Már ez jelzi gyerekkorban, hogy elhízásra hajlamos vagy-e

A legfrissebb kutatások szerint bizonyos genetikai variációk hatással vannak arra, hogy a test miként tárolja a zsírt, vagy mennyire hajlamos valaki a túlevésre. Emellett a genetikai állomány előre jelezheti azt is, hogyan reagál valaki különböző testsúlycsökkentő gyógyszerekre.

A Nature Medicine című tudományos folyóiratban hétfőn megjelent tanulmányban több mint 600 kutató működött együtt világszerte. Több mint 5 millió ember genetikai adatait elemezték – ez a legnagyobb és legváltozatosabb genetikai adatbázis eddig. A kutatásba a 23andMe adatbázisát is bevonták. A kutatók egy úgynevezett poligénes kockázati pontszámot (polygenic risk score) alkottak meg, amely azt vizsgálja, hogy egy adott személy milyen genetikai variánsokkal rendelkezik, amelyek magasabb felnőttkori BMI-hez (testtömegindex) köthetők. A kutatók szerint ezzel a pontszámmal már 5 éves kor előtt meg lehet becsülni, hogy valakinél mekkora az elhízás kockázata felnőttkorára.

– A gyermekkor a legjobb időpont a beavatkozásra – mondta Ruth Loos, a Koppenhágai Egyetem Novo Nordisk Alapítvány Anyagcsere-kutató Központjának professzora. (A központ kutatásait nem befolyásolja a Novo Nordisk gyógyszercég, noha a tanulmány több szerzője kapcsolatban áll hasonló profilú vállalatokkal.)

Az elhízás világszerte nő

A kutatás időszerű: a felnőttek elhízási aránya 1990 óta megduplázódott, a serdülőké pedig megnégyszereződött – derül ki az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adataiból. Ma a világ felnőtt lakosságának mintegy 16%-a elhízott, az Egyesült Államokban pedig már több mint 40%-ot érint a probléma – áll a CDC (Centers for Disease Control and Prevention) statisztikájában.

Bár nem ez az első genetikai teszt, amely az elhízás kockázatát próbálja előre jelezni, Loos és csapata szerint az új pontszám körülbelül kétszer hatékonyabb, mint a jelenlegi orvosi értékelések. A korábbi pontszám az elhízás kockázatának körülbelül 8,5%-át tudta magyarázni, míg az új megközelítés ezt 17,6%-ra növelte – legalábbis az európai származású személyek esetében.
– Ez már egy erős kockázati jelző, de még mindig sok a kérdőjel – mondta Dr. Roy Kim, a Cleveland Clinic Children’s gyermekendokrinológusa, aki nem vett részt a kutatásban.
Az elhízás kockázatát azonban több mint 80%-ban környezeti tényezők határozzák meg – például az, hogy hol él az illető, milyen ételekhez fér hozzá, és mennyit mozog.

A teszt kevésbé volt hatékony nem európai származású embereknél: kelet-ázsiai amerikaiaknál 16%-os, vidéki ugandaiaknál viszont mindössze 2,2%-os pontosságot ért el.

Loos szerint az új pontszám fontos előrelépés, de még mindig csak egy prototípus. A következő lépés a különböző származású – különösen afrikai – emberek genetikai adatainak bővítése lenne, hogy a modell mindenki számára megbízhatóan működjön.
– Ez a pontszám egy lehetséges jelző lehet, akárcsak a magas vérnyomás a szívbetegségeknél – nem döntő tényező, de fontos figyelmeztetés lehet – tette hozzá.

A genetika csak egy része a történetnek

– Az elhízás nem kizárólag genetikai eredetű, ezért a genetikai adatok önmagukban nem képesek pontos előrejelzést adni – mondta Loos. A súlyos elhízás (BMI 40 felett) esetében a genetikai tényezők erősebben dominálnak – tette hozzá.

Mégis, ha egy gyermeknél korán felismerik a genetikai hajlamot, és megfelelő életmódbeli tanácsadással már kiskorban beavatkoznak, az hosszú távon jelentősen csökkentheti az elhízás kialakulását. A kutatások szerint az elhízott gyermekek 55%-a elhízott lesz serdülőként, és **80%-uk felnőttként is túlsúlyos marad.
– A viselkedési tényezők kulcsfontosságúak – hangsúlyozta Dr. Kim. – A környezetük, az egészséges ételekhez való hozzáférésük, a mozgáslehetőségek, sőt, az egészséges táplálkozással kapcsolatos tudásuk is hatással van a kockázatra.

Mennyi múlik valójában a genetikán?

Ikervizsgálatok kimutatták, hogy az elhízás kialakulásában a genetikai tényezők akár 80%-os szerepet is játszhatnak – de az életmód ettől függetlenül rendkívül fontos.

– Még azonos genetikai állománnyal rendelkező emberek is eltérő testalkatúak lehetnek – mondta Kim. – Praxisaimban már egészen fiatal kortól hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyerekek tanulják meg a magas fehérjetartalmú ételek, a gyümölcsök és zöldségek fontosságát, és kerüljék a finomított szénhidrátokat.
 

Új távlatokat nyithat a gyógyszeres kezelésben is

Dr. Juliana Simonetti, a Utah Egyetem Súlykezelési Programjának társigazgatója már öt éve alkalmaz genetikai teszteket felnőtt betegeinél. – Az elhízás nem egységes betegség – különféle típusai és megjelenési formái vannak – mondta Simonetti, aki nem vett részt az új kutatásban.

A gének alapján azt is ki lehet mutatni, ha valaki nehezebben érzi a jóllakottságot – ez bizonyos genetikai mutációk miatt alakul ki, és akik ebben érintettek, hajlamosabbak a túlsúlyra.

Ugyanakkor Simonetti hangsúlyozza: a genetikai mutációk nem adják meg a teljes képet. A szülőktől örökölt gének, még ha nem is mutációk, szintén hatással vannak arra, hogyan raktároz a test zsírt, vagy hogyan használja fel az energiát.

A genetikai tesztek fejlődése már abba az irányba halad, hogy megjósolják, milyen jól működnek egyes fogyókúrás gyógyszerek az adott embernél – de Simonetti szerint ez még a kezdeti fázis.
– Jelenleg nagyjából három kezelhető mutációt ismerünk a körülbelül 80-ból. De egyre több az adat, és remélem, hogy a jövőben sokkal pontosabban tudjuk majd meghatározni, melyik páciens milyen kezelésre reagál jól.