
40 évesen is lecsaphat a demencia – ilyen vele együtt élni
Saját bevallása szerint kezdetben a stressznek tulajdonította a tüneteit. A 41 évesen diagnosztizált férfi megosztja mindazt, amit a demencia korai szakaszáról megtudott.
Egy ausztrál férfi, Fraser, 41 éves korában kapta meg a korai demencia diagnózisát, és azóta nyíltan beszél a betegséggel kapcsolatos tapasztalatairól. Bár a demencia általában az idősebb korosztályt érinti, ritka esetekben fiataloknál is előfordulhat. Fraser saját bevallása szerint kezdetben a stressznek tulajdonította a tüneteit, különösen a memóriazavarokat, de miután vidékre költözött és a stressz eltűnt az életéből, a problémák továbbra is fennmaradtak, sőt, súlyosbodtak.

Egy alkalommal például órákon át azt hitte, hogy eltűnt a lánya, noha ő előzőleg többször is elmondta, hogy moziba megy. Ez volt az a pont, amikor Fraser úgy érezte, már nem lehet pusztán stresszről szó. Tapasztalatait videókon keresztül osztja meg másokkal, hogy segítsen megérteni, milyen az élet ezzel a kórral - írja a LadBible.
Egy érzelmes videójában 21 pontban fogalmazta meg, mit tanult a betegséggel való együttélésről. Többek között azt mondta, egyszerre biztos abban, hogy valóban beteg, és abban is, hogy talán mégsem. Ráébredt, hogy a stressz csökkentése sokkal többet számít, mint azt korábban gondolta. Előfordul, hogy nappal alszik, éjszaka pedig ébren van, gyakran szorong vagy depresszióba esik, és külső segítségre van szüksége a feldolgozáshoz.
Azt is leírta, hogy időnként felnagyítja vagy épp lekicsinyli a tüneteit, nem mindig tartja be az ígéreteit, és hogy a betegség alapjaiban változtatta meg a személyiségét. Elmondása szerint a legtöbb este nehezen beszél, és bár az emberek a memóriát tartják a fő tünetnek, a demencia sokkal több területet érint. Néha tisztább napjai vannak, mint máskor, és meglepetésként érte, hogy még így is képes új dolgokat megtanulni.
Fraser nem fordult Istenhez, nem tölti a napjait a halál gondolatával, és nem is fél tőle. Inkább az advocacy, azaz a betegség tudatosítása és az erről való nyílt kommunikáció lett számára fontos. Úgy véli, mindenkinek más tapasztalata van ezzel a betegséggel, de ő igyekszik alkalmazkodni az új élethelyzethez.






