„Sajnos beigazolódott, amit sejtettünk” – így került elő az eltűnt barát, Gábor

„Tudod Gábor, te szerintem nem is gondoltad, mennyit jelentett nekünk az, hogy köztünk vagy. Talán igazán mi is most ébredtünk rá erre. Eltűnésed óta idéztük mosolyod, alakod, a tartást, ahogy a kártyát fogod a kezedben, a tekinteted, ahogy végig pásztázol a körülötted ülőkön. A mondataid. Azt, hogy mi is volt az utolsó beszélgetésünk? És próbáltuk visszaidézni, hol kaphattunk volna rajta. De ha rajta kaptunk volna is, te már döntöttél. Nem tudom, mi mindent vett el tőled az élet, csak azt tudom, mennyi mindent kaptunk mi tőled. Köszönjünk, hogy itt voltál nekünk! És ha már ennyire előre igyekeztél, szólj ott fent a stábnak légyszíves, hogy írják már át ennek a lent forgó nagyfilmnek a forgatókönyvét! Soha többé ne kelljen így elveszítenünk egy ilyen büszke, stílusos, klassz férfit, mint amilyen te voltál. Mert ugye egy idő után már nem lehet újra és újra visszaállni kezdőbe. Megértettük. Isten veled!” – búcsúztak a férfitól volt kollégái.