kulcsár edina
Az édesanya nem akart hinni a fülének, mikor az orvosok közölték vele a diagnózist.
Borzasztó kálvária vette kezdetét a kis Hunor születése után 6 hónappal. A gyermek légzési zavarokkal küzdött, kihagyott néhány levegővételt, illetve kis ideig egyáltalán nem vett levegőt. Ekkor már jól látszott anyukája legnagyobb bánatára, hogy értelmileg és a mozgásformákban is voltak elmaradásai.
„Számtalan vizsgálaton voltunk, de sajnos diagnózis nem volt, eközben gyermekem folyamatosan el volt maradva kortársaihoz képest” – magyarázza az édesanya a Remény Alapítvány oldalán. A most kétéves kisfiúval speciális tornákra jártak, emellett a gyermek képességfejlesztésen és intenzív terápiákon vett részt. Hunor szépen kezdett fejlődni, már-már alig volt elmaradása, szinte mindent megtanult, amit erősíteni kellett, szorgalmának és hatalmas akaraterejének köszönhetően.
Már azt mondhattuk volna, hogy célba értünk, már kezdhette volna az óvodát, de sajnos, amiért küzdött, az egyik pillanatról a másikra rommá lett. Minden egy covid-megbetegedéssel kezdődött, amit nehezen viselt gyermekem, de kórházba nem került a fertőzéssel. Mikor két hét után negatív lett a covid-tesztje, akkor kezdtünk megnyugodni. Gondoltam, túl van a nehezén, de hamar rá kellett jönnöm, sajnos ez nincs így. Gyermekem ugyanazt a tüneteket produkálta, mint amikor covid-fertőzött volt: magas láz, gyengeség, fáradékonyság, étvágytalanság, orrvérzés...
– sorolta az édesanya.
Hunor poszt-coviddal került a kaposvári kórház gyermekosztályára, majd 4 nap múlva a pécsi intenzív osztályra, végül 8 nappal később a neurológiai osztályra. A kisfiú egy nap múlva a sebészetre került, ahol egy két és fél órás bélműtétet végeztek el rajta – itt igazolták a daganatos sejteket. Kiderült, hogy a gyermek leukémiával küzd.
Sokkot kaptam a hírtől. Azt tudtam, hogy Hunorral maradok, ez nem volt kérdés, de közben az otthon maradt két kislányomra is gondoltam, mi lesz velünk, hisz' egyedül nevelem a három kiskorú gyermekemet
– vallotta be az asszony, aki lányait a nagymamájukhoz vitte, ahol jó helyen vannak, ennek ellenére érthető módon továbbra is nagyon aggódott és aggódik kisfiáért.
Tele voltam aggodalommal, kavarogtak bennem az érzések, a gondolatok.
Hunornak idén február 21-én kezdődött a kemoterápiás kezelése, a szervezetét azonban a kórokozók megtámadták. Intenzív osztályra került másfél hétre.
Rettenetes érzés volt, Hunor nagyon rossz állapotba került.
Felmerült a csontvelő-transzplantáció lehetősége, jelenleg a donor keresése zajlik.
Sok-sok küzdelmen mentünk végig, kezdve azzal, hogy egyedül maradtam három pici gyermekemmel, az egyik napról a másikra omlott össze az életünk. Szó szerint életünk legnagyobb fájdalmát kaptuk a betegséggel. Nagyon kevés jövedelemből élünk, ráadásul Hunor a korházi ételeket nem eszi meg, így nagyon sokba kerül a benntartózkodás is. Amikor megkérünk valakit, hogy a kezelésekre vigyen be bennünket, az 15 ezer forint és akkor, amikor jön értünk – ha néha pár napra hazamehetünk –, az újra 15 ezer forint, így bármilyen segítséget hálás szívvel fogadunk!
Ha segíteni szeretnéd a kisfiút, ide kattintva tudod megtenni.