kulcsár edina
Brit kutatók felmérték, mit árulhat el a lábfej az egészségi állapotunkról. Hét alapvető lábfejtípust találtak – te vajon melyikbe tartozol?
Brit tudósok körülbelül 5000 ember lábfejformáját mérték fel a lábujjak elhelyezkedése és a lábfej szélessége alapján. Ortopéd orvosokkal karöltve azt vizsgálták, hogy van-e köze ennek ahhoz, milyen egészségügyi problémákra lehetünk hajlamosak. Összesen hét lábfej-típust azonosítottak. Máris mutatjuk a típusokat, és azt is, mit kell tudni róluk.
Ennek a típusnak a legjellegzetesebb vonása, hogy a nagylábujj, és a mellette levő két ujj nagyjából azonos hosszúságúak, viszont az utána következő két lábujj sokkal kisebb náluk. Ennél a lábfej-típusnál az átlagosnál gyakrabban fordul elő a lúdtalp, mivel az ujjak egyenlő hossza miatti egyensúly-eltolódást valahogyan ki kell egyensúlyozni. A lúdtalp viszont a test egész egyensúlyát, tartását és az izmok, ízületek terhelését is megváltoztatja. Ennélfogva a „földműves” lábfej tulajdonosai gyakrabban hajlamosak a boka, a térd és a csípő fájdalmára. Épp ezért a lúdtalpat nem szabad figyelmen kívül hagyni, mindenképp orvoshoz kell fordulni vele.
Hasonlít a földműves lábfejhez abban, hogy az első három lábujj egyforma hosszú, de az utánuk jövő két lábujj sem sokkal kisebb, harmonikus a méretcsökkenés. A lábujjak befelé, a test középvonala felé mutatnak. Ez az egyik leggyakoribb lábfejforma az emberek között.
A római lábfejjel élő emberek ritkábban lúdtalpasak, inkább kifejezetten magas a lábboltozatuk. Nekik a kalapácsujj kialakulására van nagyobb esélyük, mivel a nagylábujj körüli izmok ettől az elrendezéstől meggyengülhetnek. Ez pedig felborítja a lábujjakat egyenesen tartó izmok és szalagok egyensúlyát. Így a római lábfejű nőknek különösen vigyázniuk kell arra, milyen lábbelit viselnek, a tűsarkút érdemes csak a valóban különleges alkalmakra tartogatniuk.
Az egyiptomi lábfej jellegzetessége a hosszú nagylábujj, és az egyenletesen csökkenő hosszúságú lábujjak. A lábujjak vonala egy átlós vonalat ír le. Ez a lábfej általában hosszabb és keskenyebb, mint a többi. A keskeny lábfejen járás közben a súly általában a lábfej külső részére nehezedik – ha ez az eltolódás extrém mértékű, akkor túl nagy terhelést ró erre a testtájra. Érdemes megnézi, hol kopik jobban a cipő talpa: ha a külső szélén, akkor bizony ez a helyzet. Ez a járásmód a bokát terheli túl, ez pedig sípcsont környéki fájdalomhoz, bütykök és bőrkeményedések kialakulásához vezethet a lábfej külső szélén. A sarok és a lábfej elülső részének fájdalma is ehhez vezet.
A szögletes lábfej pont olyan, amilyennek a neve alapján várnánk: mind az öt lábujj nagyjából egyenlő hosszúságú, így ez a forma stabil alátámasztást ad a testnek. A sarok viszonylag keskeny, míg a lábfej elülső része széles, így elsősorban erre a részre nehezedik a terhelés. Ha nem a megfelelő cipőt hordja, vagy a lábra nagy terhelést rovó sportot űz, a szögletes lábfejű ember hajlamos lehet a metatarsalgia nevű problémára: ez lényegében a lábujjak és a lábfej elülső részének fájdalmát és gyulladását jelenti.
A legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy a második lábujj hosszabb, mint a többi, így kissé kiáll a lábujjak sorából. A római lábfej mellett ez is a leggyakrabban előforduló lábfejtípusok egyike. Ennél a lábfejnél az első lábközépcsont rövidebb, mint a második, ám ez az elrendezés épp a vékonyabb és hosszabb második lábközépcsontra viszi a terhelés nagy részét. Épp ezért az ilyen lábfejűek sokszor éreznek fájdalmat a lábboltozatban, ez azonban megfelelő lábboltozati tartást adó cipővel vagy betéttel, és a lábboltozat erősítésével (például lábujjhegyen járással, nyáron a kertben mezítláb járással) kordában tartható.
A szétálló lábfej elnevezése arra utal, hogy a lábujjak az átlagosnál jobban szétterpesztve állnak. Ez a szélesen, néha szinte legyezőszerűen álló lábközépcsontoknak köszönhető. A szétálló lábfejjel élők a széles lábfejük miatt nehezen találnak kényelmes cipőt maguknak, és az egyenetlen súlyeloszlás miatt gyakran éreznek fájdalmat a láb első részében., sőt, akár fájdalmas bütykök és bőrkeményedések is kialakulhatnak itt. Érdemes rendszeresen járniuk ortopédiai ellenőrzésre, és betartaniuk az orvos tanácsait.
Az elnevezés arra utal, hogy ez a lábfejtípus formában hasonló a főemlősök lábfejéhez. A nagylábujj a kisujj irányába hajlik, a kisujj pedig lényegesen kisebb a többinél. A nagylábujj befelé irányuló görbülete miatt gyakran alakul ki bütyök a nagylábujj környékén. Akinek ilyen a lábfeje, jobb, ha tartózkodik a nagyön szűkre szabott, hegyes orrú cipőktől, például a tűsarkútól.