tóth gabi
Sorra érnek a finom gyümölcsök, ezerrel tombol a lekvárszezon. Ahány ház, annyi szokás. Van viszont egy apróság, amin nem tudnak megegyezésre jutni a háziasszonyok.
Mindenkinek van jól bevált, tuti receptje a lekvárfőzésre. Sokan még a nagymamájuktól kapott útmutatás szerint készítik – de van, aki az újabb módszerekkel teszi el a gyümölcsöt télire. Az egyik ilyen a pektin vagy a dzsemfix használata, és a kérdésen újra és újra egymás torkának ugranak a háziasszonyok: ugyanis az egyik tábor szerint teljesen felesleges a lekvárba önteni, a másik azt mondja, így kevesebb ideig kell főzni a gyümölcsöt.
Lekvár vagy dzsem?
Hazánkban a legrégebbi tartósítási módszer a lekvárfőzés, melynek során némi cukorral addig főzzük a frissen szedett, alaposan kiválogatott és megmosott gyümölcsöt, míg magától be nem sűrűsödik. A hosszú főzési idő miatt a víztartalom elpárolog, így kapjuk meg a kívánt állagot. Eredetileg a cukrot a tartósítás miatt adták hozzá, de akár teljesen el is hagyható, vagy helyettesíthető édesítőszerekkel. A lényeg: lekvár az, amit sokáig főzünk, és magától sűrűsödik be. Ezzel szemben a dzsemeket csak pár percig főzik, és valamilyen anyaggal zselésítik. Ez általában pektin, vagy a dzsemfix, ami a hagyományos lekvárfőzés híveinél rendre kicsapja a biztosítékot.
Pontosan mire jó a dzsemfix?
Többfélét lehet ebből a termékből kapni, de alapvetően a gyors sűrítés miatt választják a háziasszonyok. Általában pektin van benne, bizonyos változataiban cukor és tartósítószer is lehet, és a főzési idő a forrástól számítva 3-5 perc. Akik rendszeresen használják, vagy pektint tesznek a lekvárhoz, azt mondják, hogy a rövidebb főzési idővel több vitamint tudnak megőrizni a gyümölcsökből, és ezáltal egészségesebb lesz a lekvár. Hogy ez mennyire igaz, az kérdéses, hiszen néhány vitamin már a forráskor lebomlik, mások pedig a pár perces főzés alatt. Az viszont tény, hogy a rövidebb főzési idő miatt a gyümölcsök rostjai jobban megmaradnak, így intenzívebb lesz az ízük a dzsemben. Legtöbbször olyan gyümölcsöknél használják a főzéshez, amiknek rengeteg leve van: a meggylekvár vagy az őszibaracklekvár például csak brutálisan hosszú főzési idővel készülhetne el pektin vagy dzsemfix nélkül – ez pedig hamar meglátszana a gáz- vagy villanyszámlán is.
A legtöbbször nincs rá szükség
A legtöbb gyümölcs természetes módon is tartalmaz pektint, elég csak a sárgabarack héjára gondolni, ami segít sűrűsíteni a lekvárt. Az idei aszályos évben pedig még inkább igaz, hogy a gyümölcsök kevésbé lédúsak, így sokkal rövidebb főzési idő alatt is besűrűsödnek a lekvárok, mint a csapadékosabb években.