Megszólal a tudomány: pszichológiai oka van a maszkellenesek viselkedésének

Az, hogy elkerüljük-e a koronavírus második hullámát, leginkább azon múlik, tudunk-e a nyitás ideje alatt is fegyelmezettek maradni, például rendszeresen kezet mosni, tartani egymástól a legalább másfél méter távolságot, és viseljük-e legalább zárt térben a maszkot. Sajnos sokan vannak, akik elvből elutasítják a maszkviselést. Ez pedig már csak azért is felelőtlen viselkedés, mert aki maszkot visel, az jórészt a többieket védi.

De vajon milyen elvek és gondolatok húzódnak meg a maszkellenes viselkedés mögött? Mi a pszichológiája ennek a merev elutasításnak?

A szakértők szerint arról van szó, hogy a járvány teljesen új helyzetet hozott az életünk sok területén. Ebben a felborult világban pedig mindenki abba kapaszkodik, ami biztonságot jelent számára: ki a maszkba, ki a maszk nélküli, megszokott életbe. Jelenleg egyfajta folyamatos „üss vagy fuss” stresszállapotban vagyunk, amelyben az „üss” sokszor az új szabályokra vonatkozik. Ráadásul, épp a stressz miatt extrém módon érzékenyek lettünk bármire, ami a megszokott életmódunkat fenyegeti – például az újonnan bevezetett szabályokra. De vajon melyek a leggyakrabban felhozott érvek a maszkviselés ellen?

„Képtelen vagyok elviselni ezt a bizonytalanságot, nekem az ad biztonságérzetet, ha a régi szokásaimhoz ragaszkodom.”

Egy ilyen, mindent felborító helyzetben szükségünk van arra az érzésre, hogy kézben tudjuk tartani a dolgainknak legalább egy szeletét. Van, akinek épp a maszkviselés jelenti ezt a kontrollérzést, másoknak viszont az, ha minden ajánlás ellenére otthon hagyják a maszkot, ellenállnak, vagy ha viselik is, csak jelzés értékűen, épp csak a szájuk elé húzva.

„Hol azt ajánlják, hogy ne viseljük, hol azt, hogy igen. Akkor most melyik az igaz?”

Mivel a koronavírusról még keveset tudunk, a tudományos közösség is változtat néha az álláspontján, ahogy a kutatások előre haladnak, hiszen egyre több a vírusról szerzett tudásunk. Vagyis érdemes mindig figyelni az újdonságokra, és betartani az aktuálisan érvényes szabályokat.

„Nem olyan veszélyes ez a járvány, miért vállaljam a kényelmetlenséget?”

Van, aki úgy érzi, a kényelmetlenség kisebb, mint az a veszély. Mások viszont csekélynek érzik a veszélyt. Sajnos nem látják be, hogy ha az egész közösség kedvéért felvállalják ezt a kis kényelmetlenséget, azzal esetleg a saját munkahelyüket, vagy azokat is óvják a vírustól, akik az esetleges korlátozások idején sem hagyhatják abba a munkát.

„Fiatal vagyok, úgysem fogom elkapni.”

Mivel a koronavírusban elhunytak között többségben vannak az idősek, sokan azt gondolják, hogy a fiatalokat egyáltalán nem is érinti ez az egész. Pedig sajnos ők sem kivételek, nem ritkán fiatalok is kritikus állapotba kerülnek a vírustól.

„Nem hagyom, hogy korlátozzák a szabadságomat.”

Aki így gondolkodik, sokszor magáról a vírusról is úgy gondolja, hogy nagyobb a kommunikációs füstje, mint a lángja. Kételkedik az egészségügyi hatóságok szavában, és úgy érzi, senki ne mondja meg neki, mit csinálhat és mit nem. Sajnos őket nagyon nehéz meggyőzni, sokszor nem is sikerül, amíg nem szembesülnek a vírust illető, kétségbevonhatatlan információkkal.

„Nem férfias viselet.”

Sok férfi gyengének, férfiatlannak érzi magát, ha ennyit foglalkozik egy betegség megelőzésével. Sajnos akkor sem fogja magát túl erősnek érezni, ha egyszer mégis csak elkapja a koronavírust…

A notórius maszkelleneseket persze nem könnyű meggyőzni. A legjobb, ha jó példával járunk elől. Zárt terekben felvesszük a maszkot, és betartjuk a másfél méteres távolságot.