Az újabb brüsszeli szankciók növelik az európai emberek gazdasági terheit

A biztonság és mindenhatóság illúziójától megbódult európai politika felelőtlenül áll a háborúhoz, meggyőződésem szerint nem mérlegel megfelelően – mondta el az Origónak adott interjúban ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég Alapítvány jogi szakértője. Hozzátette: amíg a lakosság feléli gazdasági tartalékait és spórolásra kényszerül, addig a legfelső elit nyugodtan élvezi eddig is megszokott életszínvonalát, amely akár arra is alkalmas lehet, hogy további, megüresedő gazdasági lehetőségeket tudjanak kihasználni.

Nemrégiben a több milliós vagyonnal rendelkező európai uniós biztos, Josep Borrell gúnyolódva "diétának" nevezte az európaiakat elszegényítő Oroszország elleni szankciókat, miközben ő maga az elmúlt évek járványtól és háborútól sújtotta időszakában több százezer euróval növelte vagyonát, ez olvasható ki a vagyonnyilatkozatából. Miért döbbenetes a brüsszeli elit viselkedése, életmódja, miközben sokan a létfenntartásért küzdenek a mindennapokban?

Josep Borrell befolyásos, igazi veterán az uniós politikában. Az Európai Parlament korábbi elnökének, aki jelenleg az Unió külügyi- és biztonságpolitikai főképviselőjeként tevékenykedik, nagy ráhatása és ezért felelőssége van az EU biztonságpolitikájának alakításában.

A BRÜSSZELI JÓL INFORMÁLTSÁG BUBORÉKJÁBÓL MINDENT FELVILÁGOSULVA SZEMLÉLŐ POLITIKUSOK ELTÁVOLODTAK AZ EURÓPAI POLGÁROK HÉTKÖZNAPJAITÓL ÉS PRIORITÁSAITÓL, EZZEL MEGFELEDKEZVE ELSŐDLEGES HIVATALI KÖTELESSÉGÜKRŐL: AZ ŐKET KÖZHATALOMMAL KITÜNTETŐ POLGÁROK ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRŐL.

Érdemes Borrell megjegyzését nem csupán a megszokott jogi, gazdasági, tényszerűségre törekvő értelmezéssel megközelíteni, hanem engedve magunknak egy kis távlatot, annak alapvetőbb emberi üzenetét kibontani. Az elmúlt hetven év többé-kevésbé töretlen gazdasági fejlődése, társadalmi átalakulásai és a relatív politikai stabilitás, amely az európai politikát jellemezte, a 2008-as gazdasági világválság óta fokozatosan megváltoztak.

A NÉLKÜLÖZÉSSEL GYAKRAN CSAK AZ IRODALOMBAN ÉS ÚJSÁGOKBAN TALÁLKOZÓ, BOLDOG BÉKEIDŐKBEN FELNŐTT EURÓPAI ÉRTELMISÉG TERMÉSZETESNEK VETTE, HOGY BÉKE, JÓLÉT ÉS BIZTONSÁG VAN, ÉS MINDIG LESZ IS. EZ, MINT ISMERETES, NEM ÍGY LETT.

Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője újságírók kérdéseire válaszol az uniós külügy- és védelmi miniszterek videokonferencia keretében tartott informális tanácskozása előtt Brüsszelben, 2022. február 28-án

FORRÁS: MTI/EPA/STEPHANIE LECOCQ

Az Európai Unió szomszédságában lassan tankönyvi proxy-háborúvá merevedő konfliktus egyre inkább fenyegetően tornyosul fölé, és veti baljós árnyékát a kontinensre. Ezt tetézik az uniós szankciók, melyekről Josep Borrell jókedvűen viccelődik. Nem vicc, hogy közeleg a tél, fűteni kell az iskolákat, biztosítani az európai ipar energiaellátását.

AZ EURÓPAI CSALÁDOK CSAK HALLJÁK A HÍRT AZ ÚJABB ÉS ÚJABB SZANKCIÓS CSOMAGOKRÓL, ARRÓL AZONBAN KEVESEBB HÍRADÁS ÉRKEZIK, MIT IS FOG KEZDENI AZ UNIÓ A FOLYAMATOSAN NÖVEKVŐ MEGÉLHETÉSI KÖLTSÉGEKKEL ÉS A LASSANKÉNT ÁLTALÁNOSSÁ VÁLÓ LÉTBIZONYTALANSÁG ÉRZÉSÉVEL.

