MANIMÉKER

Hiába cuki, nem női kézbe való

A Nissan megalkotta a földkerekség egyik legelvetemültebb négykerekûjét. De ne rohanjunk a dolgok elébe, előbb ismerjük meg a háttértörténetet.
címkék:

A Nissan néhány évvel ezelőtt úgy döntött, konditerembe küldi személyautóit.

Nem volt különösebben forradalmi az ötlet, a Renault R.S., az Opel OPC néven évek óta működteti nagyteljesítményű almárkáját, a Volkswagentől a Fordig majd minden tömeggyártó kínálatában megtalálhatók a túlmotorizált személyautók.

Így tett tehát a Nissan is, és a 2013-ban bevezetett Nismo (Nissan Motorsport) brand zászlaja alatt először sportkupéikat tették tüzesebbé, majd – legalábbis tanulmányok szintjén – nekifogtak a személyautók izmosításába, beleértve a márka villanyautóját, a Leafet is.

A tömeges teljesítménynövelés egyelőre még várat magára, a japánok aranyos városi terepjárócskáját, a Juke-ot azonban már több lépcsőben vetették alá erőkúrának. A Juke Nismo versenyautó-rokonsággal büszkélkedő motorja 200 lóerős volt, ennek utódja, a jelenleg kapható Juke Nismo RS pedig már 218 lóerőt tud, amit önzáró differenciálmű segít az első kerekeken keresztül átvinni az aszfaltra.

Csakhogy a Nissan döntéshozói a jelek szerint nem lelkesek, hanem elvakultak. Ezt már 2011-ben, a kezdet kezdetén lehetett sejteni, amikor a Nismo program előszeleként megtervezték a Juke 480 lóerős kiadását, a Juke R-t, amelybe nemes egyszerűséggel a kultikus Nissan GT-R hathengeres turbómotorját építették be. A Juke R majdnem tanulmány maradt, ám néhány tehetős közel-keleti vásárló kedvéért két éve mégis legyártották néhány példányát, 545 lóerőre növelt teljesítménnyel, hiszen akkor már ennyit tudott a GT-R.

2015-ben viszont a GT-R Nismo már nem ennyit, hanem 600 lóerőt bocsát pilótája rendelkezésére,

ezért a Nissan úgy döntött, felfrissíti a Juke R-t. A stílusosan Juke R 2.0 néven bemutatott újdonság megőrizte elődje koncepcióját, nevezetesen hogy valójában semmi köze a városi szabadidőjárműhöz: futóműve és teljes hajtáslánca a GT-R-től származik, karosszériaelemeinek jelentős részét szénszálas műanyagokból formálták újra, izmosabbra, fenyegetőbbre, gyakorlatilag csak a két első kerékdob, a motorházfedél és a lámpatestek kerültek át változtatás nélkül az alapmodellről.

A brutális teljesítményhez illő megjelenést aerodinamikai igények indokolják: elöl a korábbinál kétszer több levegő ömlik be, a motort és a fékeket hűtve, és a dupla hátsó szárny sem csak a látványt javítja, hanem segít a földhöz tapasztani az összkerékhajtású fenevadat.

A 600 lóerős hobbiautó menetteljesítményeiről egyelőre nincsenek híreink, ám annak fényében, hogy gyengébb elődje 3,0 másodpercnél fürgébben gyorsult 100 km/órára, alighanem rekordot dönt az alattomosan imádnivaló kis Juke.

címkék:
Ezek is érdekelhetnek
És ezeket olvastad már?