INSIDER
„Lefogyatékosozzák, nem tisztelik, mégis kitart” – Bori súlyos hipotóniával is mosolyogva néz a világra
Bori története emlékeztet minket arra, hogy minden kimondott szónak súlya van. A 14 éves, súlyosan sérült lány élete a kitartásról, a küzdelemről és a mindennapi győzelmekről szól, miközben édesanyja, Laky Barbara arra hívja fel a figyelmet, hogy a társadalom gyakran helytelenül bánik a „fogyatékos” szóval és ezekkel a sérült emberekkel.
A napokban ünnepeltük a Fogyatékossággal Élők Világnapját – ilyenkor különösen fontos, hogy kimondjunk néhány, gyakran tabunak számító kérdést is. Laky Barbara, a súlyosan sérült Bori édesanyja így fogalmaz:
„A fogyatékos, a hülye és a köcsög nem ugyanaz. Akkor miért használják mégis ugyanúgy?” Teljesen jogos a kérdés. Minden kimondott szó mögött ott áll valaki, akit érint, és van, akinek az egész élete, önképe és önbecsülése múlik azon, hogyan beszél róla a világ. Ilyen valaki a 14 éves, sérült kislány, Bori is – aki nagyon is érti, mi zajlik körülötte.
"A fogyatékosság nem szégyen!" – Bori szemében betegsége ellenére is ott a remény
Tamás Bori 14 éves. Születésekor súlyos oxigénhiány lépett fel, ami miatt hipotóniával és többféle maradandó sérüléssel él. Nem tud értelmesen beszélni, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem gondolkodik. A tekintete, a mosolya, az akarata sokkal többet mond minden szónál.
Bori 4 hónapos korától fejlesztésekre jár. Gyakorlatilag egész eddigi élete terápiák, tornák, orvosi vizsgálatok és újrakezdett remények sorozata. A kislány azok közé tartozik, akiknek minden apró mozdulata mögött kemény munka, hosszú hónapok állnak. A célja pedig ma is ugyanaz, kisbaba kora óta megtanulni járni. Mégis, Bori édesanyja, Barbara nap mint nap szembesül azzal, milyen könnyedén dobálózik a világ a „fogyatékos” és egyéb még durvább szavakkal.
„Ha látnák, min megy keresztül, tisztelettel beszélnének ezekről a gyerekekről”
Sokan úgy használják a fogyatékosság szót, mintha sértés lenne. Pedig ha látnák, min megy át a lányom, soha többé nem mondanák ki olyan nagy undorral. Minden sérült gyerek több tiszteletet érdemelne annál, mint amit a társadalom ad neki
– fogalmaz Barbara szomorúan.
Bori számára minden nap új próbatétel. Egy apró izomreakció, vagy egy stabilabban sikerült lépés. Nagy siker, amikor képes egyensúlyban maradnia. Másnak mindez észrevétlen, Borinak viszont győzelem.
Nem sajnálatra méltó, csak más a Bori, és remélem, hogy ezt mások is egyszer észreveszik. A „fogyatékos” szó valaha csak azt jelentette: valakinek egy funkciója csökkent. Semmi többet. Nem volt bántó, és megalázó. Ma sokszor mégis visszaélnek vele, megbántanak másokat
– mondja Barbara.
Bori ugyan „más” ebben a világban, de ebben a másságban több erő, több kitartás és több hit van, mint amit sok egészséges ember valaha tanúsít. És sajnálom, hogy az emberek ezekkel az emberekkel sokszor lekezelően bánnak. A tisztelet minden hiánya nélkül. Remélem, hogy ez majd egyszer megváltozik. Én ezért minden erőmmel küzdeni fogok
– zárja gondolatait Barbara Facebook-posztjában.
Bori története sokak számára lehetne figyelmeztetés. Taníthat, hogy a szavaknak súlya van. Hogy a sértésként odavetett „fogyatékos” szó mögött egy 14 éves lány van, aki minden nap újra megpróbálja elérni azt, amit a legtöbben természetesnek veszünk: a járást. És ha van valami, amire fel kellene néznünk, az nem a mássága. Hanem a kitartása.
Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón!
Ripost hírek