A biztonság és mindenhatóság illúziójától megbódult európai politika felelőtlenül áll a háborúhoz, meggyőződésem szerint nem mérlegel megfelelően. A szankciók indokolatlan és aránytalan terhet rónak az európai átlagemberre, a háború lezárását nem elősegítik, hanem hozzájárulnak annak további elhúzódásához, továbbá az európai gazdaság versenyképességét is csökkentik. Sokan örülnénk, ha bölcsességet mutatnának vezetőink és gazdasági, politikai és diplomácia erőforrásaikat az egész világ előtt példaként járva, a konfliktus deeszkalációja érdekében mozgósítanák. Nem utolsó sorban azért is döbbenetes a brüsszeli elit ezen viselkedése, mivel az európai lakosság nagy részét érintő és szűkülő gazdasági mozgástér nem éri el az elit ingerküszöbét, mi több, meg sem érzik azt.

Ahogyan a polgári lakosság feléli gazdasági tartalékait és spórolásra kényszerül, addig a legfelső elit nyugodtan élvezi eddig is megszokott életszínvonalát, amely akár arra is alkalmas lehet, hogy további, megüresedő gazdasági lehetőségeket tudjanak kihasználni.

Miért különleges a magyar kormány válságkezelése ellentétben más európai kormányokéval?

Már a pandémiás válság kezelése kapcsán is láthattuk, hogy a kormány válságkezelési logikája eltér a korábbi baloldali gyakorlattól és nem a megszorítások és az adóemelés útját követi, hanem racionalizálta a költségvetést és a kihívásoknak megfelelően átcsoportosításokat végzett. Az inflációs válságot csökkentik az ársapkák bevezetése, valamint a jegybank erőfeszítései. A kormány válságkezelése európai összevetésben is kiemelkedőnek mondható, ezt igazolják a KSH friss adatai is, melyek szerint a magyar bruttó hazai termék (GDP) az előző év harmadik negyedévéhez képest több mint négy százalékkal emelkedett, az ötödik legmagasabb az Unió országai között, több hellyel és gyakran százalékpontokkal megelőzve Ausztria, Németország vagy Franciaország növekedését. A 2008-as válság után tapasztaltuk már a neoliberális gazdaságpolitika megszorításainak káros hatásait, melyek Európa-szerte a bérek és nyugdíjak csökkenéséhez, adóemeléshez és végső soron munkanélküliséghez vezettek. Erre az útra visszatérni semmiképpen sem tanácsos. Magyarország más úton ment, központi helyre került az állami beruházások fenntartása és gazdaságélénkítő szerepe. A munkahelyek megtartása és a gazdasági recesszió elkerülése nem megszorításokkal és korlátozásokkal, hanem határozott beruházásösztönző és előre tekintő gazdaságpolitikával lehetséges. Varga Mihály pénzügyminiszter korábban úgy fogalmazott, hogy

a kormányzás sikerei nem öncélúak, azoknak akkor van értelmük, ha az eredményeket a magyar emberek is érzékelik.

Egyre többen küzdenek a létfenntartásért

FORRÁS: ANADOLU AGENCY VIA AFP/2022 ANADOLU AGENCY/ANDREA CARRUBBA

A nyilatkozat rámutat arra, hogy a magyar kormány az emberek érdekeit központi helyen kezeli, a vezetés nem távolodott el a mindennapok realitásától, és képes összeegyeztetni a nemzetgazdaság stratégiai szempontjait a polgárok hétköznapi érdekeivel is. Az már csak hab a tortán, ha a magyar kormány válságkezelési döntéseit sorra követik a nyugati tagállamok, ahogyan korábban a gazdaságfehérítés iránt tett erőfeszítéseket elismerte a Nyugat – köztünk az USA – is.

Láthatóan nem a brüsszeli elit nagyjai, hanem a „kisemberek" szenvedik el a szankciók okozta következményeket, ahogyan Ön is említette. A brüsszeli vezetők miért veszik semmibe az emberek hangját, és mi történhet, ha tovább erőltetik a további szankciók bevezetését?

Nyilvánvaló, hogy a támogatások nem elegendőek ahhoz, hogy Oroszországot Ukrajna legyőzze, vagy teljes visszavonulásra kényszerítse, arra azonban bőségesen elegek, hogy a hadi állásokat megszilárdítsa, elhúzódó, kegyetlen és értelmetlen szenvedést okozva emberek millióinak.

