Kozma Imre atya: Európa az istentagadás és vallástalanság csapdájában szenved

A világ a háború árnyékában ünnepli a húsvétot, Nyugat-Európa és Amerika vezetői fegyverkezésről, az ukránok katonai megsegítéséről beszélnek, miközben Európa erkölcsi és migrációs válságtól szenved. Brüsszel nem az európai polgárok, hanem idegen gazdasági és politikai érdekek kiszolgálója lett, ahol változásra van szükség, amit a júniusi választásoktól remélhetünk. Kozma Imre atya, irgalmasrendi szerzetes, a 35. születésnapját ünneplő Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke húsvéti üzenetében arra hívja fel a figyelmet, hogy "a kereszténységben született mai Európánk a szabadság torzszülöttje, az istentagadás és vallástalanság csapdájában szenved, jobban bízik a diplomáciában, mint a kegyelem erejében és szívesebben szövetkezik a hatalommal, mint hagyatkozik a Gondviselésre, s lesz kiszolgáltatottja a zsarnokságnak". Húsvét alkalmából őt kértük, mutasson nekünk utat zavarossá vált világunkban. 

Ripost: Tudjuk, Jézus a halálával, amire húsvétkor emlékezünk, megváltotta az emberiséget. Mit jelent a megváltás?

Kozma Imre atya: A Szentírás tanúsága szerint a megváltás fogalma Isten üdvösségtervében jelenik meg és annak megvalósulásában bontakozik ki… éspedig Izrael megmentésében az egyiptomi szolgaságból, és abban, hogy Isten tulajdon népévé lettek. A Bárány vérében minden nemzet népe Isten tulajdonává lett ugyanúgy, amint egykor Izrael a vérrel megpecsételt szövetség révén. Drága a megváltás! Az oktalan áldozati állatok feláldozását felváltja Jézus személyes és önkéntes áldozata. 

Ripost: A megváltásban Isten szeretete tükröződik. Hogyan kell ezt érteni?

K. I. : Az Atya szeretete a világ iránt, amelyért a Fiát adta és a Fiú szeretete az Atya iránt és az emberek iránt. Ez olyan áldozat, amelynél nagyobb nincs. A beteljesített szeretet végső pillanatában jelentette ki teljes igazsággal, hogy beteljesedett… elérte kibontakozása legmagasabb fokát az Atya szeretete, amely megtestesült Jézus emberi szívében. Jézus azért halt meg szeretetből, hogy közölje az emberekkel, testvéreivel ezt az atyai szeretetet, s ezzel váltotta ki az emberiséget és szerezte vissza Atyjának.

Ripost: Azt látjuk, hogy Nyugat-Európában az illegális bevándorlás átalakítja a társadalmakat, van, ahol a húsvétot már nem is ünneplik, az "egyenlőség jegyében". Mi lesz ennek a vége?

K. I.: Ma Európában szervezetten folyik az ember bűntelenítése. A társadalmi etikett került az erkölcs helyébe, az élet abszolút joga lépett előtérbe minden normatív értékkel szemben. Európa ma a szabadság torzszülöttje, az istentagadás és vallástalanság csapdájában szenved. Jobban bízik a diplomáciában, mint a kegyelem erejében és szívesebben szövetkezik a hatalommal, mint hagyatkozik a Gondviselésre, s lesz kiszolgáltatottja a zsarnokságnak. 

Ripost: Mindenki szabadságra vágyik. De mit jelent a szabadság?

K. I.: A konkrét ember személyiség, ez szabad viszonyulást jelent az örök emberihez és a tőle független értékekhez. A konkrét ember ezért mindig birkózást, keresést, tévedést és bukást is jelent, s velük párhuzamosan lelkiismereti vívódást, nyugtalanságot, bánatot, csalódást, tehát szenvedést. Az embert csupán egy módon lehet megváltani szenvedéseitől, azzal, ha sikerül személytelenné tenni. Minden haladás-mítosz ilyen paradicsomot ígér, mérsékelt helyárakkal. Csakhogy Krisztus nem azért halt meg, hogy ne legyen többé szenvedés. A kereszt nem a külső paradicsom, hanem a belső mennyország kulcsa. 

Ripost: Isten szabadnak teremtette az embert és sokan ezt a szabadságot tűzik zászlajukra. Hogyan kell értelmeznünk az ember szabadságát?

K. I.: Az a világ, amely tagadja a bűnt, ellensége a keresztnek is. A valóság az, hogy Isten szabadnak teremtett minket, de nem függetlennek, Isten képmásának, de nem Istennek. Végső fokon tehát az ember választásától függ, hogy az ember által teremtett világban jelen lesz-e Isten, vagy sem. Törvényei érvényesülnek-e, vagy sem. Van valami igazság az egzisztencialisták szellemes mondásában: Szabadságra vagyunk ítélve. A teremtett szabadság gyökerében ugyanis ott lappang a bűn lehetősége. 

Ripost: Ez azt jelenti, hogy szabadságunkban áll a bűnt választani?

