
kulcsár edina
A karcsú alak elérése sokaknak kemény munkába kerül, azonban vannak olyanok, akiknek erre nincs szükségük. De vajon tényleg ez az igazság?
A természetes vékonyság bizony örökölhető. Származhat valaki olyan családból, ahol mindenki vékony, ám ez az adottság nyomban eltűnhet, ha nélkülözi az egészséges életmódot és a sportot, valamint ha rendszertelenül étkezik. A természetesen vékonynőknek nemcsak a genetikájuk, de a gondolkodásmódjuk is más.
Nézzük, hogyan élnek, esznek a karcsú termetűek.
Ha egy tízes skálán kellene értékelni a jóllakottság mértékét, a vékony nők csak addig esznek, míg elérik a 6-os, legfeljebb a 7-es szintet. A legtöbben azonban legalább 8-as, de sokszor 10-es szintig eszünk. Vagyis addig eszünk, amíg már majd kipukkadunk, vagy amikor már érezzük, hogy tökéletesen tele van a hasunk. A vékony nők azonban leteszik az evőeszközt abban a percben, hogy az éhségérzet elmúlt. Nem esznek tovább csak azért, mert finom, csak azért, mert van még tányéron. Ettek, már nem éhesek, ennyi. Nagyon nehéz, de hatékony önkontroll.
Étkezésnél, amikor már az adag felét megette, tegye le az evőeszközt. Próbálja meghatározni egy képzeletbeli skálán jóllakottsága mértékét. Ha még nem érte el a 6-os, 7-es szintet, egyen újabb 5 falatot. Majd ismét tegye le a villát. Ha már nem éhes, hiába tudna még enni, fejezze be az étkezést. Ezzel a módszerrel lelassíthatja az evés folyamatát, így időt hagyva testének az emésztésre és a teltségérzet kialakulására. Ezenkívül remek önkontroll.
A vékony nők konstatálják az éhséget, de nem rohannak azonnal csillapítani. Isznak egy csésze teát, egy nagy pohár vizet, majd végiggondolják, mit, milyen körülmények között is szeretnének enni. Jellemzően nem esznek rohanva, megadják a módját. Míg mások, akik erősen függnek az ételtől, kaszát, kapát eldobva rohannak büfébe, étterembe, kifőzdébe. Esznek akkor is, ha azt csak kocsiban vagy a sarki péknél tudják intézni. A rohanós étkezés pedig, ugye, nem számít.
Először is: sose egyen rohanva. Ha érzi, hogy támad az éhség, azonnal gondolja végig, hol van lehetősége nyugodtan enni. Ha erre belátható időn belül nem kerülhet sor, rágcsáljon el egy kis natúrmagot, mazsolát, néhány aszalt gyümölcsöt. De semmi esetre se guruljon be kocsival a gyorsétterem parkolójába, ne fossza ki a lépten-nyomon csábító pékségeket, szendvicsbárokat. Keressen alkalmat a nyugodt étkezésre.
A vékony nők nem étellel gyógyítják magukat. Nem falnak csokit, ha elhagyta őket a párjuk, nem tortával jutalmazzák magukat, ha valamiben sikert értek el. Bánatukat nem falásrohamokkal csillapítják. Míg az átlag mit tesz? Ha jól akarja érezni magát, csokit vagy fagyit eszik – ráadásul mértéktelenül. Ez nem azt jelenti, hogy a vékonyak nem szeretnék a finom falatokat, netán minden édességet megvonnának maguktól. Ám az étel nem eszköz számukra. Amikor édességet vagy sós rágcsálnivalót fogyasztanak, kiélvezik az ízeket, és tudják, hogy egy szelet torta is bőven elegendő.
Az étel ne legyen eszköz vagy kizárólagos örömforrás. Ha szeretne kedveskedni magának, ne étellel tegye. Inkább egy masszázzsal, egy forró fürdővel, egy kis bizsu fülbevalóval. Ha mégis az étel felé fordulna, ne habzsoljon. Szabja meg az elfogyasztható adagot, és élvezze ki az ízeket. Egyen lassan, az ételre, az ízre koncentrálva.
A további 4 pontot a Diéta és fitnesz oldalon olvashatod el.