A TOVÁBBI SZANKCIÓK BEVEZETÉSE NÖVELI AZ EURÓPAI EMBEREK GAZDASÁGI TERHEIT IS, KÖZELEBB HOZZA A KONFLIKTUST EURÓPÁHOZ, ÉS CSÖKKENTIK A TÁRGYALÁSOK ÉS BÉKÉS LEZÁRÁS LEHETŐSÉGÉT.

Jól látható, hogy egyes háborúpárti politikai megfontolások fontosabbak Brüsszelben, mint a béke, a biztonság és a polgárok jóléte. Kétélű kard a szankciós politika, és mindkettő fontos eret vághat. Egyrészről nőnek a megélhetés költségei, szűkülnek az emberek lehetőségei, csökken a gazdasági versenyképesség. A szankció innen nézve az Európai Uniót, annak tagállamait és az itt élő polgárokat sújtja. Ennek a kérdésnek a megválaszolása során azt lehet felismerni, hogy

A VEZETŐK IMMÁRON NEM A „VEZETETT" POLGÁROK, HANEM A SAJÁT ÉRDEKEIKET TARTJÁK SZEM ELŐTT.

Ursula von der Leyen. A brüsszeli elitet már nem érdeklik a hétköznapi emberek

FORRÁS: ANADOLU AGENCY VIA AFP/2022 ANADOLU AGENCY/DURSUN AYDEMIR

Nyilvánvaló hazugság lenne azt állítani, hogy Brüsszel vezetői nem ismerik a polgáraik céljait és érdekeit, amikor korábban őket pont azok a polgárok választották meg saját vezetőjüknek. Tekintve, hogy a tagállami és egyben európai polgárok érdekei ismertek, nehéz lehet azokat letagadni, és minden azzal szemben való döntés vagy tevékenység a népképviselet sajnálatos meggyalázása.

Mi várható a következő időszakban: a tél beköszöntével várható, hogy a brüsszeli politikusok felébrednek és taktikát váltanak?

Magyarország folyamatosan felhívja a figyelmet arra, hogy a szankciók egyedül Európát sújtják, az európai térségbe csatornázott energiahordozók jelentősen kisebb mértékben állnak a társadalom rendelkezésre, míg a polgárok elégedetlensége – gondolva a franciaországi tüntetésekre, vagy a németek 200 milliárd eurós segélycsomagja körüli vitákra – egyre inkább tetten érhető. Olaf Scholz német kancellár egészen Kínáig ment tárgyalni, hogy politikai stabilitását biztosítani tudja, amely lépését számos kritika érte a német koalíció részéről. A hétköznapi brüsszeli politikában egyre több olyan nyilatkozat üti fel a fejét, miszerint a szankcióknak nem is az volt a célja, hogy Oroszországot térdre kényszerítse, és a szankciópárti politikusok elkezdték korábbi – téves – döntéseiket utólagosan újra indokolni, amely egyértelműen abba az irányba mutat, hogy a brüsszeli politikusok ébredni kezdtek, egyben taktikát is váltottak, csak a probléma most is ugyanaz, mint eddig, hogy a taktika mögött nincs stratégiai cél, vagy annak részletei számunkra még ismeretlenek. Ahogyan a korábbi döntéseik indokát most is átírni törekszenek, úgy ezen magatartás a jövőben is alappal várható a Brüsszelben ülő, szankciópárti politikusoktól.

A végsőkig ki kell tartani a szankciós politika mellett, bármekkora árat is kell fizetnie ezért Európának, mert ezek a lépések akkor is gyengítik Oroszországot, ha közben milliárdokat nyernek Putyinék a magasabb gázárakon – nagyjából így foglalható össze a brüsszeli vezetők álláspontja. A sajátos valóságértelmezést és olykor hajmeresztő párhuzamokat tartalmazó „érvrendszert" ezúttal Josep Borell uniós külügyi főképviselő nyilatkozatai alapján mutatjuk be.

A spanyol szocialista politikus szeptember közepén a diétához hasonlította az Oroszország elleni szankciókat. Szó szerint úgy fogalmazott: „A korlátozásoknak akkor is érvényben kell maradniuk, ha nincs azonnali hatásuk Moszkvára. (...)Az EU-nak nem szabad feloldania az Oroszországgal szemben az ukrajnai konfliktus miatt bevezetett szankciókat, még akkor sem, ha azok azonnali hatást nem fejtenek ki, mert diétaként működnek. Olyan ez, mintha fogyókúráznál, és ideges lennél, amiért már pár hét után sem fogytál le kilókat és kilókat.Majd azzal folytatta az okfejtését, hogy a szankciós „diétának" érvényben kell maradnia, különben „a már leadott kilogrammokat nagyon könnyen újra fel lehet hízni".

