Ukrán csapatok próbálkoznak Bahmutnál

Az ukrán csapatok kulcsfontosságú magaslatokat foglaltak el Bahmutnál – közölte hétfőn Hanna Maljar ukrán védelmi miniszterhelyettes a Telegram-csatornáján.

„Bahmutnál védőink több napja tűz alatt tartják a be- és kijáratokat, valamint akadályozzák az ellenséges csapatmozgásokat a városban” – írta a helyettes tárcavezető mikroblogján.

„Az ellenség csapdába esett” – hangoztatta Olekszandr Szirszkij, az ukrán szárazföldi erők parancsnoka.

Az egykor több mint 70 ezer lakosú donyecki várost májusban foglalták el az orosz csapatok hónapokig tartó küzdelem árán.

Maljar szerint az ukrán hadsereg az ellenoffenzíva kezdete óta mintegy 24 négyzetkilométer területet foglalt vissza Kelet-Ukrajnában, míg a déli régióban 169 négyzetkilométert. Hozzátette, hogy csak a múlt héten 14 négyzetkilométernyi terület került ismét ukrán ellenőrzés alá.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az amerikai ABC hírtelevíziónak nyilatkozva azt állította, hogy csapataik az ország délkeleti részén megragadták a kezdeményezést. „Haladunk előre, nem torpantunk meg” – jelentette ki.

Interjút adott a CNN-nek Joe Biden amerikai elnök, amelyben arról beszélt, hogy az Egyesült Államok fogytán van a 155 milliméteres lőszereknek, ezért „átmenetileg” Amerika kazettás bombákat küld Ukrajnának – számolt be a Magyar Nemzet.

„Ez a lőszerek háborúja, az ukránok lassan kifogynak belőle, és mi is fogytán vagyunk” − fogalmazott az amerikai elnök. Mint mondta: „Megfogadtam a védelmi minisztérium ajánlását, és amíg nem töltjük fel raktárainkat 155-ös lőszerekkel, addig kazettás bombákat küldünk Ukrajnának.”

Az Egyesült Államok beleegyezett abba, hogy kazettás bombákat adjon Ukrajnának, ami része az országnak nyújtott 800 millió dolláros segélycsomagnak.

A világ nagy része, beleértve Amerika számos ­NATO-szövetségesét is, úgy véli, hogy a kazettás lőszerek elfogadhatatlan kockázatot jelentenek a civil lakosság életére nézve. Egy közös egyezményben tiltották meg a használatukat, mert nemcsak a kilövésük során halhat meg rengeteg civil, hanem még azt követően is sokáig életveszélyesek maradnak, aknamezővé változtatják a területet, ahol földet érnek.

Biden kijelentéseit zavarodottság és felháborodás követte a közösségi oldalakon. Nem értik a szakértők, hogy miért beszélt Biden egy országos tévéinterjúban a gyengeségeikről, amit bárki − köztük az ellenségeik − is láthat. Bryon York, a Washington Examiner vezető politikai elemzője szerint az elnök szavai az Egyesült Államok saját védekezésére is kihathatnak.

A Fehér Ház egyik tisztviselője ugyanakkor cáfolta Biden megjegyzését és elmondta, hogy a hadseregnek különleges követelményeknek kell megfelelnie, és minden keményen szabályozva van, így az is, hogy mennyi lőszerük van, hiszen felkészültnek kell lenniük bármilyen váratlan katonai konfliktusra, nem fogyhatnak ki azokból.

Minden egyes lőszer, amit Ukrajnába küldenek, ezen a szinten felül van, tehát elmondható, hogy nem fogytak ki

− tette hozzá.

Joe Bidennek nem kellett volna hangosan kimondania, hogy „kifogyott a lőszerünk”. De most, hogy kibújt a szög a zsákból, fel kell tenni a kérdést, hogy az ukrán hadsereg folyamatos támogatása egyáltalán kivitelezhető-e továbbra is − jegyezte meg Ian Miles Cheong politikai kommentátor.

