kulcsár edina
Közel fél éve már annak, hogy Babicsek Bernát elhunyt.
Babicsek Bernát tiszteletére hétvégén emlékpadot avattak a Pilisben, ahol kis borospincéje található.
„A Piliscsévi Pincefalu Egyesület kezdeményezése volt, hogy emléket állítsanak a fiamnak. Bernát imádott itt lenni, tíz éve vettük itt a kis pincét, amelyet az édesapjával együtt újítgatott. Mindent a saját kezükkel csináltak. Hálásak vagyunk az egyesületnek, hogy nem felejtik el a fiunkat, és egy ilyen csodás pihenőhely viselheti a nevét” – mondta a színész édesanyja, Márta asszony.
Az ünnepélyes avatásra rengeteg rajongó, barát és pincetulajdonos érkezett. Bernát keresztfia, Marci, és volt tanítványa, Dominik is harmonikát ragadott, csodás zeneszóval emlékeztek meg a tavaly decemberben otthonában, füstmérgezésben elhunyt színészről - írja a Blikk. Bernát nagy vágya volt, hogy elkészüljön a pince felújításával, amelyet szorgos munkával épített, szépített. Felhúztak egy pluszemeletet is, ahol szobákat alakítottak ki, a színész azt tervezte, sok időt tölt majd a nyugalmas Pilisben barátaival, szeretteivel.
„Nagyon fáj, hogy nem élhette meg, hogy elkészüljön. Imádott itt lenni, a pincében még van olyan bor, amelyet ő készített. A fiam igazán dolgos, szorgos volt, egy szülő nem is kívánhatna nála jobb gyermeket” – folytatta Márta asszony. „A férjemmel mindent megtettünk azért, hogy a fiainknak, Bernátnak és Zoltánnak mindene meglegyen. Most hiába van szép ház, borospince, mindent odaadnék, hogy a fiam éljen. Semmi nem hozhatja vissza őt, és ez egy anya számára feldolgozhatatlan.”
Márta asszony és férje, idősebb Babicsek Bernát egyelőre nem tudja, mi lesz a pince sorsa, ám már tervezik, hogy a színész solymári háza minek ad majd otthont.
„Bernát házában szinte mindent ki kell dobni, fel kell újítani, mert a füst, a korom mindent tönkretett. A hangszereit is, amelyek nem javíthatók. Emellett gyűjtöttük a kis harmonikásszobrokat is, rengeteg gyűlt össze, korábban gondoltunk arra, hogy annyi van, biztos bekerülhetnénk a Guinness-rekordok könyvébe. Bernát házában szeretnénk a hangszereket és a szobrokat kiállítani, hogy bárki megnézhesse” – folytatta a gyászoló édesanya, akiben szerettei tartják a lelket. „Mindannyian összetörtünk. Csak a bizakodás és a remény maradt számunkra. Az nyújthatna valami kis örömet, ha unokám születne, reméljük, hogy megadatik a családunknak ez a boldogság.”