
A háború borzalma mindenhol megjelenik: Kijevben sokan a metróalagútban húzzák meg magukat
Ahogy a háború elhúzódik, a metróállomások sok családnak éjszakai menedékké, néha átmeneti otthonná válnak. Kijevben a föld alatt gyerekek is alszanak, miközben a város odafent a következő riadótól retteg.
Kijevben a metró nemcsak közlekedési eszköz: sokaknak éjszakánként a legbiztosabb menedék, és egyre gyakrabban „ideiglenes otthon”. A légiriadók idején családok vonulnak le az állomások csarnokaiba, takarókat terítenek a fal mellé, ugyanoda kerülnek, ahová máskor a munkába sietők táskái. Van, aki csak a riadó végéig marad, mások – különösen kisgyerekkel – egész éjszakára berendezkednek.

A városvezetés a kijevi metró adataira hivatkozva közölte: idén január 20-án, egy nagy támadás éjszakáján több mint tízezren húzódtak le az állomásokra, köztük csaknem 800 gyerek. Egy 2025 nyári beszámoló azt írta, hogy a sűrűsödő éjszakai csapások hatására meredeken nőtt a metróban menedéket keresők száma. Tavaly júniusban 165 ezer éjszakai „lejárást” regisztráltak.
Miért alkalmas menedéknek a kijevi metrót?
A kijevi metró – akárcsak a budapesti – a polgári védelmi szempontokat is figyelembe véve épült: több állomás mélyen a föld alatt van. A rendszer kettős rendeltetése ma kézzelfogható. Az Ukrainska Pravda 2025 őszén arról írt, hogy vannak, akik gyakorlatilag minden éjszakát lent töltenek, és felidézte: 2022. október 10-én egyszerre csaknem 70 ezren zsúfolódtak a föld alá.
A metró ugyanakkor nem „szállás”, hanem vészhelyzeti fedezék. Az üzemeltetői rendszeresen kérik, hogy a menedéket keresők ne feküdjenek a peronokra vagy a lépcsőkre, mert akadályozhatják az evakuálást. Éjszaka több száz dolgozó felel a biztonságért és a karbantartásért. Sok állomáson a hely szűkös, a levegő fülledt, a folyamatos jövés-menés pedig nem kedvez az alvásnak – márpedig másnap gyakran ugyanúgy munkába, iskolába kell menni.

A legnehezebb mégis a gyerekeknek: a riadók széttördelik az alvást és a tanulást, a félelem rutinná válik. Humanitárius szervezetek – köztük az UNICEF – próbálnak a föld alatt is támogatótereket kialakítani, pszichológusokkal és tanulási lehetőségekkel. De a betonfalak között töltött éjszakák így is azt üzenik: a háború a hétköznapok rendjébe költözött.