Borell logikájával az a probléma, hogy ez a bizonyos „diéta" eddig nem a célországot, azaz Oroszországot „fogyasztotta", ők inkább még „híztak" is egy keveset, ellenben az európai országok már jó ideje érzik a hatását: soha nem látott mértékű az infláció, egekben az energia- és élelmiszerárak, valamint vállalkozások tízezreinek működése került veszélybe.

AZ UNIÓS VEZETŐ DIÉTÁS HASONLATA KIFEJEZETTEN ARCÁTLAN, HA AZOKRA A MILLIÓKRA GONDOLUNK, AKIKNEK EURÓPÁBAN A SZANKCIÓS INFLÁCIÓ MIATT VÁLASZTANIUK KELL AZ ÉTEL ÉS A FŰTÉS KÖZÖTT - SŐT, ESETENKÉNT MINDEGYIKRŐL LE KELL MONDANIUK.

Soros internetes portálján magyarázkodik

Borrell Soros György internetes portálján, a Project Syndicate nevű oldalon szeptember 14-én közölt egy írást, amelyben szintén azt fejtegette, hogy az oroszok elleni stratégia működik, folytatni kell. Figyelemre méltó itt is a valósággal szemben folytatott érvelési kísérlet, Borell ugyanis úgy fogalmazott:Igaz, Oroszország hasznot húzott a közelmúltbeli gázáremelésekből. De ez nem jelenti azt, hogy a szankciók kudarcot vallottak. Inkább meg kell várnunk, hogy láthassuk Európa azon döntésének teljes hatását, hogy csökkenti Oroszországból származó energiaimportját.Szerinte az orosz energiahordozókra, a szénre és az olajra kivetett embargónak is lehet már érezni a kezdeti hatásait, tehát „a szankcióknak bizonyíthatóan kényszerítő hatása is volt." Ez utóbbi megállapítást aztán egy éles váltással úgy próbálta alátámasztani, hogy „a nyugati technológiához való hozzáférés elvesztése elkezdte sújtani az orosz hadsereget, amelynek tankjai, repülőgépei, távközlési rendszerei és precíziós fegyverei szintén import alkatrészekre támaszkodnak."

FORRÁS: AFP/STRINGER

Csakhogy a korszerű technológiák oroszországi exporttilalmának semmi köze nincs az energiaügyi szankciókhoz, a magyar kormány minden esetben ez utóbbiakat ellenezte. Ezt azért is fontos tisztázni, mert Borell több alkalommal bírálta Orbán Viktort is, mert szerinte a magyar miniszterelnök „egész nyáron azzal jött, hogy lábon lőjük magunkat, és fel kell oldani a szankciókat. Aztán Moszkvába megy benzint venni, és odaadják neki, de Magyarország mindig is jóváhagyta a szankciókat."

Borrell Sorossal ebédel még spanyol külügyminiszterként

FORRÁS: TWITTER

Az uniós vezető – brüsszeli kollégáihoz és a magyarországi baloldalhoz hasonlóan – rendre összemossa az energiahordozókra, illetve egyéb termékekre kivetett szankciók kérdését és hazug módon vádolja a magyar kormányt egyszerre a szankciók elutasításával, illetve azzal, hogy ugyan megszavazzák az oroszellenes lépéseket, de energiát vásárolnak Putyinéktól. Az ellentmondás tehát nem a magyar kormány lépéseiben van, hiszen Orbán Viktor a kezdetektől egyértelműen elutasította az energiára vonatkozó szankciókat, míg az Unió egyéb korlátozó lépését Oroszország ellen támogatta. Az EU azonban folyamatosan változtat a saját álláspontján: tavasszal még kizárták az orosz energiahordozókra vonatkozó szankciókat, aztán mégis kivetették az embargót az olajra és a szénre, valamint folyamatosan napirenden tartják a gáz elleni bojkott lehetőségét.

