"Lelkileg én még mindig kötve vagyok" – magánéletéről vallott Demcsák Zsuzsa – videó

Ahogy a tavasz virágai,  Demcsák Zsuzsa is lassan éled újjá, bontogatja a nőiessége szirmait. Hogy készen áll-e egy új szerelemre és hogy mi teszi pillanatnyilag boldoggá, arról csak a hot!-nak mesélt.

A tavasz az új kezdetekről is szól. Te mit vársz most ettől az időszaktól?

Most érzem azt, hogy éled föl a testem, a lelkem, mindenem. Indulok neki a világnak. A téli hónapokra jellemző, hogy begubózunk, belekényelmesedünk a hidegbe, a test kicsit megadja magát. A januárt viseltem a legnehezebben. Lassan indult be a munka is, de most már ez tölti ki a napjaimat. Reggel 6-tól este 9-ig be vagyok táblázva: tréningeket tartok, coachként is dolgozom, és generációváltásra készülünk a családi vállalkozásunkban is, így – a testvéremet követve – én is elkezdtem ebben dolgozni.

Az intenzív munka eltereli a gondolataidat a magánéletedről?

Számomra a munka nem menekülést jelent! Most kifejezetten teremtő fázisomat élem. A gyerekeim nemsokára kirepülnek, ezért minden erőmmel azon vagyok, hogy megteremtsem nekik a hátteret, amiben majd ki tudnak bontakozni. Számomra jelenleg a biztonságra törekvés a prioritás, amit ők maguk körül tudva szabadon szárnyalhatnak és szabadon választhatnak.

A teremtés egy erős férfienergiát jelent. Figyelmet fordítasz a női oldaladra is?

Igyekszem azt is hangsúlyozni, de egyelőre csak tudatosan, nem magától jön. Egy­sze­rűen most nem a nőiességem megélése jelenti a mindennapjaimat, ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy a női oldalt nem lehet elhanyagolni, anélkül nem lehet élni.

A fotózáshoz ezért is választottam tudatosan ezeket a ruhákat, hogy újra felébresszem magamban a női energiákat.

Nyitott vagy egy új szerelemre?

Szerelemmel most nem foglalkozom. Nincs még nyitva a szívem. Krishan emberileg magasra tette a lécet, nehezen tudom elképzelni, hogy valaki ezt megugraná. Tudom, hogy a továbblépésre kellene gondolni, hiszen senki nem akar egyedül maradni, egyedül megöregedni, de ettől egyelőre nem félek. Lelkileg én még mindig kötve vagyok.

Elképzelhető, hogy lesz folytatás?

Nagyon szeretjük és tiszteljük egymást, szinte mindennap beszélünk. Meglátjuk, mit hoz a jövő, de most ez a szakmai teremtő fázis van, ez tesz boldoggá.

Tavaly nem volt könnyű éved, ennek egyik oka a szétválásotok volt. Hogyan élted meg ezt az időszakot, mi segített a válságban?

Azt gondolom, minden ilyen helyzeten az segíti át az embert, ha kommunikál, ha semmi nincs a szőnyeg alá söpörve. Krízishelyzetben fontos, hogy a szülő megmutassa: neki is vannak nehézségei, dolgok, amikkel küzd. Ha a szülő el tudja mondani a vívódásait, meg tudja mutatni, hogy ő is esendő, partnerre talál a gyerekekben. Nem szabad kizárólag azt közvetíteni, hogy márpedig én vagyok az anyuka, én mindent kibírok, átvészelek egyedül. Ha az ember vállalja, hogy maga sem tudja mindig, mi a helyes döntés vagy hogy nehezen dolgozza fel a történteket, akkor támogató közeggé válik a család. Jó volt érezni, hogy nem egyedül kell megoldanom a problémákat, másrészt nem úgy zárult le egy magánéleti szakasz, hogy nem volt kibeszélve.

Lelkileg nyilván jólesett, hogy ebben a helyzetben nem voltál egyedül, a mindennapokban azonban megszoktad, hogy egyedülálló anyaként te vagy a fő problémamegoldó.