A háború egyik célja az volt, hogy meggyengítsék Oroszországot. Mégis Amerika fogy ki először a lőszerekből, szóval, ki gyengít kit?

− írta David Sacks.

Robert Kennedy Jr., a demokraták egyik elnökjelöltje a Twitteren osztotta ki ellenfelét, kiemelve, hogy tavaly Jen Psaki, a Fehér Ház sajtótitkára még háborús bűnnek nevezte a kazettás bombák bevetését, most az elnök mégis küld Ukrajnának.

A Fehér Ház illetékesei megvédték a döntést, mondván, hogy meg akarnak győződni arról, hogy Ukrajna nem marad „védtelen”. A 2008-as dublini nyilatkozatban 107 állam írta alá a kazettás bombák betiltására vonatkozó kezdeményezést.

Négy civil meghalt, 11-en megsebesültek a dél-ukrajnai Zaporizzsja megyében található Orihivet hétfőre virradóra ért orosz légitámadásban – jelentette be a megye kormányzója.

Jurij Malasko a Telegramon közölte, hogy a támadás idején éppen humanitárius segélyt osztottak, a lakónegyedet ért légicsapásban három nő és egy férfi vesztette életét. Hozzátette, hogy az orosz erők 36 célzott csapást hajtottak végre tíz település ellen rakétákkal és tüzérséggel.

Az ukrán hadsereg ugyancsak hétfőn jelentette be, hogy négy négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza Bahmut környékén a múlt hét során, az ellentámadás kezdete óta pedig összesen 24-et. Andrij Kovaljov, az ukrán vezérkar szóvivője elmondta, hogy a településnél továbbra is heves harcok dúlnak.

Hozzátette, hogy az öt hete kezdődött ellentámadás során már 193 négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza az orosz erőktől.

Az ukrán hadsereg vasárnap SZ–200 típusú rakétákkal támadta a Krími hidat és térségét – közölte Viktor Afzalov, az orosz légierő vezérkari főnöke Valerij Geraszimovnak, az orosz fegyveres erők vezérkari főnökének adott jelentésében.

„A Kercsi-szorosban lévő közlekedési átkelőt és a morozovszki repülőteret támadó rakétákat légvédelmi eszközökkel megsemmisítették. Nem voltak se áldozatok, se károk” – derült ki az orosz védelmi tárca hétfői beszámolójából, amely szerint a támadásnak Rosztov és Kaluga régiókban lévő létesítmények is célpontjai voltak. Két SZ-200-as rakétát az orosz légvédelem megsemmisített, további kettőt pedig rádióelektronikus eszközökkel tettek harcképtelenné.

Valerij Geraszimov hadseregtábornok, vezérkari főnök utasította az egyesített csoport parancsnokságát, hogy szervezzék meg az SZ-200-as rakéták és más ellenséges csapásmérő fegyverek tárolási helyeinek, valamint kilövőállásainak azonosítását, és a megelőzés céljával tervezzék meg a támadásukat.

A védelmi tárca Telegram üzenetküldő alkalmazásán egy fénykép is megjelent, amelyen jelentést tesznek Geraszimov tábornoknak. A Reuters brit hírügynökség megemlíti, hogy ez az első alkalom, hogy az orosz vezérkari főnök megjelent a nyilvánosság előtt a Wagner orosz magánhadsereg és alapítója, Jevgenyij Prigozsin június 24-i zendülése óta.

Régóta folynak viták arról, hogy mit kezdjen a NATO az Oroszország által megtámadott Ukrajna szövetséghez való csatlakozási szándékával. Sokan érveltek már amellett, hogy az ukránok csak úgy kerülhetik el a teljes behódolást, ha a NATO védőernyőt rak országuk fölé. A napokban viszont egy olyan cikk jelent meg az egyik neves amerikai külpolitikai lapban, mely számba véve a lehetséges előnyöket és hátrányokat, arra a következtetésre jut, hogy az Egyesült Államoknak nem szabadna felelőtlen ígéretekkel „megszédítenie” Kijevet és méginkább feldühítenie Moszkvát.

