Így használja ki Németország a magyar cégeket

Történetünk főhőse a Ganz Híd-, Daru és Acélszerkezetgyártó Zrt., nagy múltra visszatekintő, több milliárdos beruházások kivitelezője, sok embernek munkát adó cége.

Illetve már csak múlt időben beszélhetünk így, hiszen a Ganz bevállalt két olyan munkát, bízva a német szintén nagy múltú Hochtief és Eiffel cégekben.

Ha minden a szerződések, az írott és íratlan szabályok szerint ment volna, most nem olvasnák ezt a cikket, és a Ganz még mindig egy stabil lábakon álló, sok embert foglalkoztató magyar vállalat lenne. De sajnos nem lett happy end a történet vége.

A 2008-as gazdasági válság minden céget, így köztük a Ganzot is megviselte, hiszen leálltak az építkezések, felújítások, a banki  szerződéseket hátrányosan módosították, így egy hatalmas gyárnak szinte alkalmi munkákból kellett fenntartania magát és dolgozóit anélkül, hogy több száz embert elbocsásson.

Ekkor jött a lehetőség, Németországban a Hochtief Construction AG  Berlinben egy nagy vasúti csomópont hídépítéséhez több száz tonna   hídelemet rendelt meg. A Ganz akkori vezérigazgatója tájékoztatta a Hochtief vezetését a Ganz helyzetéről, így a megrendelés volumenét erre vonatkozóan csökkentették. A megrendelés eredeti értéke több, mint 2,5 millió Euró volt.

A Ganz mindent megtett, hogy a hídelemeket időre kiszállítsa, és 2009 év elején ez meg is történt. A Hochtief szakemberei a magyar gyártelepen ellenőrizték fuvarozás előtt a legyártott elemeket, így a szállítmány időben eljutott Németországba, ahol azonban már nem vették át jegyzőkönyv szerint, de az alapanyagokat annak rendje és módja szerint beépítették a vasúti hídba.

A Ganz 2009 júniusában kiszámlázta a Hochtief részére a kiszállított elemeket összesen 1.217.395,87 EUR értékben, melyet a német kivitelező cég arra vonatkozóan utasított el, hogy ócskavasat szállított részére a Ganz, és azt is késve, sőt, még 1 millió Euró késedelem miatti kárigényt is benyújtott a Ganznak, melyet nem támasztottak alá semmiféle indokkal.

A Ganz hiába lobogtatta a dokumentációkat, miszerint az árut a Hochtief kamiononként ellenőrizte, illetve a minőséget igazoló papírokat, nem foglalkoztak velük. Mint mondtuk, a hídelemek beépítésre kerültek! Ha valóban ócskavasat szállított volna a Ganz, már csak a német precizitást nézve, biztos, hogy nem építik be a hulladék anyagot egy vasúti hídba, veszélyeztetve ezzel az emberek életét.

Mindezeket megelőzően, a 2006/2007-es évfordulóban szerződött a Ganz az Eiffel Deutschland Stahltechnologie GmbH-val az Itzehoe melletti Störbrücke (A23-as autópályahíd) acélszerkezetinek elkészítésére. A szerződés a hídelemek gyártását és szállítását foglalta magában, mindösszesen 2.552.760 Euró értékben.

A hídelemek tervei a szerződéskötéskor nem álltak a megrendelő rendelkezésére, ezért később a szerződés módosításra került, kibővült 2.082 tonna acélszerkezetre, az összeg pedig 2.997.249,80 Euróra emelkedett.

A gyártás folyamata alatt kiderült, hogy a késve leadott tervek alapján legyártott hídelemek több, mint 400 tonnával nehezebbek, ami szintén emelte a költségeket több, mint 800.000 Euróval, melyet az Eiffel teljes egészében a Ganzra akart áthárítani.

A Ganz ennek ellenére útnak indította a szállítmányt a Veres Kft-vel, és az árut 2008. április és novembere között átadta, melyet a szállítást vállaló Veres Kft-nek Németországba kellett volna szállítania. A Veres Kft a szállítmány egy részét szerződésellenesen visszatartotta, csak a fuvardíj kifizetésének fejében volt hajlandó átadni a megrendelő Eiffel részére a hídelemeket, melyeket a német kivitelező cég be is épített a Störbrückébe.

Az A23-as végül megépült, és a Ganz költségén. A jelenleg is fennálló követelés az Eiffellel szemben 1.310.749,07 Euró.

Az Eiffel és a Hochtief fizetés megtagadás fizetési nehézségeket okozott a Ganznak, mely végül a felszámolási eljáráshoz vezetett 2009-re.

A szakadék szélén táncoló Ganzot a tulajdonosok saját pénzükkel és a Hídépítő Zrt tőke injekciójával és a követelések átvállalásával 2013-ra sikeresen megmentették.

A Hídépítő  Zrt vezérigazgatója többször próbálta meg felvenni a kapcsolatot a cégekkel, képviselőikkel, még a németországi magyar nagykövet segítségével is falakba ütközött, a német állam tulajdonában álló cégek a mai napig elzárkóznak a fizetés elől.