Nem tudom, milyen az, amikor nem így van, vagy hogy hogyan lehet úgy hátralépni kettőt, hogy ne te csinálj mindent.

A szüleimtől sok segítséget kaptam, de abban a korban vagyunk, amikor már lassan fölfelé is kell gondoskodnom. Vannak dolgok, amiket a mai napig nem vagyok hajlandó csinálni, ilyen például egy villanykörte cseréje vagy az autóval kapcsolatos dolgok. Ilyenkor hívom a fiamat! A gyerekek fantasztikusak és egyre önállóbbak! Benedek alapvetően közgazdasági érdeklődésű, mint én, nyitott a világra, saját véleménnyel és elvekkel. Önállóan közlekedik, tehát segít a bevásárlásban, a postai ügyintézésben. Tamara pedig – a korát és a generációját meghazudtolóan – önálló és gondoskodó. Minden, ami a lakás, az otthonunk, a családunk, neki különösen fontos és vigyázandó. Olyan férfit akartam nevelni, aki az otthonból is kiveszi a részét, illetve olyan nőt, aki képes kijelölni a határait. Nálunk mégis erősen elkülönülnek a férfi és a női szerepek a gyerekeknél. De alapvetően is ilyen volt az érdeklődésük. A fiam teljesen olyan, mint én, laza, nem görcsöl rá semmire, a lányom viszont pontos, rendszerető, szeret mindenre előre felkészülni.

Tavaly három hónapot töltöttél Dominikán, akkor gyorstalpalón önállósítottad a gyerekeket. Mennyiben változott a helyzet, miután hazaérkeztél?

Amikor hazajöttem, vissza kellett szoknom a saját életembe, annyira kialakították a menetrendjüket, persze a nagymamájuk-nagypapájuk felügyelete mellett. Szinte én éreztem magam betolakodónak, mindent szépen vittek. Előtte nagyon felkészültünk, próbáltuk úgy kezelni, hogy ez egy nagy mérföldkő legyen az önállóságukban. Tamara valóban gyorstalpalón tanult meg főzni, mert nálunk minden este meleg étel készül. A hazaérkezésem után egy héttel viszont helyreállt a világ rendje, és ismét anya szolgál ki.

Most is épp rántott húst sütsz nekik. Te még mindig a növényi étrendet követed?

Nem nagyon szeretem a húst; nem utasítom el teljesen, de nem szeretem. A húsmentes hetekben-hónapokban viszont pótolom a proteint, hiszen annak a hiánya azonnal meglátszik a vérképben.

A karcsúságod a védjegyed. Sokat edzel?

Büszke vagyok a még mindig kockás hasamra! Szeretném megőrizni a formámat, hetente kétszer járok edzőterembe.

Milyen szépségrutinod van, amiről semmilyen körülmények között nem mondasz le?

Sok és jó minőségű krémet használok. A lányom, aki hamarosan 17 éves lesz és nagyon nőies, már beépítette a krémeket a reggeli és az esti rutinjába. Én csak néhány éve kezdtem el kenceficéket használni, a lányom nógatására, de azóta rájöttem: jó krémek nélkül nem lehet szépen öregedni!

Említetted, hogy tele vagy tervekkel. Tévéműsorban is láthatunk a közeljövőben?

Egyelőre nem beszélhetek róla, de hamarosan forgatok. Végre megvan a honlapom, ahol műsorvezetői tanfolyamot is tervezek indítani. A szüleimmel közös vállalkozásban pedig a KKV szektornak szóló konferenciákat szervezünk. Egyfajta generációváltás zajlik nálunk a cégnél, de ezt a kincset, amit a szüleim létrehoztak, meg kell őrizni. Én már most azt szeretném, ha a gyerekeim nyári munkára oda jönnének, és ők is beletanulnának ebbe a rendszerbe. A családi örökséget tovább kell vinni, ez mindannyiunk felelőssége.