Kozma atya: Üzennek a szentek, közöttük a helyünk

A mindenszentek arra emlékeztet, hogy nem azok vagyunk, akik vagyunk, hanem azok, akik lehetünk, fejtette ki a köztiszteletben álló szerzetes pap. A jelenben élünk, de a tét a jövőnk, jelen viselkedésünkkel a jövőnket határozzuk meg, és ebben a szentek példát mutatnak. Halottak napján pedig, ami november 2-án van, emlékezünk elhunyt szeretteinkre, mert az utolsó szó nem a halálé – hanem a szereteté. 

Ripost: Még a római katolikus vallásúak számára sem egyértelmű, mi a jelentősége a mindenszenteknek, a keresztény ünnepek közül ez tűnik a hétköznapi élethez legkevésbé közelállónak. Miről szól ez a nap?

Kozma Imre: Ez a nap nagyon is közel áll a mindennapok gyakorlatához, a hétköznapi élethez. A szentek aktuális üzenetet tolmácsolnak: a földi élet két pólus között megy végbe, jelen és jövő, időbeli és örökkévaló között. A szentek a jelent élik, de a jövőre irányítják tekintetüket. 

Ripost: A szentek kivételes emberek voltak, akik életüket áldozták másokért, a hitükért. Hogyan lehetne hasonló hozzájuk egy hétköznapi ember?

K.I.: Elárulok egy titkot: mindannyian életszentségre hívattunk. Ez pontosan ugyanazt jelenti, amit a szentek tettek. Mi vagyunk a mai kor, a mai idők, a mai társadalmak sója és napfénye, gyertyalángja és jó illata. A szentség ugyanis azt jelenti: a másik emberért vagyok. Mindenki a másik emberért született a földre, nem pedig önmagáért. Az emberi kapcsolatok lényege a szeretet, ami önmagában irracionális, csak akkor jelenik meg az életünkben, amikor megismerjük a másik embert, amikor össze akarunk vele tartozni, közösségben lenni vele, ahogyan Istennel is összetartozunk. Isten, vagyis Jahve azt jelenti: „aki van értetek”. Ő értünk van és mi egymásért vagyunk. 

Ripost: Ha mindenki így élne, nem lennének háborúk, bosszú, ármány és ártás…

K.I.: A világ bűne a gyűlölet, és a földön minden fájdalom, szenvedés ebből fakad. A szentek nem képzelődő emberek, hanem a jövő gondolata miatt képesek szembenézni a jelen pillanat nagy kihívásaival. Mindenek ellenére tudnak és akarnak békességteremtők lenni, mindenek ellenére tudnak és akarnak tisztaszívűek maradni, mindenek ellenére tudnak és akarnak irgalmat gyakorolni, mindenek ellenére tudnak és akarnak szomorúakat vigasztalni. Ne gondolja, hogy a szentek sohasem hibáztak, hiszen emberek voltak, de törekedtek arra, hogy a többi emberért éljenek. Jézus is emberré lett, hogy vállalja a sorsunkat és szenvedése árán megváltson bennünket. Ezzel egyúttal példát adott nekünk, ahogyan a szentek is példát adtak az életükkel. 

Ripost: Sokan gondolják úgy: túl kicsik, jelentéktelenek ahhoz, hogy hatással legyenek a világra. Hogyan vihetnénk végbe nagy dolgokat, amikor naponta dolgozunk, gyermeket nevelünk, intézzük az ügyeinket, éljük a hétköznapjainkat?

K.I.: Nem világtávlatokban kell gondolkodni. Elég a saját világunkban, közvetlen környezetünkben úgy élnünk, hogy az eljövendő Mennyek Országára irányítjuk tekintetünket, s ez erőt ad ahhoz, hogy bátran szembenézzünk a jelen kihívásaival, nehézségeivel és ellentmondásaival. Fontos, hogy a szeretetet nevelgessük a szívünkben, a tevékeny szeretetet, amelyik hajlandó tenni és áldozatot hozni másokért. Ha így élünk, akkor miénk lesznek az evangéliumi boldogságok ígéretei.

Ripost: November2-án halottak napja van. A mai ember mintha elidegenedett volna a haláltól, nem tudjuk elfogadni az élet részeként. Ön mit tapasztal?

K. I.: Régen az emberek hittek, és az életet Isten ajándékának tekintették. Amikor a hit meggyengült, az ember elveszítette a kapaszkodót és azt kérdezi, amikor történik vele valami: hogyan eshetett ez meg velem, miért pont én? Igazságtalannak tartja, ami történik vele, mert nem ismeri fel benne az isteni gondviselést. A halál megfejthetetlen titok, de ez a titok másként nézett ki Jézus halála és feltámadása előtt és másként utána. Jézus nem törölte el a halált, de új tartalommal töltötte azt meg: saját halála révén belevitte a halálba a szeretetet. Értünk halt meg, szeretetből. Ezáltal a halál olyan valósággá vált, amelybe beköltözött a szeretet. Ezért a szereteté az utolsó szó.