Egy álom véget ér? Van-e még jövője a nagy óceánjáró hajóknak?

Ráadásul ma is vannak olyan hajók amin előfordul koronavírus megbetegedés, amiket aztán sokszor megpróbálnak eltitkolni a többi utas vagy a hatóságok elől.

Az utasok, akik tartanak a befizetett összegek elvesztésétől, végül is vállalják a kockázatot. Miközben érthetően félnek és bizonytalanok. Pedig a fertőzés veszélye teljesen nyilvánvaló ezeken a hajókon. Ráadásul, ha valaki megbetegszik a szárazföldre visszatérő utasok nagy számban pert indítanak a hajózási társaságok ellen. Jellemzően azzal vádolják őket, hogy veszélyeztetik az utasokat azáltal, hogy sokáig titkolni próbálják a megbetegedéseket a fedélzeten.

De a profit nagy úr, a hajózási társaságok továbbra is indítanak utakat, nem érdekli őket az sem hogy az Egészségügyi Világszervezet kihirdette a világjárványt.

Hosszabb távon ugyanakkor az iparág hanyatlását jósolják a szakértők. Mindenekelőtt az egészségügyi kockázatok miatt, amelyek eddig is megvoltak, de igyekeztek elhallgatni őket.

Sok turista számára mindeddig ezek a körutazások jelentették az ideális nyaralást. All inclusive büfé és gyönyörű tájak, a lehető legkisebb kényelmetlenségek révén. Csakhogy ezek a hatalmas tengerjáró hajók , ezek az úszó városok mindig is valóságos inkubátorai, keltetőházai voltak a fertőző betegségeknek.

A mikrobiológia laborok az elmúlt évtizedekben több ezer gyomorfertőzést, E coli és norovírus fertőzést diagnosztizáltak az óriáshajók fedélzetén. Az influenza és a bárányhimlő is meglehetősen gyakori ezeken a hatalmas cirkálókon. Tavaly májusban például kanyarójárvány tört ki a szcientológusok körutazásán.

A tengerjáró hajók egyértelműen növelik a fertőzés kockázatát – részben a fedélzeten lévő egymáshoz közeli kabinok miatt, részben az utasok, részben a személyzet fegyelmezetlensége miatt. Ráadásul a személyzetet gyakran veszélyes spórolásra kényszerítik, például arra, hogy többször is felhasználja ugyanazt a mosogatóvizet. A betegségeket gyakran maguk az utasok titkolják el, attól tartva, hogy a hajóorvosok nagyon magas tarifája túlságosan megterheli a pénztárcájukat.

Ráadásul az óriási motorok okádta füst miatt a hajók körüli levegőminőség gyakran nem különb, mint amit Pekingben és Santiagóban mérnek. A tengerjáró hajók füstje azonban nem csak az utasokat érinti. Egyetlen tengerjáró hajó napi káros anyag kibocsátása körülbelül annyi, mint 1 millió autóé. Hajózáskor az utasok „ökológiai lábnyoma megháromszorozódik”.

Ráadásul az óriáshajók elképesztő mennyiségű szennyező anyagot bocsátanak az óceánba. Ugyan ki, melyik állam nevében ellenőrizné őket? Kiengedik a szennyvizet, vízbe dobják a szemetet és a kéntartalmú üzemanyag-hulladékokat – néha még a nemzeti parkok védett vizein is.

Miért is ne tennék? Ha a parti vizeken tetten érik őket, nevetve kifizetik a több milliós bírságokat is. Az iparág 19 milliárd dolláros éves bevételt vág zsebre, lényegében adómentesen. Három nagyvállalat uralja a globális hajózási piac 70% -át, ezek mindegyike olyan országokban van bejegyezve, ahol gyakorlatilag nincs adó.

A hatalmas profitot az is hizlalja, hogy a hajókon foglalkoztatottak többnyire a legszegényebb országokból származnak. Az iparág hatalmas nyeresége ellenére az átlagfizetés nem több, mint havi 600 dollár.