Felejtsd el a karácsonyfát! Sokkal jobbat mutatunk!

A karácsony mindannyiunk számára fontos ünnep, mégis akkor csodálatos igazán, ha gyermek is van a családban. Hogyan tudod felejthetetlenné tenni számára a szentestét? Nem a karácsonyfa a legfontosabb. És még csak nem is az ajándékok. Megosztunk veled néhány tippet, melyet édesanyák meséltek, akik gyerekkorukból merítettek ötletet.

Liszttel felszórt előszoba

"Elég kevés pénzünk volt, amikor kicsi voltam. Nem tudtam megítélni, mennyire voltunk szegények, de azt tudtam, hogy a többieknek karácsonyfájuk van, nálunk viszont mindig néhány vastag fenyőág jelentette az ünnepet. Anyukám mégis mindig  varázslatossá tette a karácsonyt. Emlékszem, amikor először felszórta liszttel az egész előszobát. Olyan volt, mintha havazott volna, és icipici lábnyomokat rajzolt bele. Meg voltam róla győződve, hogy ezek az angyalok lábnyomai. És amikor látta, mennyire lenyűgözött a látvány, évekig megismételte ezt a varázslatot. A mi családunkban már nincsenek filléres gondok. De ezt a kis trükköt én is minden évben bevetem. És a gyerekeim imádják. Engem pedig nem érdekel, mennyit kell porszívózni utána." (Orsi, 34)

Csengőszó a nappaliból

"Gyerekkoromban apukámmal mindig elmentünk sétálni szenteste. Mire hazaértünk, a szobámba kellett vonulnom, és nemsokára megszólalt a csengettyű, aztán beléphettem a feldíszített fához, amiről persze azt hittem, az angyalok műve. Soha nem láttam a karácsonyfa díszítését. Mindig igazi meglepetés maradt, és évekig azt hittem, hogy tényleg az angyalok pottyantják le hozzánk." (Ági, 37)

Töltelék az apró kezekkel

"Nálunk az volt a szokás, hogy a bejgli töltelékét mindig mi készítettük el az öcsémmel. Persze anyu elmondta, hogy miből mennyit rakjunk bele, de azért a fantáziánkra is hagyatkoztunk. Képesek voltunk órákon át kevergetni és pakolni hozzá egy rakás dolgot, ami a konyhában volt. A leginkább emlékezetes egy olyan diós bejgli lett, amibe raktunk mazsolát, meggyet, marcipándarabkákat és néhány kocka csokit is. Furán hangzik és tömény is volt, de sosem felejtem el, mennyire szerettük, hogy ez a mi művünk és sehol máshol nincs ehhez fogható." (Eszter, 32)

Zsebpénzből hólepte gyerekszoba

"Minden decemberben dupla zsebpénzt kaptunk a nővéremmel. Ezt a szüleim szerint az angyalok küldték nekünk azért, hogy feldíszíthessük a saját szobánkat. Volt, hogy gömböket vettünk belőle, olyan is volt, hogy egy csomó kartonból vágtunk ki nagy hópelyheket. De a legemlékezetesebb az maradt, amikor vettünk rengeteg csomag vattát, és beborítottuk vele az egész gyerekszobát. Anya először a szívéhez kapott, biztos arra gondolt, hogyan fogja ezt kitakarítani. De aztán egész decemberben ő is velünk együtt élvezte, hogy milyen szuper, hólepte szobát varázsoltunk magunknak." (Réka, 27)

Saját karácsonyi dal

"Apukám imádott gitározni. Nem nagyon tudott szegény, minden évben lejátszotta ugyanazt a néhány akkordot a karácsonyfa alatt szenteste. Mi pedig anyukámmal és a tesóimmal minden évben improvizáltunk rá. Az volt a szokás, hogy mindenki egy-egy sort énekel, úgy, hogy azt éppen akkor találja ki, ott, a fa alatt. Volt, hogy nagyon meghatóra sikerült a dal. És persze olyan is volt, hogy szakadtunk a nevetéstől. Ezt a hagyományt a mai napig nem hagytuk abba. Apukám már nem él, de a gitárja megmaradt, és most én vagyok az, aki 3 akkordot pötyög rajta. Anyukám, a tesóim és mindannyiunk gyerekei pedig énekelnek. Most már egyre hosszabb minden évben a dal, ahogy bővül a család. És ez egyszerűen csodálatos élmény." (Judit, 42)