Ne dobd ki a fekete diót, így mentsd meg a termést

Már hullik a termés a fákról, ám ahogy az eddigi években, idén is zömmel fekete dió található a lombok alatt. A nyugati dióburok-fúrólégy hatalmas kárt okoz nem csupán a gazdaságokban, de a kiskertekben is: ez a kártevő a felelős azért, hogy ősszel ép és egészséges szemek helyett fekete, ragacsos és nyálkás a diók burka, ami alig válik le a magról, és lehullás után hamar bepenészedik. A fekete dió undorító látvány, a frissen hullott darabokban még jól láthatók a fúrólégy lárvái; ráadásul sokszor a dióbél is károsodik. Sokszor az egész termésnek fertőzött, és hiába áll a hatalmas diófa a kertben, nem jut dió az asztalra. A kártevő először 2011-ben jelent meg Magyarországon, és azóta az ország egyre több területén felütötte a fejét. Természetes ellenségei egyelőre nem ismertek, rovarirtó permetszerrel lehetne védekezni ellene; csakhogy a hatalmas fák koronáját lehetetlen házi eszközökkel lekezelni.

A rossz termést sokan válogatás nélkül kidobják, megsemmisítik; de jócskán akadnak, akik megpróbálják megmenteni. Internetes fórumokon sorra adják át egymásnak a tippeket a magyar hobbikertészek, és nagyon úgy fest, hogy érdemes foglalkozni a fekete dióterméssel, hiszen ha az egészet nem is lehet megmenteni, valamennyi dióra mégiscsak számíthatsz.

A legtöbb módszer lényege, hogy minél hamarabb fel kell szedni a fekete diót a földről. Egyrészt azért, hogy ne penészedjen be, másrészt azért, hogy a lárvák ne tudjanak kimászni a burokból a talajba, hiszen a fúrólégy a fa alatt telel át, és júliusban onnan indul rajzásnak, hogy megtámadja a még zöld diókat. A beteg termést az összeszedés után vízbe kell áztatni, így a lárvák elpusztulnak, és könnyebb lesz leszedni a dióhéjra tapadt nyúlós, ragadós, fekete kopácsot. Eddig mindenki egyformán csinálja; aztán jönnek a különféle lelemények, amikkel a hobbikertészek megszabadítják a ragacsos héjtól a diót.

Az egyik népszerű módszer a keverőszár bevetése. Miután a dió ázott már fél- vagy egy napot a vízben, egyszerűen egy festékkeverésre alkalmas szárat kell tenni a fúrógépbe, és azzal alaposan megforgatni a beteg diókat a vödörben. A ragacsos, fekete héj így néhány perc után leválik, és a vízben marad. Van, aki inkább nagyban játszik, és a felszedett diótermést betonkeverőbe önti a vödörből. Vízzel és némi apróbb kaviccsal forgatva hamar eltűnik a fekete burok a diótermésről. Olyan is van, aki rácsos ládába teszi a diót, és magas nyomású mosóval szedi le a sérült burkot. Minden módszer után a diókat alaposan ki kell szárítani fedett, jól szellőző helyen; utána a szokásos módon fel lehet dolgozni. Megtörés után látszik, hogy a dióbél sokszor ép és használható. Bár nem marad annyi termés a végén, mint a dióburok-fúrólégy megjelenése előtt, mégis érdemes valamelyik módszert kipróbálni; hiszen a semminél mindenképpen több.