kulcsár edina
Anorexiával vagy bulimiával élni nem könnyû, sõt, gyakran életveszélyes helyzetek is adódhatnak. De sokféle tévhit is él a köztudatban ezekrõl a betegségekrõl, melyek csak tovább nehezítik az érintettek életét. Több megértést irányukban!
Ez időnként igaz, az anorexiára például felhívhatja a figyelmet az extrém soványság. De a bulimiások, a rohamszerűen evők, vagy az orthorexiások (akik az egészséges ételekhez ragaszkodnak betegesen) bármilyen testalkatúak lehetnek, akár még túlsúlyosak is. Mindez nem a testsúlyról szól, hanem az ételekhez, az edzéshez és a saját testünkhöz való viszonyról.
Az étkezési zavarokat sokszor a negatív érzelmek, a tökéletességre való törekvés, és az irányítás igénye váltja ki. Ám nagyon sok beteg a felületes szemlélő számára kifejezetten sikeresnek tűnik, miközben a mélyben súlyos gondok húzódnak meg.
Nem feltétlenül. Az étkezési zavarokban szenvedők gyakran attól érzik magukat erősnek és kompetensnek, esetleg épp jobbnak a többi embernél, hogy képesek erős kontrollt gyakorolni a testük és a szükségleteik felett. Ez pedig nem mindig függ össze azzal, hogy szépnek látják-e a testüket.
Szó sincs róla: egy étkezési zavarral élő ember életének minden területét befolyásolja a betegsége: például úgy osztja be az idejét, hogy ne legyen ideje enni, vagy elkerüli a barátait, nehogy vacsorázni hívják.
Minden étkezési zavar mögött másféle történet húzódik meg, amely szakember figyelmét és kezelését igényli. Mivel a betegnek nem feltétlenül a testével van baja, sokkal inkább a kontrollt szeretné visszanyerni az élete felett, egyáltalán nem biztos, hogy az elfogadás a csodaszer.
Nagyon sokan szeretnének segíteni, de nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Aki segítséget kér a családjától, a barátaitól, az orvostól, az általában megértésre talál – épp ezért, ha gyanús, hogy a fogyókúrád étkezési zavarba csapott át, ne félj segítséget kérni a többiektől! Ha padig valaki tényleg nem érti, min mész keresztül, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindenki tudatlan ezzel kapcsolatban.
Erről szó sincs. Az étkezési zavarok mentális problémák, amelyeket egyedül csaknem lehetetlen leküzdeni. Ha a testi betegségeinkkel nem szégyen orvoshoz menni, akkor a lelki zavarainkkal is épp ilyen természetes dolog szakemberhez fordulni.
Senki sem él a saját kis buborékjában, a beteg családjának is nagyon nehéz. Ráadásul egyes családtagok szintén átvehetik az önpusztító magatartásformákat.
A szenvedélybetegségekhez hasonlóan az étkezési zavarok sem múlnak el nyom nélkül. Gyakori a visszaesés, és a betegséghez kapcsolódó reflexek még évekkel a gyógyulás után is kísértenek.