A 2008-as bukaresti NATO-csúcson az akkori amerikai elnök, George W. Bush kisebb meglepetést okozva felvetette, hogy Grúziának és Ukrajnának csatlakoznia kellene a katonai szövetséghez. Nagy kérdés, hogy pontosan mi szükség is volt erre a lépésre, mindenesetre Bush „nyomot akart hagyni” a Foregin Affairs szerzői szerint. Mivel a legtöbb tagállam tisztában volt a döntés jelentette kockázatokkal és az oroszok várható reakciójával. Éppen ezért egyfajta patthelyzet alakult ki, majd a tagállamok mindezt úgy próbálták feloldani, hogy kijelentették, az említett országok egy napon a szövetség tagjai lesznek, de nem lehet meghatározni, hogy pontosan mikor, illetve nem készült menetrend sem a csatlakozási folyamattal kapcsolatban.

A felemás megoldás minden bizonnyal a legrosszabbat jelentette mind Ukrajna, mind Georgia számára.

Vlagyimir Putyin orosz elnök rosszallóan megjegyezte, a NATO megjelenése az orosz határokon akkor is biztonsági fenyegetést jelent számukra, ha a szövetség azt kommunikálja, hogy nem kíván fellépni Oroszország ellen.

Nemzetbiztonságot ugyanis nem lehet ígéretekre alapozni – jegyezte meg.

Nem telt el sok idő, Putyin nekiment Georgiának, bizonyos területeit a mai napig megszállás alatt tartja, majd 2014-ben annektálta a Krímet is, végül 2022-ben teljes körű háborút indított Ukrajna ellen. Az orosz elnök brutálisan reagált, ugyanakkor mindez rámutatott arra a kulcsproblémára, hogy amennyiben a NATO a Moszkva részréről nemzetbiztonsági fontosságú területeken kíván terjeszkedni, az Oroszországgal való közvetlen háború lehetőségét nyitja meg.

A háború kockázata most is igen magas. Az viszont közel sem világos, hogy az Egyesült Államok számára pontosan milyen stratégiai érdekeket szolgál az egyre nagyobb szerepvállalás. A demokrata adminisztráció rendre úgy válaszol az ezt firtató kérdésekre, hogy a történelem tanulsága szerint, amikor a diktátorok „nem fizetnek az agressziójukért”, akkor még nagyobb káoszt képesek okozni, és még agresszívabban lépnek fel.

Törmelékkel borított autóroncsok, miután orosz rakétatalálat ért egy lakóházat a nyugat-ukrajnai Lembergben 2023. július 6-án. A támadásban három ember életét vesztette. (Fotó: MTI/EPA/Mikola Tisz)

De, érvelnek a szerzők, Oroszország már így is keményen megfizetett meggondolatlan „kalandjáért”. Évtizedeket vehet igénybe, amíg az oroszok vissza tudják építeni hadseregüket, ráadásul számolniuk kell azzal is, hogy az állam gépezete igencsak akadozik, ahogy azt a Prigozsin-lázadás is megmutatta.

Az amerikaiak egyre jelentősebb bevonódásánál is érdekesebb mindazonáltal az, hogy a NATO milyen előnyöket remél Ukrajna csatlakozásától. Erre többféle magyarázatot szokás adni. Ilyen például, hogy az európai stabilitás és biztonság szempontjából nélkülözhetetlen az ukránok tagsága. Vagy hogy a NATO-tagság az egyetlen módja annak, hogy Kijev megmeneküljön. De olykor az is fel szokott vetődni, hogy Ukrajna úgymond kiérdemelte a tagságot, mivel felvette a kesztyűt a hódítókkal szemben és sikerült is meggyengítenie az orosz hadsereget. A szerzők szerint a fent felsorolt magyarázatok nem állják meg a helyüket.

