kulcsár edina
A palacsinta lehet lekváros, túrós, kakaós, így szeretjük mi magyarok. A Palacsinta Világnapján az általunk kevéssé ismert változatokat mutatjuk meg.
Palacsintát a világon mindenhol esznek, ez az a desszert, amit mindenki szeret. De mi ez a felhajtás körülötte, miért kapott akkora figyelmet ez az egyszerű desszert, hogy a Palacsinta Világnapja fedőnév alatt nemzetközi ünnepe legyen?
Palacsinta történelem
A húsvét előtti nagyböjt a húsvétvasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznappal, a Hamvazószerdával kezdődik. Voltaképpen ez a húsvét előtti 46. nap, mivel az ebbe az időszakba eső hat vasárnap nem része a böjtnek. A Hamvazó szerda előtti napot nevezik Húshagyó Keddnek, franciául Mardi Gras-nak, azaz kövér keddnek, az angolszász világban pedig Pancake Day-nek, a palacsinta napjának. Ekkorra esik a híres New Orleans-i karnevál, és ilyenkor szokott lenni a velencei karnevál utolsó napja is. Az emberek a böjt előtt még egyszer kimulatják magukat, és elbúcsúztatják a telet.
Az angolszász világban a nagyböjt előtti utolsó „bőséges” napon már az 1400-as évektől tartottak palacsintás napot, így fogyasztották el a háztartásban található tojást és zsírt, amelyeknek a böjtös étrendben utána nem volt helye. Sok helyütt rendeznek ilyenkor palacsintás futóversenyeket, amelyeken a vicces öltözetű résztvevők palacsintasütővel a kezükben futnak, és közben feldobva meg is forgatják a palacsintát. De előfordul az is, hogy a legfinomabb palacsinta vagy palacsintatöltelék címéért vetélkedtek.
4 hozzávalóból készül
Ezt az egyszerű ételt a világ szinte minden országában ismerik, és hozzávalói is szinte egyformák: lisztből, tojásból, tejből és sütőporból, esetleg élesztőből áll az édes vagy sós palacsinta, amelyet a legkülönlegesebb finomságokkal töltenek meg.
Venezuelában és Kolumbiában például sajtot, húst, zöldségeket tesznek az összehajtott palacsinta közepébe, és így sütik addig, amíg a sajt meg nem olvad – a finomság cachapas névre hallgat.
Koreában viszont a fűszeres savanyú káposztához hasonló kimchit és apróra vágott hagymát kevernek a tésztájába.
A szigetországban is káposztával szeretik a palacsintát, de olyan változata is van, ahol két réteg vastag, amerikai jellegű palacsinta-közé polipot vagy adzuki-babból készített, pikánsra fűszerezett tölteléket tesznek.
A kínai sós-hagymás változatot olajban sütik ki, így jobban hasonlít a mi lángosunkhoz, mint az itthon ismert palacsintához.
Az orosz blini-t tejföllel, kaviárral, füstölt lazaccal fogyasztják.
A francia crépes már jobban hasonlít a mi palacsintánkhoz. Leginkább csak a méretében és a hajtogatásában különbözik tőle. Édes és sós-sajtos töltelékkel ugyanúgy eszik, vagyis megy hozzá a csokoládékrém, és a párolt zöldség is.
Az amerikaiak apró, sütőporral „felfújt”, édes palacsintákat esznek, a leggyakrabban juharsziruppal vagy lekvárral.
Az angolok az általunk is ismert, vékony palacsintát eszik édes sziruppal, esetleg citromlével és cukorral.
A hollandok viszont nagy serpenyőben vagy négyszögletes tepsiben sütik ki a sűrű tésztájú, vastag palacsintát, amelyet azután szeletekre vágnak, és cukorral, lekvárral, bogyós gyümölcsökkel fogyasztanak.
Holland serpenyős, édes palacsinta (pannekoeken)
Hozzávalók:
Így készítsd el: