Lehull a lepel! Ezért működnek a mai napig anyáink gyógyító praktikái

A ricinusolaj, kamillás gőz, szódabikarbóna, meggymagpárna talán mindannyiunknak ismerős, de vajon mikor, melyik és mire jó? A Fanny magazin felfedi a titkot.

Megfázás esetére

Amikor náthásak voltunk, anyukánk nem nyúlt rögtön a gyógyszerekhez, pláne nem antibiotikumhoz, hiszen az hatástalan vírusok ellen, ráadásul csak az immunrendszerünket gyengíti. Márpedig ilyenkor éppen az lenne a fontos, hogy az bivalyerős legyen és hamar elbánjon a megfázással. Nem véletlen, hogy amint tüsszentettünk egyet, anyukánk már készített is egy kancsó citromos, mézes teát. Arra azért figyeljünk, hogy a mézet és a citromot ne a forró teába tegyük, mert akkor a bennük lévő értékes anyagok elpusztulnak, hanem akkor ízesítsük, amikor már fogyasztható hőmérsékletű. Általában kamilla, bodza, kakukkfű, rozmaring vagy hársteát, hársmézet és frissen facsart citromlevet használtak. Rendkívül hatékony volt a kamillás gőzölés, amire biztos sokan emlékszünk gyerekkorunkból. Édesanyánk felrakott egy lábos vizet a tűzhelyre, tett bele két-három marék kamillavirágot, és felforralta. Aztán odatette az asztalra, fölé kellett hajolni, anya meg letakarta a fejünket és a lábost egy törölközővel, mi meg lassan, belélegeztük a forró kamillás gőzt. Bizony ez a módszer ma is megállja a helyét! A kamillagőz kiválóan oldja a hurutot, tisztítja a légutakat, csökkenti a gyulladást, fokozza az izzadást, amivel a méreganyagok kimosódnak a szervezetünkből. De annak idején készítettek fokhagymaszirupot is: Egy bögre langyos vízben beáztattak 5 gerezd összezúzott fokhagymát, lefedték, és hagyták állni legalább 8-10 órát. Ezután leszűrték, kevertek bele 2 evőkanál mézet, és azt ittuk meg. Nagyon hatásos nemcsak megfázás, hanem vírusok, baktériumok ellen is. És persze ne feledkezzünk meg a jól bevált húslevesről se, ami nem csak vasárnaponként került az asztalra, hanem akkor is, ha megfáztunk. A rengeteg zöldséggel készített leves nemcsak sok folyadékot tartalmaz, hanem tápláló is. Magas az ásványi anyag, fehérje és vitamin tartalma, amitől új erőre kapunk és extra energiát kap az immunrendszerünk is.

Szorult helyzetre

Ha már napok óta nem volt székletünk, akkor az anyukáink nem estek kétségbe és nem szaladtak velünk azonnal az orvoshoz. Csak előkapták a savanyú káposztát vagy a paradicsomot, esetleg szilvát, kifacsarták a levét, és megitatták velünk. Ugyanilyen hatékony volt az aszalt szilva, az almaecetes víz vagy egy evőkanálnyi ricinusolaj, ami nem volt a kedvencünk, ezért gyümölcslébe csempészték. Ezeket legjobb volt éhgyomorra fogyasztani. Szintén sokat segített a frissen passzírozott céklalé is. A kemény széklet lazítása pedig a lenmagot választották. Magas nyák és rostanyag tartalmának köszönhetően hamar enyhülést hozott. Székrekedésre bevetették a szódabikarbónás vizet is, ezt lefekvés előtt kellett meginni, és reggelre megoldotta a problémát. Ehhez egy evőkanál szódabikarbónát keverjünk el egy pohár langyos vízben, és igyuk meg. Ne kortyolgassuk, hanem húzzuk le, amilyen gyorsan csak tudjuk. Ez nemcsak a fokozza a bélműködést, de a gyomorsavat is közömbösíti, így gyomorégés esetén is érdemes bevetnünk. Gyógyteát is készítettek, főleg mályva, ánizs, édesgyökér, gyermekláncfű és a kutyabenge füvekből. Nem véletlen, hogy édesanyáink mindig sok tiszta vizet itattak velünk, hiszen az lazítja a székletet, ráadásul, ha nem iszunk eleget, az már önmagában is szorulást okozhat.

Puffadás ellen

Az édesköménytea már egészen pici babakorunkban is gyors enyhülést hozott, amikor – ahogy mondták – hasfájósak voltunk. Emellett a mozgás és a masszírozás is segített. Anyukánk ilyenkor a hátunkra fektetett minket, felnyomta a térdeinket a hasunkhoz, majd kinyújtotta a lábukat, és újra a hasunkhoz nyomta. Ezt ismételgette jó ideig, majd körkörös mozdulatokkal átmasszírozta a hasunkat. Ezzel kiválóan átmozgatta a belső szerveinket, és hamar megszabadultunk a székrekedéstől és a puffadástól.

Fülfájás kezelésére

Ha fájt a fülünk, anyukánk sót melegített, előkapott egy tiszta zoknit, beletöltötte és a fájós fülünkre nyomta. Persze nem forrón, csak melegen. A só jól tartja a hőt, a meleg pedig kiválóan csökkenti a gyulladást és a fájdalmat. Volt, aki meggymagpárnát használt erre a célra, ugyanígy felmelegítve. A kövirózsát is bevetették, az ugyanis az egyik leghatékonyabb gyógynövény fülfájás ellen. Ehhez a kövirózsa levelét alaposan meg kell mosni, néhány helyen megvágni, és a levél nedvét a fülbe csöpögtetni. Szintén ősrégi, jól bevált módszer fülfájás kezelésére a vöröshagyma-pakolás. A hagymában található vegyületek gyulladáscsökkentő, vírusölő és antibiotikus hatású. Egy jó nagy fej hagymát vágtak apróra, konyharuhába tették, és addig préselték, míg levet nem eresztett. Ezt a pakolást tették a fájós fülünkre és így pihentünk egy órán át.

Köhögés csillapítására

Persze, hogy a méz volt az első, amivel a mamánk berohant a szobába, és a mézzel teli, ragacsos kanalat a szánkba nyomta. Amíg azt szopogattuk, addig előkerült egy nagy fej vöröshagyma és sertészsír. A zsírral bekenték a mellkasunkat, erre tettek néhány karika vöröshagymát, majd egy törölközővel lefedték, és jól betakartak minket egy meleg dunyhával. Ma már használhatunk körömvirágkenőcsöt is zsír helyett, a törölközőt is kicserélhetjük háztartási fóliára, a dunyhát pedig bármilyen takaróra. A vöröshagymából teát is készítettek. Ehhez 2 evőkanál cukrot karamellizáltak, majd felöntötték egy pohár vízzel, és tettek bele egy kisebb fej kockára vágott vöröshagymát. Felforralták, főzték pár percig, majd leszűrték, és lassan kortyolgatva megittuk.

Hányinger csökkentése

Anyukánk először jégkockát tett a szánkba, hogy azt szopogassuk. De szintén sokat segített a borsmenta, ami emésztést segítő és gyomornyugtató hatású, így nemcsak a hányingert, hanem a hasi fájdalmakat és görcsöket is csökkenti. Hányinger esetén apránként elkortyoltunk egy csésze lehűtött borsmentateát, de az is segített, ha összemorzsoltuk a friss levelet, vagy bedörzsöltük vele a kézfejünket, és azt szagolgattuk. Persze jött a hideg borogatás is a tarkónkra és a friss levegő, szóval kinyitották az ablakot, vagy kiültetett minket az udvarra.