
Későn fekszel vagy korán kelsz? Nagyon nem mindegy!
A korán kelõ, "pacsirta" típusú embereket általában lelkiismeretesnek és pontosnak tartják, míg a késõn fekvõ, "bagoly" típusúakról úgy hiszik, hogy kreatív, ám érzelmileg zûrzavaros mûvészlelkek. Vajon igazak a sztereotípiák? Megmutatjuk, miben különbözik a két típus.
A személyiségükben
A késő éjszakáig fennmaradóknak általában „sötétebb” a személyiségük. Egy kutatás szerint a későn fekvő "baglyokra" jellemzőbbek az énközpontú, a pszichopata és a machiavellista (vagyis „a cél szentesíti az eszközt” típusú) személyiségvonások, mint a korán kelőkre. Ez persze nem azt jelenti, hogy aki később fekszik le, az pszichésen beteg lenne. Ha evolúciós szempontból nézzük a dolgot, az lehet a magyarázat, hogy a későn fekvők távoli ősei évszázadokkal ezelőtt azért szoktak rá az éjszakázásra, mert egyes tevékenységeiket jobb volt éjszaka intézni, amikor kikerülhettek a korán kelő reggeli típusok látóköréből.
A kreativitás terén...
Az éjjeli baglyok több kutatásban is kreatívabbnak bizonyultak, mint korán kelő társaik. Könnyebben képesek átugrani egyik gondolatmenetről a másikra, új ötleteket találni egy probléma megoldására, valamint eredeti és szokatlan válaszokra rálelni.
A pontosság terén...
A pontosság „versenyszámban” viszont a pacsirták nyernek. Az egyetemi hallgatók körében végzett felmérések szerint a korán kelők sokkal ritkábban késnek el az óráikról, mint az éjjeli baglyok. Ez persze érthető, és érdemes abba is belegondolni, mennyire a korán kelőknek kedvez az, ahogyan az iskolák és a munka világa ma be van rendezve.






