
Halászlé-rituálé a stadion közelében: így karácsonyozott az Aranycsapat legendája
Bozsik Péter elárulta, mi volt az idén 100 éve született édesapja egyetlen különleges karácsonyi hagyománya. Bozsik József évtizedekig visszajárt Kispestre halászléért.
A Bozsik-centenárium éve volt az idei. November 28-án 100 éve született Bozsik József, aki a Kispest-pálya tőszomszédságában, szoba-konyhában lakó szegény sorsú család öt fia egyikéből a magyar labdarúgás kiemelkedő alakjává nőtte ki magát. 101-szeres válogatott, olimpiai bajnok és Európa-kupa-győztes, világbajnoki ezüstérmes, a Honvéddal ötszörös bajnok futballista lett, majd dolgozott imádott klubja edzőjeként és szakosztályvezetőjeként, sőt szövetségi kapitányként is. Még az „átkosban”, 1985-ben róla neveztek el elsőként magyar stadiont; azóta gyerekfociprogram és utánpótlásképző akadémia viseli a nevét; sőt az új Bozsik Aréna előtt már szobrot is emeltek róla. Mindez persze tudják róla a sportkedvelők – azt már kevésbé, hogy milyen magánember volt, és például hogyan karácsonyozott a családja körében.

A legendás „Cucu” fia, Bozsik Péter maga is futballozott, majd ő is betöltötte a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztját, sőt a ZTE 2002-es bajnokcsapatának edzője volt. A sportági közös nevező ellenére, számára mégis elsősorban nem az Aranycsapat tagja és világhírű labdarúgó, hanem apa és családfő volt az 1978-ban, 52 évesen szívelégtelenségben elhunyt Bozsik József. Az elvesztésekor még csak 16 éves volt, és bár azt fájlalja, hogy nem beszélgettek többet apja karrierjéről, de sok emléket őriz a végtelen türelméről, a csendes és visszafogott, de határozott fellépéséről, a családcentrikusságáról. Utóbbit jelzi az is, hogy bár már rég Budára költöztek, amikor még mindig, minden karácsony előtt szertartásosan ellátogattak a pár évvel később róla elnevezett kispesti pálya közelében lakó egyik öccséhez.
– Nálunk a karácsonyi hagyományok leginkább a mindenkinél megszokott sztenderdek, nem annyira köthetők az ő személyéhez. Ami mégis hozzá és a családhoz kapcsolódik:
a László nevű testvére, a Dudus Kispesten lakott, talán kétszáz méterre a pályától (a lánya, Editke unokanővérem még most is ott él), és miután Dudus bátyánk nagyon szeretett főzni, így az ünnepi halászlevet évtizedeken keresztül ő készítette el nekünk
– emlékezett vissza a gyerekkorában rendszeres hagyományra Bozsik Péter a Ripost kérdésére.
Bozsikéknál az anyuka díszítette fel a karácsonyfát
A nagy szegénységben öt fiút nevelő Bozsik-család (és a szomszédjukban lakó Puskás-família) az egykori Kispest-pálya mellett, a jelenlegi Bozsik Arénához közeli szurkolói pub helyén állt „városi házak” egyikében lakott. Onnan indult a futballvilág csúcsaira Öcsi és Cucu, de utóbbi négy fivére is sokra vitte. A bátyja, Bozsik I István (becenevén: Cigány) válogatottsághoz közeli kapusként csapattársa is volt a Kispest élvonalbeli csapatában – ő tüdőbetegségben már 29 évesen elhunyt. A családi legendárium szerint annak következményeként, hogy a háború vége felé bujkálva az öccsére adta a kabátját. A fiatalabb Bozsik-fiúk nem fértek be a kispesti csapatba, de György (Cuma) Tatabányán játszott az első osztályban, míg Lajos (Kuksi) és László (Dudus) a kerületi NB II-es csapatokig – Kistext, illetve Vörös Csillag Traktorgyár – vitték. Utóbbi felelt aztán később Bozsik II, alias Cucu családjának is a halászléellátásáért.
Bozsik Péter minderről és Bozsik Józsefről, az apáról és magánemberről a Nekünk a Kispest podcastben beszélt bővebben:
Nagyon sokáig rendszeres volt, már-már egy karácsonyi rituálénak számított nálunk, hogy beültünk a kocsiba, eljöttünk hozzájuk a halászléért, olyankor mi jókat beszélgettünk, trécseltünk, és addig Anyám otthon feldíszítette a karácsonyfát.
Szóval ez egy idő után már ilyen hagyományszerűen bonyolódott, de egyébként a többi rituálénk megegyezik a mindenki által ismert és megszokott karácsonyi szokásokkal – mondta Bozsik Péter.