Borrell szerint a végsőkig ki kell tartani a szankciók mellett

De térjünk vissza Borell szeptemberi cikkére, amit Soros György portálján tett közzé! Az uniós főképviselő az elemzésben beismerte, hogy kudarcot vallottak a szankciók és egyben leleplezte Brüsszel valódi szándékát, amikor feltette a kérdést:

„A SZANKCIÓK ÖNMAGUKBAN ELEGENDŐEK A BETOLAKODÓ LEGYŐZÉSÉHEZ? NEM,de ezért is nyújtunk hatalmas gazdasági és katonai támogatást Ukrajnának, és azon dolgozunk, hogy egy EU katonai kiképző missziót telepítsünk az ukrán fegyveres erők további megerősítésére. A háború még nem ért véget, és Putyin rezsimje még mindig birtokol néhány kártyát. Ám a jelenlegi nyugati stratégia mellett a Kreml gyakorlatilag lehetetlennek fogja találni a dagály megfordítását. Az idő és a történelem az ukránok oldalán áll – mindaddig, amíg kitartunk a stratégiánk mellett."

„Meg kell fizetni a demokrácia árát"

Érdemes azt is megvizsgálni, hogy Borell szerint milyen árat kell fizetnie Európa lakosságának a végsőkig való „kitartásért." Az uniós külügyi főképviselő az osztrák Kronen Zeitungnak még augusztusban azt nyilatkozta: „Természetesen rövid távon nagy kihívások előtt állunk.Tagadhatatlan, hogy a gáz ára emelkedik. De készen kell állnunk arra, hogy megfizetjük a szabadság árát.Korlátozzuk Oroszország gazdasági lehetőségeit."

Borell a költségek elosztásáról és a szankciók folytatásáról is beszélt az AFP francia hírügynökségnek. Szerinte Putyin tisztán látja, hogy a drasztikusan emelkedő árak az európai választók pénztárcáját sújtják, akik ezért elfáradtak és vonakodnak Ukrajna támogatásának következményeit viselni. Ki kell tartani, ám ehhez szerinte a költségek elosztására van szükség az EU 27 tagállama között.

Egy júliusi brüsszeli sajtótájékoztatón Borrell óva intett attól, hogy Oroszország megpróbálja kihasználni a „demokratikus fáradtságot". A spanyol baloldali politikus úgy fogalmazott: „Az európai társadalmak nem engedhetik meg maguknak, hogy elfáradjanak. Az európai társadalmaknak és az Európai Unió tagállamainak, kormányainak továbbra is ki kell állniuk az általuk hozott döntések mellett. Az orosz gazdaságot korlátozó intézkedésekről döntöttek, és ehhez ragaszkodniuk kell."

Josep Borrell azt is kijelentette, Putyin mindig is hitte, hogy az EU soha nem fogja szankcionálni Oroszországot, mivel az túlságosan függött az energiától, de „az orosz energiából való gyors méregtelenítés jelentős költségekkel jár számos ország és ágazat számára, amellyel szembe kell néznünk. Azonban ez az az ár, amit demokráciánk és a nemzetközi jog védelméért kell fizetni – mondta Borrell.

„A szankciók következményeiért az orosz kormányt kell hibáztatni"

Egy márciusi interjúban az uniós főképviselő elmagyarázta, hogyan kell értenünk Brüsszel politikáját. A narratíva lényege, hogy a szankciók következményeiért az orosz kormányt kell hibáztatni. „A szankciókkal egy viselkedést szankcionálsz. A szankciók önmagukban nem politikák, hanem egy magatartás akadályozásának egyik módja. Ezért mindig azt mondjuk, hogy a szankciókat a történések szerint fogjuk meghozni, nem csak az ötletek elindításával." Aztán azt hangsúlyozta, hogy a korlátozó intézkedések az orosz kormány és az azt támogató gazdasági elit ellen irányulnak. „Ezek a súlyos intézkedések természetesen költségekkel járnak az orosz gazdaság számára, de a szankciók következményeiért az orosz kormányt kell hibáztatni. Arra koncentrálunk, hogy megcélozzuk az oligarchákat, a gazdagokat, a Putyint és rezsimjét támogató elitet. Őket fogja közvetlenül érinteni az, hogy nem tudnak magánrepülőgépeikkel Európába repülni, és csökkentik Oroszországon kívüli vagyonukat és vagyonukat. Ha a rubel veszít értékéből, az az egész orosz gazdaságot érinti, ez elkerülhetetlen. De ez az orosz kormány hibája. Mindez az orosz kormány teljesen törvénytelen magatartásának a következménye."