévágott eprekkel tálald!

Jó étvágyat!

Te tudtad?

A palacsinta eredete a római korból származik, neve latinul placenta volt. A lepényszerű tésztát kerek kövön sütötték. Összetétele liszt, víz és kevéske só volt. Nagyon fontos szerepet játszott a római légiók ellátásában, mert hosszabb ideig eltartható volt. Ekkoriban nem édes tölteléket használtak, hanem húsfélékkel fogyasztották. A kutatások szerint a palacsinta a római légiók nyomán terjedhetett el a Duna medencéjében és tőle nyugatabbra is, német, francia, angol vidékekre. Az első feljegyzéseket – amelyekben egy recept is szerepelt – már 1439-ben lehetett olvasni. A palacsintakészítés első magyar nyelvű leírása az erdélyi fejedelmi udvar főszakácsának a 16. század végén írt szakácskönyvében olvasható. A néphagyomány szerint húshagyókeddig minden olyan elspájzolt élelmiszert el kellett fogyasztani, amit a másnapi hamvazószerdával kezdődő negyvennapos böjt alatt tilos volt enni. A palacsintatészta egyik alapanyaga a tojás, és a kisütéséhez akkoriban zsírt használtak, így ideálisnak bizonyult a feleslegessé vált tartalékok felhasználására. Az angolszász országokban palacsintát ünneplő nap is született, mely napon palacsintasütő, -evő, -feldobó, -tekerő stb. versenyeket rendeznek. Az ünnep alkalmából világrekordok megdöntésével kísérleteznek palacsintaevő, -eldobó, -elkapó kategóriákban. 1994-ben Rochdale-ben sütötték ki a világ legnagyobb palacsintáját, amely 15 méter átmérőjű, 3 tonna súlyú, és kb. 2 millió kalóriát tartalmazó édesség volt.