Ennél cukibbat nem látsz ma! Terápiás jógaóra kiskutyákkal

Amikor meglátunk egy kiskutyát, óhatatlanul ellágyul a szívünk és mosolyogni kezdünk. Annyira cukik ezek a kis csöppségek, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni őket, sőt legszívesebben mindet haza vinnénk. Pont ez a Vivi féle Puppy Yoga lényege. 

Kutyamentéssel foglalkozik

A budapesti, belvárosi jógastúdió hetente háromszor nem csak jógázókkal, hanem eszméletlenül aranyos négylábúakkal is megtelik. Talán első hallásra felmerül a kérdés, hogy mi keresnivalójuk van itt nekik?! Aki egyszer eljön és megtapasztalja, hogy milyen lelket simogató élmény, amikor pár hónapos kölyökkutyák hada rohangál körülöttünk, sétál rajtunk, beleszagol a hajunkba vagy éppen megnyalogatja a nyakunkat, az biztosan megérti. Vivien mellett, az aktuális főszereplők: Mona, Vekni, Tócsni, Csusza, Manka, Shenzi és egy fekete palotapincsi, Cuki, akinek mindig kilátszódik az egyik szemfoga. 

"Az az igazság, hogy a kiskutyák hamarabb az életem részei voltak, mint a jógaoktatás – árulja el Vivien. - Már évekkel ezelőtt belecsöppentem az állatmentésbe. A saját kutyámmal, a hatéves Archibalddal kezdődött. A Facebookon láttam róla egy képet, mellé volt írva, hogy altatásra vár. Sorsszerű volt a találkozás, egyszerűen éreztem, nem hagyhatom ott. Másnap autóba ültem és elmentem érte a gyepmester telepre. Annyira megérintett, hogy mennyien várnak ott gazdira, hogy utána rendszeresen megmentettem onnan egy-egy kutyust. Civilként nem volt könnyű, mert eleve az orvosi költségek is sokba kerültek, ráadásul nem volt akkora közönségem, és egy idő után már szinte az összes barátomra, ismerősömre rásóztam egy kutyát. Be kellett látnom, hogy egyedül nem megy. Több mint két évvel ezelőtt ismerkedtem meg a Gazdátlan kölykök nevű alapítvánnyal. Az interneten láttam, hogy ideiglenes befogadót keresnek azoknak a kutyáknak, akiket nem tudnak hova tenni. Így indult el a közös történetünk, kezdetben csak egy-egy kutyust hoztam el, aztán már volt, hogy kettőt, hármat, a legtöbb tizennégy volt."

„Tócsni folyton puszit akar adni”

Vivien idén februárban kezdett el kiskutyás jóga órákat tartani, elsőként az országban.

"A jóga és a pilates régóta az életem része – meséli. - Az ismerőseim közül mindenki tudta, hogy nálam folyamatosan állatkert van, és egyre többen küldtek nekem külföldi puppy yoga videókat. Ráadásul egyre többször fordult elő az is, hogy rám írtak barátaim, barátnőim, amikor épp szerelmi bánatuk volt, nem voltak jól lelkileg, vagy egyszerűen csak rossz napjuk volt, hogy feljöhetnek-e hozzám, és had feküdjenek le a nappaliba a kiskutyák közé. Rajtuk láttam, hogy a négylábúak társasága tényleg terápiás hatású, és lassan megfogalmazódott bennem, hogy valóban érdemes lenne kombinálni a jógával, hogy aki nyitott erre, annak legyen lehetősége erre az élményre. Külföldön a legtöbben, akik ezzel foglalkoznak, tenyésztőktől fajtiszta kutyákat visznek az órákra, az oktatóknak nincs kapcsolatuk az állatokkal. Én ebben tartom magam másnak, hiszen ezek a kutyák ideiglenesen nálam laknak, jól ismerem őket, és ők is ismernek engem, ami azért fontos, mert mindegyiknek más az egyénisége. Most is van egy olyan kutyus, Tócsni, akit ki szoktam óra elején emelni. Ő ugyanis annyira barátságos, hogy képes nekifutásból nekiszaladni az arcodnak és belenyalni a szádba. Folyton puszit akar adni, mert mindenkit imád. Onnan tudom, hogy a kutyák is szeretnek jógára járni, mert amikor otthon előveszem a szállító boxot, örömködve ugranak bele."

„Boldogsághormont termel”

Vivien korábban öt csillagos szállodákban dolgozott. A kutyamentés mellett jelenleg jogot tanul, állatvédelmi- és környezetvédelmi területre szeretne specializálódni. 

"Vannak mélypontjaim, mert sokszor szörnyű állapotban kerülnek hozzám a kutyusok, akik messze vannak attól, hogy jóga órára vihessem őket – vallja be. - Ezzel együtt, semmiért sem cserélném el ezt az életformát. Olyanok vagyunk otthon, mint egy család. Hiába cserélődnek 1-2 havonta, amikor gazdit találunk nekik, olyanok, mintha a gyerekeim lennének. Szerencsére a jógaórák is sikeresek. A fő célom, hogy minél több kutya minél gyorsabban gazdára találjon, hogy minél többet megmenthessünk. Emellett pedig az vezérel, hogy az emberek úgy menjenek el az óráról, hogy fülig ér a szájuk. Vannak olyan visszatérő vendégeim, akik pánikbetegséggel, depresszióval küzdöttek, mindketten azt mondták, hogy irtó sokat segített nekik a jógaóra. Bizonyított tény, hogy már önmagában az is boldogsághormont termel a szervezetünkben, hogy ha ránézünk egy kiskutyára. Ritkán, de néha előfordul, hogy valaki egyáltalán nem is jógázik, hanem végig játszik vagy ölelget egy ebet. Úgy van hirdetve, hogy kezdők is jöhetnek, de azért igyekszem egy átmozgató, izzasztó, dinamikus órát tartani. Nyilván nem olyan, mint egy klasszikus jógaóra, mert nem fogsz tudni olyan relaxációs vagy meditatív állapotba kerülni, kevésbé tudsz befelé fordulni, ugyanakkor meg mégis segít ellazulni és kizökkenni abból a sémából, amibe sok jógázó beleesik, hogy másokhoz hasonlítgatja magát, hisz itt mindenki a kis szőrpamacsokra figyel. Azoknak való, akik a mozgás mellett arra vágynak, hogy megszabaduljanak a hétköznapok által okozott stressztől, és hogy feltöltődjenek szeretettel, boldogsággal."

Szöveg: Szabó Csilla - Fanny magazin