Ez az anya kifakadt: Elmondta azt, amit eddig soha senki nem mert

Sokak számára elképzelhetetlen maga a gondolat is. Hogyan mondhatja azt egy édesanya, hogy bárcsak elvetette volna a babáját, amikor még terhes volt? Pedig vannak olyan tragikus élethelyzetek, amikor bizony felmerül egy nőben ez a kívánság, és senki nem botránkozik meg rajta. A Huffington Post vendégszerzője, Dina Zirlott brutális részletességgel írta le, hogyan erőszakolták meg tizenhét évesen, és mi történt aztán…

Az egész azzal kezdődött, hogy Dina áthívta egy iskolatársát, hogy megnézzenek egy filmet. A fiú a nappaliban azzal kezdte, hogy a lány combjára tette a kezét, és egyre feljebb csúsztatta. Dina kérte, hogy hagyja abba, de a fiú azt mondta, nem akarja. A lány kiment a konyhába, abban a reményben, hogy a fiú nem fogja követni oda. Ami ezután történt, az minden nő rémálma. „Mögém lépett, ahogy a konyhapultnál álltam, és erősen nekiszorított” – meséli Dina. „Betapasztotta a számat a kezével, később a nyakamat szorította. Hallottam, ahogy szakad a ruhám, a konyhapult széle nyomta a hasamat.” Dina próbált menekülni, de a fiú sokkal erősebb volt: hiábavalóan próbált tiszta erejéből kiszabadulni a szorításból. „Végül feladtam, és valami megváltozott: láttam, hogy én állok a konyhapult előtt, éreztem a nyomást, de mintha egy filmet néztem volna, nem magamat.”

Dina teljes sokkba esett az eset után. „Nem emlékszem, hogyan és mikor hagyta el a házunkat. Az is csak homályosan rémlik, ahogy térdelek a konyhakövön, és törölgetem a vércseppeket a hófehér járólapról. Nem öltöztem fel, nem ébresztettem fel anyámat, nem hívtam a rendőrséget. Felmentem a szobámba, lefeküdtem az ágyamra. Szerettem volna átölelni magamat, de még a saját érintésem is taszított.” Dina szörnyű állapotba került a trauma után: nem mondta el senkinek, hogy megerőszakolták, és bár eljárt iskolába, egyre kevésbé érdekelte bármi is. A valaha éltanuló lány eredményei egyre rosszabbak lettek, és egyre gyakrabban maradt ki pár napot rosszullét miatt. Gyűlölte saját magát, undorodott a testétől; öngyilkosságra készült, és mindent pontosan eltervezett.

Az anyja nyolc hónappal később tudta meg, mi történt: amikor talált egy könyvet a lány ágya alatt, ami a nemi erőszak utáni felépülésről szólt. Azonnal elvitte Dinát nőgyógyászhoz, ahol szörnyű dolog derült ki: a lány egy nagyon beteg magzatot hordott a szíve alatt. A leendő kislány agyféltekéi nem fejlődtek ki, csak az agytörzs, és az orvos elmondta, hogy a csecsemő vakon, süketen, és öntudat nélkül fog a világra jönni, ráadásul várhatóan igen fájdalmasan fog meghalni. Terhesség megszakítás szóba sem jöhetett. Alabamában 8 hónapos magzatnál törvény tiltja az abortuszt…

Dina kislánya, Zoe valóban nagyon betegen született, a legalapvetőbb funkciói működtek csak. Dina úgy élte meg a szülést, mint egy újabb traumát, főleg, amikor a kezébe kellett vegye a kislányát, aki iránt egyszerre érzett anyai szeretetet és hatalmas gyűlöletet. Zoe nem tudott magától enni, rendszeresen voltak rohamai, és Dina tudta, hogy legfeljebb egy évet fog élni. A súlyos beteg baba mellett rengeteg álmatlan éjszakája volt, mert a csecsemő szervezete nem tudta lebontani az alvási hormonokat. Fűtőszálas takaróba kellett burkolni a csepp kis testet, mert képtelen volt a saját testhőjét szabályozni. Nem egyszer vitték életveszélyes állapotban a sürgősségire. „Volt, hogy a karjaimban aludt el, és beszívtam a haja illatát. Azt kívántam, bárcsak állna meg végre a szíve, hogy ne kelljen tovább szenvednie” – mesélte Dina.

Zoe halálát Dina ugyanolyan katasztrófaként élte meg, mint az erőszak napját. A kisbaba egy éves volt. Dina ma már férjnél van, három kislányuk született, de azt mondja, ha akkor lehetősége lett volna elvetetni Zoe-t, nem habozott volna. A baba nem szenvedte volna végig azt az egy évet, és neki nem kellett volna végignéznie. „Valószínűleg más ember lennék, mint aki vagyok” – mondta a 31 éves anyuka.