kulcsár edina
A koronavírus miatti karanténidőszak a kovászos kenyér reneszánszát hozta el. Hirtelen mintha mindenki kézműves pékké vált volna. De miért pont a kenyér lett a sláger, miért nem a többi étel?
A kenyér ősidők óta alapvető táplálékunk, a vallások és a néphagyomány is különös figyelemmel tekint rá. A szakértők szerint ráadásul a sütés-főzés megnyugtató időtöltés, miközben a család vacsorájáról is gondoskodunk. Vajon ez az oka, hogy a kenyér a karanténidőszak slágere lett, vagy szerepet játszanak ebben más tényezők is?
Pszichológusok szerint egy ilyen bizonytalan helyzetben minden olyan cselekvés terápiával ér fel, amelyik a kiszolgáltatottság érzését csökkenti. Aki tud kenyeret sütni, az már nem marad éhen, tehát nincs kiszolgáltatva az esetleges ellátási zavaroknak, vagyis valamilyen mértékben kézben tartja a saját helyzetét. Ráadásul kézzel alkotni valamit, utána pedig látni, ízlelni a folyamat eredményét kifejezetten megnyugtató dolog.
A frissen sült kenyér illata szinte mindenkiben kellemes emlékeket idéz fel. Ráadásul maga a folyamat, a dagasztás, a kelesztés, a sütés lassú, szinte meditatív dolog. Ritkán van rá időnk a szokványos hétköznapokban. Most viszont, hogy lelassultunk, szükség volt egy ilyen kényelmes, megnyugtató, mégis hasznos tevékenységre, amely az élet hiányzó apró örömeiből is visszahoz valamennyit, hiszen minden érzékszervünkre hat a szaglástól a tapintáson keresztül az ízlelésig. A kovász „etetése” pedig gondoskodó ösztöneink kiélésében segít.
A kenyér olyannyira ősi, alapvető élelmiszer, hogy önkéntelenül is az előttünk járó generációkkal köt össze bennünket. Akármennyire is leszoktunk a szénhidrátokról az utóbbi évtizedekben, a bizonytalan helyzetben azok a túlélési reflexek jönnek elő, amelyekhez elődeink is nyúltak, ha hirtelen nehézzé vált az élet. A kenyérsütés pont ilyen, szinte reflexszerű cselekedet. Ráadásul, ha előveszünk egy régi, családi receptet, azzal saját örökségünk előtt is tisztelgünk.
A frissen sült kenyér illata az egész szomszédságot jobb kedvre deríti. Ráadásul, ha túl sokat sütöttünk, meg is oszthatjuk velük a kenyerünket. Ez a karantén idején, amikor az emberek összefogtak a körülöttük élőkkel, bevásároltak az időseknek, különösen fontossá vált. Volt, aki a szüleit látta el házi kenyérrel, hogy ne kelljen kétnaponta a boltba menniük a friss pékáruért.
Az otthoni kenyérsütés kevesebb hulladékkal jár, hiszen nem kell megvenni a sokszor műanyagba csomagolt, szeletelt kenyeret. Ráadásul a házi kenyérnek sokszor a minősége is jobb, a teljes kiőrlésű lisztből pedig egészségesebb kenyér készülhet, mint a fehérlisztes bolti péksütemények.
Akármennyire is szeret valaki sütni-főzni, ha munkába jár, és a gyerekekért is ő megy az iskolába, erre aligha van ideje. Most végre nyugodtan kivárhattuk, amíg megkel a kenyér, nem rohantunk el reggel otthonról, és nem este értünk haza. Az élet kicsit lelassult, még akkor is, ha a lakás falain belül viszont megtöbbszöröződtek a feladataink. Ezzel pedig a boltba járás egy részét is kiválthattuk.