Így ébresszük fel téli álmából a leandert

Sokan imádják ezt a mediterrán növényt, melynek teleltetése nem egyszerű feladat. Most viszont, hogy megérkezett a jó idő, lassan nekikezdhetünk a készülődésnek, hogy ismét visszaszoktassuk ezt a csodás bokrot a kertbe.

Ha szerencsés helyen lakunk (Pécs, Szeged), akkor fagymentes, szélárnyékos helyen egész évben kint tarthatjuk a szabadban is a leanderünket. Akár 2-3 méteres fának vagy bokornak is nevelhetjük ezt a gyönyörű, mediterrán vidékeket időző csodát. Az ország más tájain azonban csak március végén, április elején tegyük a kertbe, ha végre elmúltak a fagyos napok, és mínusz 5 fok alatt nem várható a hőmérséklet. Ajánlatos ugyanakkor a fokozatosság. Szoktassuk hozzá a friss levegőhöz, a napfényhez. Először félárnyékos helyre tegyük. 1 hónap után mehet a végleges helyére. Ha hideg helyen volt, nem fog sietni az ébredéssel, de ha már elindultak az új hajtások, egy-egy késői fagy kárt okozhat benne. A hirtelen kapott erős nap is árthat neki. Reggeli vagy délutáni napot kapjon az első 3 héten. Ha ez nem lehetséges, délben árnyékoljuk hálóval. Ha későn, április végén, májusban rakjuk ki, még hosszabban kell hozzászoktatni a napsütéshez. Ilyenkor ugyanis már nagyobb ereje van a napnak. Nyáron már imádja a tűző napot, az árnyékot nem kedveli.

Így gondozzuk:

Öntözés

A leander rendszeres öntözést igényel, bár időnként a szárazságot is eltűri. A virágzás alatt óvjuk az esőtől, de később hagyjuk, hogy a bőséges esőzés lemossa róla a port. Mi is spricceljük le időnként, lehetőleg napközben, hogy az atkáktól megszabadítsuk a növényt. Amikor tavasszal kirakjuk a kertbe, öntözzük be jól, hogy minden része életre keljen. Később már kevesebb vizet igényel. Tavasszal lehetőleg reggelenként locsoljuk. A hideg éjszakákon jobb, ha nem áll rajta a víz. Nyáron bőséges vizet igényel. Nagyon meleg, száraz napokon akár kétszer is tehetünk rá vizet.

Ápolás

A virágokat elnyílás után szárastól le kell vágni. Akkor azonnal újak fejlődnek, így gyorsabb virágzást érhetünk el. Ha rajta hagyjuk, a magérés gyengíti a növényt, és vonzza a tetveket is. A másik módszer amikor nem vágjuk le mindjárt az elvirágzott bugát, ugyanis másodszor is ki fog virágozni. Ezeknek a virágoknak hosszabb a száruk, és leérés után maguktól lehullanak. Ezzel a módszerrel lassabban, de több virágot hoz a növény, és maga is lassabban fejlődik, nem fogja gyorsan kinőni a kertet.

Átültetés

A kicsiket évente, a nagyobbakat kétévente ültessük új, egy, maximum két mérettel nagyobb cserépbe. Az óriásokat elég 5-10 évenként átültetni. Az enyhén lúgos, tápanyagokban gazdag talajt kedveli. Laza, jó vízáteresztő képességű általános vagy B típusú földet vegyünk ehhez a hadművelethez. A legnagyobbaknál már csak felszíni talajcserét tudunk végezni. Ha olyan óriásira nőtt, hogy már nem bírunk a növénnyel, végezzünk rajta gyökérmetszést. Óvatosan fektessük el, húzzuk le róla a cserepet. Szárítsuk 1-2 napig. Késsel vagy fűrésszel vágjuk le róla a vastag, föld nélküli gyökér részeket. Ezzel a módszerrel akár 5-10 centivel is megkisebbíthetjük a gyökérzetet. A megmaradt gyökereket lazítsuk fel, hogy jobban meg tudjanak kapaszkodni az új földben. Ugyanakkora cserépbe rakjuk vissza.