LELKIZŐ
„Nem kellettem a Színművészetinek” – Ábel Anita őszinte vallomása a Szomszédok utáni összeomlásról
Az egyik legkedveltebb és legnépszerűbb hazai színész-műsorvezetők egyike. A közönség szeme láttára nőtt fel, ám a csillogó felszín mögött Ábel Anita kőkemény traumákkal, testszégyenítéssel és szakmai elutasítással küzdött meg, mire sikerült visszakapnia a saját nevét a „Szomszédok Julcsijától”.
Magyarországon kevés olyan ismert ember van, akit valóban egy egész ország kísért végig a gyerekkortól a felnőtté válásig. Ábel Anita számára ez nem egy választott út, hanem egy berobbanó valóság volt. A Szomszédok idején, amikor még csak egyetlen televíziócsatorna létezett, csütörtök esténként ötmillió ember figyelte a felnövését. Ez a fajta népszerűség azonban olyan teherrel járt, amire sem ő, sem a szülei nem voltak felkészülve.
(Fotó: Karnok Csaba)
Ábel Anita fiatalon többször kapott megszégyenítő megjegyzést külsejére
Ma már sokat beszélünk a cyberbullyingról, de Anita a 80-as és 90-es években a saját bőrén tapasztalta meg a „népítéletet”. Mivel nem volt sportos alkat, a kamaszkori alakváltozásait a nézők nem empátiával, hanem kíméletlen kritikával figyelték.
„Hát, amikor az ember gyerekként benne van egy olyan tévésorozatban, amit még abban az időben néz ötmillió ember, amikor gyakorlatilag csak egy csatorna volt, akkor valahogy az emberek jogot formálnak arra, hogy ugyanolyan kritikus szemmel nézzék, mint a saját gyereküket, vagy talán még kritikusabban. És hát nyilván, mint minden tizenéves lány, én is éppen kialakulóban voltam. Nem voltam egy sportos alkat, bár mindig sportoltam egész életemben, és remélem, még fogok is. Persze értek kritikák a testemmel kapcsolatban. Kaptam utcai beszólásokat. Akkor még nem volt social media. De voltak magazinok, és ott is megírták, hogy kövér vagyok. Ezek természetesen eljutottak hozzánk is: bedobták a postaládánkba, és így tovább. Ezt azért nem viseli jól az ember. Igazából a szüleim sem voltak felkészülve erre az elképesztő ismertségre, erre a fajta népszerűségre, ami inkább a sorozatnak szólt, vagy az általam játszott karakternek –, és arra sem, hogy ezt hogyan kellene kezelni.”
Ilyenkor két lehetőség van: az ember ösztönösen védekezni kezd. Azt hiszem, nálam ez a védekezés a humor volt. Ez a nagyon karcos, nagyon beszólogatós stílus valószínűleg egyfajta védőhálóként működött. Szóval ez nem volt egy könnyű időszak. Szembenézni azzal a fajta ismertséggel sem, hogy amikor kimentél az utcára, gyakorlatilag mindenki tudta, ki vagy. Amikor mész a villamoson a gimnáziumba, és odajönnek hozzád, ölelgetni akarnak… Én nem voltam magántanuló sem. Kértem a szüleimet, hogy ne vegyenek ki az iskolából, mert úgy éreztem, szeretném megőrizni a gimnazista éveimet
– emlékezett vissza Anita a lelkileg megterhelő gyerekkorára. Védelmi mechanizmusként a humort és a „karcos” stílust választotta.
A nagy törés: „Nem kellettem a főiskolának”
Sokan azt gondolták, hogy a leghíresebb magyar gyerekszínész útja egyenesen vezet a Színművészeti Főiskolára. A valóság azonban hidegzuhanyként érte. Hiába készítette fel Schubert Éva, aki tűzbe tette volna érte a kezét, Anitát a harmadik rostán kiejtették.
Én azt szerettem volna, hogy igazából engem lássanak. Vágytam arra, hogy észre vegyenek: mennyivel több vagyok annál, mint amit kéthetente láttak a képernyőn. És amikor egy ország egyik legismertebb színésznője, Schubert Éva azt mondja, hogy: Ha őt nem veszik föl, akkor én fölköpök és aláállok, mert akkora tehetség vagy – az hihetetlen energiát és biztatást adott nekem. Én tényleg azt szerettem volna, hogy meglássanak. De ez nem történt meg, mert nem vettek föl. És aztán a makacsságom miatt soha többé nem is jelentkeztem. Igazából volt bennem egy kis sértődés. De nem azért, mert "Úristen, engem nem vesznek föl!", hanem inkább azért, mert úgy éreztem, hogy tényleg nem láttak. Ez fájt igazán. Soha nem voltam elájulva magamtól. Az később sem igazán jött. Inkább az fájt, hogy nagyon készültem rá. Nagyon odatettem magam. Egy nagyon jó anyaggal mentem oda.
Anita ekkor fogadta meg: soha többé nem jelentkezik. Ez a dac indította el egy különleges úton: elvégezte az újságíró iskolát, pedagógus diplomát szerzett, és még a buddhista egyetemre is járt. Folyamatosan kereste önmagát, hogy bizonyítsa: ő nemcsak egy skatulya.
(Fotó: Markovics Gábor )
Harc a skatulyák ellen: Julcsiból Anita
A legnagyobb áttörést a 2000-es évek eleje hozta meg számára, amikor a kereskedelmi televíziózás hajnalán bekerült az Reggeli csapatába. Itt végre nem karaktert kellett játszania, hanem önmagát adhatta napi több órában. Ez volt az az időszak, amikor a szakma és a nézők is elismerték műsorvezetőként.
Visszakaptam a nevemet. Julcsiból visszaváltoztam Anitává
– nyilatkozta az Én kék zónám podcastben.
Ábel Anita ma, 50 felett már pontosan tudja, ki ő: egy kiváló karakterszínésznő erős komikai vénával, és egy profi műsorvezető. Bár voltak pillanatok – különösen a szülése után –, amikor azt hitte, elfelejtették, a belső hite mindig visszavitte a pályára.
Ripost hírek
