tóth gabi
A színész megjárta a hadak útját az utóbbi években, de úgy tűnik, „győztesként tér haza a frontról”. Molnár Gusztáv izgul, hiszen csütörtök este, két év pokoljárás után visszatér a színpadra. Több szerepet is magára ölt az Ember Tragédiájában a kassai Thália színházban.
A komoly alkoholbetegségéből fölépült színész számára több szempontból is sarokpont lesz március 14-e. Bizonyít majd önmagának, a világnak, de legfőképpen a barátainak és kedvesének. Molnár Gusztáv a Ripost-nak mesélt a nagy visszatérésről.
A színészt éppen egy próba szünetében csíptük el, így nem faggathattuk sokáig, de ő örömmel és büszkén állt rendelkezésünkre.
„Különös, már-már spirituális jelentősége van annak, hogy éppen a szülőföldemen játszhatom először közönség előtt.”
Hiszen a pályán töltött húsz évem alatt nem volt rá példa, hogy Szlovákiában lépjek közönség elé
— kezdte a Ripost-nak Guszti, akit már az a tény is motivál, hogy Madách Imre művében pont azt az utat járja be például Ádám szerepében, mint amit az életben is bejárt.
„Nem nehéz meglátni azt a párhuzamot, ami Madách Imre darabja és az életem között feszül.
Ha lecsupaszítjuk ezt a csodálatos művet, akkor ott vannak benne azok az alapvető kérdések, amelyeket egy gyarló ember feltesz magának, akkor is, amikor a saját pokla bugyraiban kesereg és akkor is, amikor a mennyekben jár.
Ismerem a járást mindkét irányba, és tekinthetek akár egyfajta szembenézésként is Az ember tragédiájára, amelyben több szerepben is láthatnak majd azok, akik jegyet váltottak a kassai Thália Színházba” — tette hozzá a színész, majd beszélt friss, de annál intenzívebb kapcsolatáról is.
„Sok szempontból hoztak megújulást számomra a mögöttünk álló hónapok.”
Visszatért az életemben a színház és belépett a szerelem is. Természetesen a párom is ott ül majd a nézőtéren a barátaim, vagyis már barátaink mellett.
„Az, hogy ők is látnak majd, hatalmas lendületet ad. Sokszor éreztem magam gyökértelennek az életem során, de most a helyemen vagyok. Rengeteget épített rajtam a szerelem.”
Már az a tény is boldoggá tett, hogy a próbák szünetében küldhettem neki egy üzenetet: »Szünetem van…«. Felvillanyoz a tudat, hogy a premier után együtt ünnepelhetek azokkal az emberekkel, akik igazán fontosak nekem. Mert egyedül kínlódni borzasztó, de az öröm is szürke, ha nincs kivel megosztanom...