„A szeretet igazol bennünket” - Kozma Imre atya ránk hagyta karácsonyi üzeneteit

Évek óta minden karácsony alkalmával Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, irgalmasrendi szerzetes tollat ragadott és üzent a világnak. Idén már nem tehette meg: október 17-én mennyei atyjához távozott. De ránk hagyta gondolatait üzenetek és interjúk, történetek formájában. Ezekből állítottuk össze idén a karácsonyi útravalót.

„A szeretet titka abban áll, hogy a szeretet igazol bennünket. Mindegyikünk arra vágyik, hogy a másik ember igazoljon bennünket azzal, hogy ránk figyel, fontosak vagyunk a számára: hogy megszeret bennünket. A szeretet irreális érzelem, ami nincs érdemekhez kötve, ok és érdek nélküli. Jézus így tanított bennünket a szeretetre, amikor az életét adta értünk, korántsem az érdemeink okán, hanem szeretetből. Amit feltételhez kötnek, az már nem szeretet. Az ember önmagának tartozik azzal, hogy a másik embert szeresse. Isten nem azért szeret bennünket, mert méltók vagyunk rá, Isten önmagának tartozik azzal, hogy minket szeressen, ő a szeretet istene” – mondta tavaly, a szeretet ünnepére készülve.

Elmesélt egy történetet is saját magáról és az édesanyjáról, ami mindennél jobban kifejezi, mi az igaz szeretet. 14 évesen került a győri bencés gimnáziumba, majd 1958-ban papi szemináriumba. Édesanyja támogatta és gyakran látogatta. Amikor azonban 1963-ban felszentelték pappá, azt mondta neki: „Kisfiam, neked most már a hívekért kell élned, kötelezettségeid vannak és én ebben nem zavarlak meg. Többé nem látogatlak, de te akkor jössz haza, amikor akarsz és időd engedi”. Egyetlen fiát odaadta az emberek szolgálatára és ettől fogva valóban nem látogatta őt. Kivéve egyetlen alkalmat: a karácsonyt.

- De nem azért jött, hogy vele töltsem az ünnepet – folytatta a történetet Kozma Imre atya. 

Ez a történet megmutatja, mi az igaz szeretet, a lemondó és önfeláldozó szeretet, amire Kozma Imre atya egész élete is példa. Ő mindig azokkal töltötte a karácsonyt, akiknek nem volt otthonuk, látogatta a magányosakat, ételt adott a szegényeknek és az étel mellé jó szót, megbecsülést, szeretetet. 

Amikor karácsonyra ünnepi díszbe öltöztetjük a szívünket, ne feledkezzünk meg arról, mit tanított Kozma Imre atya: 

Ő ezt írta a szeretetről egyik karácsonyi üzenetében:

„A szeretet az ember élő és éltető eleme. Hiányába belehal az ember. Belehal, ha nem szeretik, s abba is, ha nem szerethet. Valóságosabb életet élhetnénk, ha komolyan vennénk, amit világosabb pillanatainkban megértünk, hogy a szeretet nélkülözhetetlenebb a jólétnél, a szabadság pedig annak elismerése, hogy az ember szeretetre született. Ha az ember megismeri annak az önfeláldozó szeretetnek a történetét, ami Isten ajándékaként a Fiú-Istenben emberi testet öltött, akkor magasabb szinten megérti a szeretet jelentőségét, amiből az ember és világa újjászülethet.

A keresztény remény vallja s mutatja, hogy nemcsak az előremutató transzcendencia motivál, hanem a fölfelé mutató transzcendencia is. Föladatunk nemcsak reménykedni, hanem belekapaszkodni a világ fejlődésének tengelyébe és nem engedni, hogy az ember eltérüljön végső céljától. Biztosítani kell a fölfelé tartó mozgást is, hogy Isten legyen a végső cél, és ne a bálvány: Pénz, Élvezet, Hatalom, hogy a szellem uralja az anyagot, s ne megfordítva, hogy a civilizáció ne szakadjon el a kultúrától, hogy ne az ember legyen a végső fórum, hanem az Isten. Mindez nagyon is konkrét, nagyon is evilági program. A megváltásba vetett hitünk, nem megváltás a világtól, hanem megváltás a világgal. 

Hinni a jövőben, ez számunkra: Hinni Jézus Krisztusban!"

Kozma Imre atya szavaival kívánunk mindenkinek áldott karácsonyt!