Ukrajna felvétele a NATO-ba több problémákat vetne fel, mint amennyit megoldana, főleg ha a sokat emlegetett 5. cikkelyre gondolunk, melyet a tagállamok gyakran az amerikai védőernyő papíron is jelen levő kivetüléseként fognak fel.

Vagyis az Egyesült Államok kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy háborút indít, amennyiben valamely tagországot megtámadják. Idézik ezzel kapcsolatban Barack Obama 2013-as kijelentéseit, miszerint az 5. cikkely világosan kinyilvánítja, az egyik ország elleni támadás az összes ellen irányul.

A szövetséghez nemrégiben csatlakozott országok és Ukrajna között alapvető különbség, hogy utóbbinak várhatóan a jövőben is megoldatlan területi vitája lesz Oroszországgal. De Moszkvának és Kijevnek nemcsak területekre vonatkozó rivális követelései állnak majd fenn, hanem a háború által kiváltott nacionalista hullám is jelentősen csökkenti a diplomáciai mozgásteret.

Amennyiben Ukrajna elnyerné a NATO-tagságot, folytatják a cikk szerzői, az USA arra kényszerülne, hogy csapatokat telepítsen át Ukrajnába, vagy akár nukleáris fegyverek bevetését is kilátásba helyezné – ami nyilvánvalóan nem növelné a globális biztonságot.

Ukrán katonák egy BM-21 Grad rakéta-sorozatvető mellett a kelet-ukrajnai Donyecki területen, a bahmuti fronton 2023. május 19-én. (Fotó: MTI/EPA/Oleh Petraszjuk)

Az 5. cikkely Ukrajnára való kiterjesztése a NATO hitelességén is csorbát ejthet – szögezik le. Moszkva ugyanis könnyen tesztelheti ezt az ígéretet, és ha az Egyesült Államok nem tartja be ígéreteit, az láncreakciót indíthat el.

Ott van aztán az ukránok védelmi költségeinek kérdése is, hisz Ukrajna NATO-csatlakozása hatalmas erőforrásokat igényelne, és amennyiben a szövetség vonakodna biztosítani ezeket, az rávilágítana a kötelezettségvállalásai és képességei közötti szakadékra.

Végül, de nem utolsó sorban az ukránoknak tett ígéret arra sarkallhatja Oroszországot, hogy a lehető legtovább elhúzza a háborút, távol tartva ellenfelét ezzel is a NATO-tól.

A szövetséghez való csatlakozásra való meghívás tehát végső soron a vérontás meghosszabbítását ígéri, szögezik le a szakértők. Ráadásul ha a jelenlegi háború enyhülne is, abban a pillanatban, ahogy Ukrajna megkezdi a csatlakozási folyamatot, Oroszország kész lesz újabb csapást mérni rá, mielőtt a folyamat befejeződhetne.

Az, hogy az ukránok a NATO kötelékeihez akarnak tartozni, teljesen logikus, hisz egy olyan ország, amelyet az erősebb szomszédja egyszerűem megszállt, ezért külső segítséget keres. A másik oldalról viszont egyáltalán nem ilyen egyértelmű a dolog, ahogy az a fentiekből is látszik. Az Egyesült Államoknak gondolnia kell arra is, hogy milyen jelentős költséggel jár nemzetközi kötelezettségvállalásainak bővítése, és nem csupán anyagi értelemben. Éppen ezért

az amerikai érdek Ukrajna NATO-n kívül tartása.

Washingtonnak pedig nem szabad megkérdőjelezhető ígéreteket tennie, ugyanis az nagy veszélyeket rejt magában, viszont rendkívül kevés hozadékkal jár – összegeznek az amerikai szakértők.