Miniszterelnöki könyvajánló: Orbán Viktor szerint ezeket érdemes elolvasni, hogy jobban értsük a világot

Két év kihagyás után értékelte Orbán Viktor a világ- és nemzetpolitikai helyzetet ismét Tusványoson. A miniszterelnök előadásai minden alkalommal az aktuálpolitikai fejleményekre koncentrálnak, de a Magyarországot körülvevő hatalmi, politikai és gazdasági tér változásaiból indulnak ki. Most sem volt ez másképp. 

A kormányfő az idei beszédében két könyvet is hangsúlyosan kiemelt. Szerinte az első, 1973-ban megjelent könyv megjósolta, hogy miként alakulnak majd a következő évtizedek. A második szerzemény pedig szintén a jövőt kutatja, és az előttünk álló évek legfontosabb kihívásaira hívja fel a figyelmet. 

Jean Raspail: A szentek tábora

Jean Raspail francia író és világutazó 1973-as mesterműve azon kevés irodalmi remekek egyike, amely az évek során önbeteljesítő jóslattá vált. A Szentek Tábora stílusa nem finomkodó, egy húsbavágó kérdésről kendőzetlen őszinteséggel ír. A modernkori népvándorlás hajnalán hirtelen felértékelődött mű a 2015-ös migrációs válság mechanizmusát, lefolyását - egyáltalán: bekövetkeztét - modellezte le tökéletesen, közel fél évszázaddal azelőtt, hogy mindez ténylegesen megtörtént volna. Az egyik alapélménye pontosan az lesz a könyvet kézbekapó olvasónak, hogy ,,gyanút fog", hitetlenkedve forgatja a lapokat egymás után, hiszen a történet számos párhuzamot tartalmaz az elmúlt 7 év eseményeivel.

A Szentek Tábora a 2015-ös migrációs válság kitörése után fogalom lett. A regény tökéletes pontosággal mutatja be azt, hogy Európa miként ássa meg a maga sírját akkor, amikor a harmadik világ flottái kéretlenül sétálnak be ajtaján. Raspail önálló életre kelt és szellemi hagyatékának ékköveként megmaradt műve igazolja, hogy már 50 évvel ezelőtt is meg lehetett jövendölni mindazt, ami az ezredforduló után - beleértve napjainkat is - Európában történik majd.

George Friedman: Vihar a csönd előtt

2026-ban az Amerikai Egyesült Államok születésének 250. évfordulóját fogja ünnepelni. Egy olyan államról beszélünk, amelyet bár nem birodalmi szándékkal alapítottak, de azzá vált, s amelyet minden hibája ellenére ma is nagyon sokan tekintenek példának és igazodási pontnak a nemzetközi politikai életben. A fiatal amerikai birodalom - mely a soft powernek sokkal többet köszönhet, mint a fegyvereinek - most formálódik. A történelemben az a nyolc évtized, amely a második világháború óta eltelt, s amelynek köszönhetően a Szovjetunió megszűntét követően az USA hegemón világhatalommá vált, nagyon rövid idő, és természetesen tele van ellentmondásokkal. Ám az amerikai hegemónia nem a fegyverek uralmán, hanem a technológia kultuszán, nem a gazdasági erőn, hanem az angol nyelv globális használatán, nem a nemzetközi politikai befolyáson, hanem a szabadság és ellenállás, a megfontoltság és vakmerőség jellegzetesen amerikai kultuszán nyugszik. Az amerikai létforma ma is vonzó, függetlenül attól, hogy a világ csendőrje sikeresen zárja-e le katonai akcióit, vagy sem. 

Friedman ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy mindezek a külső és belső viharok megtisztítják a terepet: a ma konfliktusait szükségszerűen egy megnyugvási állapot váltja majd fel, amelyben a jelenleg megkérdőjelezett értékek újra megerősödve segítik majd hozzá a világot és az Egyesült Államokat ahhoz, hogy betölthesse történelmi hivatását.