Szoboszlai Dominik
A kor előrehaladtával az alvászavar gyakori probléma, melynek számos oka lehet, de az egyik leggyakoribb a szájlégzés. Ennek legveszélyesebb következménye a kimerültség, amely komoly hatással van az egészségre, az energiaszintre és hangulatra. Ennek megoldása a szájtapasz.
A szájtapasz alapvetően a horkolás megszüntetésére szolgál, ám áldásos hatásának köszönhetően hatékony megoldás lehet a helyes orrlégzés elősegítésére, a kognitív funkciók javítására, a nyugodt éjszakák és a vidám nappalok megteremtésére.
A levegővétel elsődleges és természetes módja orron keresztül történik. Sajnos azonban alvás közben a szánk kinyílhat, az állkapcsunk leeshet, és a nyelvünk hátrafelé tolódhat, ami akadályt képez a légutak felső részén. Ez az évszámaink növekedésével egyre gyakrabban okoz problémát. A szájlégzés következtében kiszárad a torok nyálkahártyája, ez megnöveli a szervezetben a gyulladások kialakulásának esélyét, és olyan betegségeket is kiválthat, mint az asztma vagy az alvási apnoé, amikor a légzés hosszabb-rövidebb ideig kimarad. Ilyenkor a szájon át hirtelen nagy mennyiségű beszívott levegő összezárja a garatot, emiatt nem kapunk rendesen levegőt. Ennek következménye a kialvatlanság, stressz és depresszió, megemelkedett vérnyomás és pulzusszám, súlyosbodó asztma és csökken a szív, az agy és más szervek vérellátása.
A száj csukva tartásával a légutak nyitva maradnak, csökken a torok és az orrjáratok irritációja, és hatékonyabbá válik a légáramlás, az orrunk szabályozza a belélegzett levegő hőmérsékletét, kiszűri az allergéneket, szennyeződéseket és toxinokat a levegőből, mielőtt azok elérnék a tüdőt. A belélegzett levegőt az orr nedvesíti, így a száj és a torok hidratált marad, nem szárad ki. A szájtapasz emellett segít abban is, hogy a nyelv a megfelelő helyzetben maradjon. Ez csökkenti a horkolást, illetve javítja a légzőszervek működését, ami pozitív hatással lehet az éjszakai alvásra. Ha kizárólag az orrunkon veszünk levegőt alvás közben, jóval több oxigén kerül a szervezetünkbe, csökken a vérnyomásunk, és felpörög a hasznos bélbaktériumok termelődése. Ezért tökéletes megoldás, ha letapasztjuk a szánkat lefekvés előtt. Erre a célra érdemes patikákban is kapható, speciális szájtapaszt használni, amely puha és gélszerű, és úgy van kialakítva, hogy közvetlenül az ajkakra legyen helyezhető. Fontos, hogy ne használjunk hagyományos ragtapaszt, mert az nem légáteresztő és irritálhatja a bőrt. Orvosi minőségű, hipoallergén és rugalmas szalagot válasszunk, amely kifejezetten érzékeny bőrön való használatra készült.
Szerencsére az orrunk épp arra való, hogy lélegezzünk, és elegendő oxigén jusson a szervezetünkbe, és nincs ez máshogy idősebb korban sem, amikor egyre gyakoribbá válik a szájlégzés, és emiatt a horkolás is. Ha azonban letapasztott szájjal alszunk el, akkor a testünk ügyel rá, hogy egész éjszaka az orron keresztül tudjunk megfelelően lélegezni. Ha az orrunk bedugul, vagy más okból az oxigénszintünk lecsökken, akkor az agyunkban a riasztórendszer beindul és azonnal felébredünk. Az esetek többségében a szájtapasz használata és az orrlégzésre való áttérés a legjobb és legbiztonságosabb dolog, amit az egészségünk érdekében tehetünk. Azonban vannak esetek, amikor nem javasolt a használata. Ilyen a megfázás, fül- vagy orrmellékfertőzés idején, alkoholos állapotban vagy nyugtatószerek hatása alatt, nehezített orrlégzés, például orrpolipok esetén, súlyos szív- vagy tüdőbetegségek fennállásakor és erősen érzékeny, irritált, repedezett ajkakra sem tanácsos felragasztani semmit. Rendkívül ritkán, de előfordulhat, hogy a felhalmozódott nyálból egy kevés a légcsőbe jut és ez megzavarhat bizonyos alvási reflexfolyamatokat. Az is megeshet, hogy a tudat, hogy le van ragasztva a szánk, olyan erős szorongást vált ki belőlünk, hogy már éppen emiatt nem tudunk békésen szunyókálni. A tapasz használata előtt konzultáljon orvosával, alvásterapeutájával.
Szöveg: Bata Kata