Gyémántmisét mutat be Kozma atya

Június 18-án, vasárnap reggel fél kilenctől a Batthyányi téri Szent Ferenc sebei templomban Kozma Imre atya mond misét abból az alkalomból, hogy immár 60 esztendeje, hogy pappá szentelték egy olyan időben, amikor pappá lenni felért a lázadással. 

Kozma atya neve az elmúlt évtizedekben fogalommá vált. Harcosan kiáll hite, a szegények, a betegek és elesettek mellett és vallja, hogy az értéknek önmagát kell megvédenie. Két dologban hisz: Istenben és a munkában, 83 évesen is napi 15 órát dolgozik. Amikor korábban a hobbijáról, a pihenésről kérdeztük azt válaszolta: egyetlen hobbija van: „Emberszerető”. Ez az ő munkája és pihenése, hitvallása.

Kozma Imre atya a második világháború idején született és olyan időben választotta a papi hivatást, amikor ez veszélyekkel is járt. Édesapját elvesztette a háborúban: munka közben elütötte egy katonai szerelvény.  Ő még mindössze másfél éves volt, özvegyen maradt édesanyja visszaköltözött vele a szüleihez. Itt nagy családba került.

- mesélte korábban gyerekkoráról. Édesanyja támogatta abban, hogy szemináriumba menjen, papnak tanuljon, ő volt az egyetlen a kispapok szülei közül, aki minden első vasárnap ott volt látogatóban Esztergomban. Amikor a fiát fölszentelték, azt mondta: „Édes fiam, többet nem jövök, nem óhajtok közéd és az emberek közé állni. Te akkor jössz haza, amikor akarsz, de nem szeretnék a terhedre lenni.”

- árulta el Kozma atya. Szerinte a pap vagy az emberek szolgálatára szenteli az életét, vagy rosszul döntött. Ő az egész életét valóban az emberek szolgálatának szentelte. Először Dorogra került káplánnak, ahol a szegénységnek olyan arculatával találkozott, amit addig nem ismert. Ott tett szegénységi fogadalmat, 24 éves korában. Továbbtanulását nem engedélyezték: „ellenkezik az államérdekkel”, közölték vele. Hátat fordított az egyházi karriernek és Istenre bízta magát. Dorogbányáról Zugligetbe került, de nem maradt a templom falai között: elindult a János-hegy „lakói” felé, a szegények közé. Két év után áthelyezték a pesti Ferences templomba. Nem volt hajlandó belépni a „békepapok”, az állampárt kiszolgálói közé, hanem olyan ifjúsági életet szervezett, hogy az állambiztonsági szervek figyelmének középpontjába került. 

- nyilatkozta később erről az időszakról.

Határtalan bizalommal ajándékozták meg az emberek, és ő annyi nagycsaládnak, szegénynek segített általuk, amennyinek csak tudott. Mindent a rászorulóknak adott, többek közt az itt tanuló, éhező vietnámi diákoknak. A Ferences templomban kezdett el foglalkozni a fiatal házasokkal is, házas hittant tartott. Ezt már nem nyelte le a hatalom, felszólították, hogy keressen civil állást, mert az Egyházügyi Hivatal nem járul hozzá papi működéséhez. Végül - mint mondja, Isten kegyelméből - visszakerült Zugligetbe vezető lelkésznek. Ez a második zugligeti időszak vezetett el a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalapításáig, ami európai mozgalommá lett. 

- vallja. 1997-ben belépett a Betegápoló Irgalmas Rendbe. 

- indokolta egy interúban döntését. - "Nekem még az orvosokkal is meg kellett vívni a harcot, hogy a szegény emberre azért kell jobban odafigyelni, mert neki nincs senkije, ő a bajával sokkal inkább egyedül van. Lehet, hogy semmi többet nem tudunk tenni, de a beteget nem hagyjuk magára." 

Ma, 83 évesen is napi 15 órát dolgozik, szolgál alázattal.

 - vélekedik. - "Érted vagyok! Ha nem, akkor nincs igazság. Az igazság gyarlóságaink ellenére is igazság, mert nem a tökéletességünkről szól, hanem a törekvésünkről. Van mit tanulni Istentől, aki önmagát ajándékozta nekünk." 

Kozma Imre atyát 1963-ban szentelték pappá. Felsorolni is sok lenne, azóta mennyit tett a szegényekért, betegekért, rászorulókért, segítette az NDK-ból menekülőket, az oroszországi zsidó menekülteket, a délszláv háború áldozatait, az ukrajnai háború poklából menekülőket, kórházakat és otthonokat épített, sok százezer ember életét tette könnyebé. Ő maga mindezt Isten művének tekinti, önmagára pedig Isten alázatos eszközeként tekint. Bár számos díjat és kitüntetést kapott és több társadalmi szervezet tiszteletbeli tagja, számára a meglátogatott beteg mosolya, a szegény gyerekek öröme a legfőbb elismerés. Június 18-án vasárnap pappá szentelésének 60. évfordulójára emlékezve mutat be szentmisét mindazok előtt, akik felkeresik a Szent Ferenc sebei templomot.