Dorci nem tud járni és beszélni, de minden nehézség ellenére életvidám. A szülei a legjobbat akarják neki, ezért beíratták egy bentlakásos iskolába, de a búcsú nagyon nehéz volt.
Igazi harcos a 6 éves Dorottya: halva született, nem tud járni és beszélni, mégis életvidám; imád a két bátyjával, Domonkossal és Dénessel játszani. A Somogy vármegyei Barcson élő család mindent megtesz azért, hogy a kislányuk teljes életet élhessen. Az édesanya, Haraszti Judit és férje hosszas gondolkodás után elhatározták, hogy bentlakásos iskolába küldik kislányukat, ahol szakemberek foglalkozhatnak vele.
Juditnak volt már két fia, amikor harmadszorra is állapotos lett. A harmadik terhessége is problémamentes volt; arra számított, hogy csak bemegy a szülőszobára és komplikáció nélkül megszüli a kislányát. Dorci azonban súlyos oxigénhiányos állapotban, halva született; 20 percig tartott, mire újraélesztették. Jelentős agykárosodást szenvedett.
Döbbent csend volt, amikor megszületett, a légy zümmögését is lehetett hallani. Először betették a csap alá, ott az orvos kezén volt Dorci, folyt rá a víz, de meg se moccant, és nagyon fehér volt; utána láttam, hogy elkezdték a szívmasszázst
– mondta a Ripostnak az anyuka, aki többre nem emlékszik a szülőszobán történtekből, mert elvesztette az eszméletét. "A következő emlékem, hogy közölték velem: Dorcit elvitték Pécsre, az intenzívre. Sokkot kaptam."
Az anyuka Szigetváron szült, már másnap a kislánya után ment Pécsre.
Amikor először láttam Dorcit, mindenhonnan csövek lógtak ki belőle; na, az volt az igazi sokkhatás!
A kislánynak agytörzsi agyvérzése volt, súlyosan károsodott a központi idegrendszere; majdnem két hónapot töltött az intenzív osztályon, mire kiengedték.
A szülők az elmúlt hat évben a legjobb orvosokhoz, szakemberekhez vitték a kislányt, nagy figyelmet fordítanak a rehabilitációjára. Dorci sok mindent megért, de nem tud járni és beszélni, az igent és a nemet intéssel tudja jelezni, ezért igyekeznek eldöntendő kérdéseket feltenni neki. A szülők természetesen a legjobbat akarják a kislányuknak, ezért íratták be egy bentlakásos speciális iskolába, ahol az igényeinek megfelelő fejlesztést kap. Az elválás nehéz volt, a kislány és a szülei is sírtak, de pár nap elteltével Dorci teljesen beilleszkedett és jól érzi magát.
Nagyon hiányzik, még mindig sírok utána, de akit szeretünk, annak az érdekeit kell nézni, és neki most ez az érdeke
– mondta az anyuka, aki igyekszik önállóságra nevelni a gyerekeit és egyik legfőbb vágya, hogy egyszer majd lássa járni a kislányát.