K. I.:  Fosszuk meg az embert a szabadságától, hogy megmentsük a bűntől? Tegyük csorda-lénnyé, mert az állatnak nincs bűne? Ezzel rettenetes árat fizetnénk! Az ember azért titok, mivel szabad. Túl van a racionális világon. Ezért problémáját sem lehet racionális síkon megoldani. Ha elvesszük a szabadságát, nem lesz bűn, de ember sem lesz. Ha meghagyjuk a szabadságát, bűn lesz, de a bűnbe is belepusztul az ember. Úgy kell tehát megmenteni a bűntől, hogy szabadsága ne sérüljön. Krisztus áldozatának titka, hogy egyrészt Istent engeszteli a megtörtént bűnért, másrészt megnyitja a kegyelmek kútját, hogy az ember szabad maradjon, és mégse vétkezzék. Mert az áldozat felülmúlja a rációt, ezért nem tud vele mit kezdeni a mai ember. A természet selejtez, a szellem viszont áldozatot vállal. Ott a gyöngébbnek pusztulnia kell az erősebbért, itt pedig az értéktelen az, amely képtelen az áldozatra. Van áldozat magáért az önfeláldozásért, de ennek semmi köze nincs a kereszténységhez. Az áldozat lényege a szeretet. Egyben mégis igaza van: Amilyen az Úr, olyan a szolgája. Az Úr: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte”. (Jn 3,16) és a Szolga: „nagyobb szeretete senkinek nincs, mint aki életét adja barátaiért”. (Jn 15,13) Bármennyire tiltakozik is ellene a gőg, a megoldás mégiscsak a kereszten önmagát áldozó Krisztus.

Ripost: A ma emberének nehéz megértenie, miben áll ez az áldozat és hová vezet. Mi a kereszténység elgondolása ennek a világnak a végső jövőjéről? 

K. I.: Korunk a fölfelé irányuló transzcendencia helyébe az előremutató transzcendenciát,  fejlődést, a progressziót állította. Szinte a végtelenbe tágította a horizontális jövőt. Az embert úgy állítja be, mint aki szakadatlanul képes felülmúlni önmagát és szolgálni képes a jobb és igazságosabb világ határtalan megvalósulását. Ez a látás nem reális, mert a történelem nemcsak haladás, hanem visszaesés is, nemcsak építés, hanem rombolás is, nemcsak szocializálódás, hanem erőszak is. A fejlődéssel nemcsak a jó, hanem a rossz akusztikája is növekszik. Akik a történelemnek ezt az oldalát szenvedik meg, azok föladják a reményt és rezignációba menekülnek. 

Ripost: Mi a kereszténység válasza erre?

K. I.: A keresztény remény vallja, hogy nemcsak előremutató transzcendencia határozza meg az ember tevékenységét, hanem van fölfelé mutató transzcendencia is, amely szintén aktivizálja erőinket, s nem engedi, hogy az ember eltérítse a világot végső céljától. Isten legyen a végső cél és ne a bálvány: Pénz, Élvezet, Hatalom! A szellem uralkodjon az anyagon és ne fordítva! A civilizáció ne szakadjon el a kultúrától! Ne az ember legyen a végső fórum, hanem az Isten! Mindez konkrét és nagyon is evilági program. A megváltásba vetett hitünk, nem megváltás a világtól, hanem megváltás a világgal. Hit a jövőben, ez számunkra hit Jézus Krisztusban!

Ripost: A húsvét nemcsak Krisztus kereszthaláláról szól, hanem az újjászületés ünnepe is. Hogyan kell ezt értelmezni?

K. I. Húsvét öröme nem tavaszi bódulat, hanem öröm a Szentlélekben, mivel az alapvető rend helyreállott. Isten kibékült az emberrel. Krisztus nyitott sírjából árad az öröm a földre, az emberi szívekbe és általuk a történelembe. Húsz évszázad vihara sem tudta elnémítani az Alleluját!

Ripost: 35 évvel ezelőtt alapította meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, ami azóta több millió ember életét segítette. Hogyan emlékszik a kezdetekre?

K. I.: A nácizmus és kommunizmus súlyos örökségének terhével, az életre váltott halál szent kísérletével jött létre a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Emlékezzünk néhai Fényes Csillára, Csilla Freifrau von Boeselagerre, akinek a szívén bekopogott az Úr és akinek része van abban, hogy 1989. február 4-én Budapesten megalakult a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, ami egy szeretetközösség. Nem csupán arról van szó, hogy segítjük a bajban lévőket, a rászorulókat, hanem szeretjük is őket. Gyakorlatilag ma azzal szembesülünk, hogy az emberek önzők, az önszeretet, az önös érdek határoz meg mindent. Az önszeretet önzés, amitől úgy szabadulhatunk meg, hogy amennyire lehet, megismerjük önmagunkat, ki vagyok, mik az erényeim és gyarlóságaim, másodszor pedig önneveléssel, mert hiába tudom, mi az igazság, ha nem tudom magam rávenni arra, hogy aszerint gondolkodjak, cselekedjek. Tehát önismeret és önnevelés által lehet eljutni a szeretethez. Ez az előfeltétele annak, hogy az ember alkalmassá váljon arra, hogy a másik emberrel közösségben éljen, egymás javát tudjuk szolgálni. Ehhez szükségünk van a szeretet titkának a megélésére, a szeretet titka pedig azt jelenti, hogy a szeretet igazol bennünket. Mindannyian arra vágyunk, hogy a másik ember igazoljon bennünket azzal, hogy ránk figyel, hogy fontosak vagyunk a számára, hogy feltételek nélkül szeret bennünket, úgy, ahogy Isten szeret. Isten nem azért szeret bennünket, mert olyan méltók vagyunk rá, Isten önmagának tartozik azzal, hogy minket szeressen, ezért ő a szeretet istene, és ezért ennek a mai világnak a tragédiája az, hogy a keresztény eszmeiséggel szemben megjelent a kard. A keresztény eszmeiség üzenete a szeretet üzenete. Jézus ezt így hagyta meg nekünk: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”. A szeretet azt jelenti, hogy jobban szeretem a másikat önmagamnál, vagyis kész vagyok érte áldozatot hozni. Ezt az áldozatot mutatja meg nekünk, erről ad példát a húsvét.