Súlya miatt alázták tanárai és osztálytársai Patrikot, felnőtt korára 55 kilót fogyott

Néhány évvel ezelőtt még terápiára járt, mentálhigiénés szakemberként ma már ő segít másokat lelki nehézségeik, elakadásuk kibogozásában és a bennük rejlő erőforrások kiaknázásában.

Az osztálytársai is kinevették

Patrik már az óvodában is kitűnt a többiek közül a testalkata miatt.

– Félénk, szorongó, visszahúzódó, csendes kisfiú voltam – emlékszik vissza. – Egy-egy negatív üzenet a testről már igen korán kialakíthatja azt a képet, hogy valamit rosszul csinálunk. Így történt ez velem is. Idővel már kerültem a kortársakhoz való közeledést, mert az sokszor elutasítással járt. Körülbelül 10-12 éves koromra már rettegtem a testnevelésóráktól az osztálytársak megszégyenítése mellett, a testnevelőtanárok gúnyos megjegyzései miatt is. Egy enyhébb példa, hogy miután lefutottam pár kört, a tanárom odakiáltotta nekem: „lassan, de biztosan”. Pedig a tempóm a tőlem telhető leggyorsabb volt. Vagy például, amikor biológiaórán a kenguruk súlyáról volt szó, a tanárunk hozzátette, hogy „akár a 90 kilogrammot is elérheti a súlyuk, tehát nagyjából olyan nehezek, mint Patrik” – az osztálytársaim harsány nevetésben törtek ki, míg én csak egyre mélyebbre süllyedtem és azt éreztem, a lehető legjobb, ami ott történhet velem, hogy hirtelen eltűnök mindenki szeme elől. 

„Evéssel jutalmaztam magam”

A szorongás idővel pánikrohamokkal egészült ki. Patriknak egyre többet fájt a mellkasa, nehezen kapott levegőt, hiperventillált, hányingere volt, remegett. 

– Kiderült, hogy a túlsúly hipertóniát és gerincferdülést okozott, de a sokféle, szerteágazó tünetek okait a lélekben kell keresni – meséli. – Elkerültem 13-14 évesen életem első pszichológusához. A hároméves terápiában sok minden kiderült azzal kapcsolatban, hogy miért is lettem kövér. Ördögi körnek nevezném azt a folyamatot, amibe belekerültem: amellett, hogy a genetikám is túlsúlyra predesztinált, a családi étkezések nem voltak megfontoltak, a kialakult túlsúlyomon pedig még több evéssel próbáltam túljutni. Az iskolában egyáltalán nem mertem étkezni, mert féltem attól, hogy mit gondolnak majd a többiek. De amint hazaértem, egyből ettem, majd megint és újra és újra, nem csupán bepótolva az addigi elmaradást, hanem megjutalmazva is magam, hogy ezt a napot is kibírtam. Ahogy a stresszszintem csökkeni kezdett otthon, az étvágyam sokszorosan tért vissza. 

Új ízeket vitt be a konyhába

Sok-sok fogyókúrás próbálkozás után, 18 évesen eldöntötte, hogy életmódot vált. Ekkor már 130 kg volt. 

– Szinte egyik napról a másikra zéró toleranciát hirdettem a cukroknak, helyettük hozzáadott cukor nélkül vagy cukorpótlóval készült ételeket fogyasztottam – árulja el. – Megtapasztaltam, hogy mennyire finomak és különlegesek tudnak lenni a saláták. Körbejártam a különböző üzletláncok egészséges és cukormentes ételeit tartalmazó polcait, hogy minél változatosabb ételeket tudjak elkészíteni és enni. Eleinte csak az unalmas jégsaláta-paradicsom-sonka kombinációt ettem, majd amikor ebbe már beleuntam, elkezdtem színesíteni a palettát, kisebb mennyiségű különleges sajtokkal, magvakkal, alacsonyabb kalóriatartalmú gyümölcsökkel és a legkülönfélébb fűszerekkel. Ekkor szerettem bele például az avokádóba is, ami egyszerűen egy kis sóval meghintve számomra a mai napig az egyik legfinomabb étel. Elkezdtem alternatív utakat keresni a köretekhez is, leszámolva a burgonyával, hozzáadtam az étrendemhez a kölest, quinoát, kuszkuszt, bulgurt, barnarizst. Elvem volt a szigor, de aztán az önszeretet jegyében a fokozatosság is. Ezek nem zárják ki egymást szerintem, csak tudni kell, hogy mindkettőnek megvan a helye és ideje.

„Az elején utáltam sportolni”

Patrik a kezdetektől fogva bevezette a sportot is a mindennapjaiba.

– Talajgyakorlatokat és kardiót végeztem, kerestem a neten saját testsúlyos és súlyokkal való edzéseket is. Motivált, hogy másokkal együtt tudom végezni, még ha csak videóban is. Nem szeretnék senkit áltatni, pár hétig iszonyatosan nehéz volt és utáltam minden egyes percét. Próbáltam arra koncentrálni, hogy kiadjam a sok év alatt felgyülemlett dühöt, ami a megjelenésem miatt alakult ki bennem. Később rájöttem, hogy a zene mekkora hatalommal bír és hogy ezt a legjobban úgy tudom kihasználni, ha összekötöm a kellemeset a hasznossal, így néha csak a kedvenc zenéimre táncoltam a szobámban. Ez teljesen személyre szabott, lelkileg felemelő mozgás számomra, ami az önkifejezésre is nagy teret ad. Az utóbbi időben pedig rátaláltam a jógára, és elkezdtem hegyi-és természettúrákra is járni. A természethez semmi sem fogható, ha a békét, nyugalmat, motivációt keresem a mozgáshoz. 

Kívül-belül megváltozott

Patrik szerint a mentális egészségére is jó hatással van a fogyása. 

– A hasamon a bőr a korábbi nagy súlytól kissé megnyúlt – vallja be. – Sokáig tartott mire elfogadtam, de már nem érzem azt, hogy emiatt szeretnék kés alá feküdni, és a párom is így szeret. Már nem haragszom azokra, akik bántottak, sőt, furcsa módon még meg is köszönhetem nekik bizonyos szempontból, mert ha nincsenek ezek a fájdalmas megjegyzések, a motiváció sem lett volna akkora, hogy belekezdjek a változtatásba. Jó dolog, hogy már nem úgy nézek a tükörbe, hogy aztán gyorsan elkapom a tekintetemet. Látom a testemben a rengeteg munkát és megszenvedett órát, amit beleöltem, hogy így nézhessek ki. A korábbi negatív tapasztalatokat felülírták a pozitívak, sokan rám sem ismertek, akikkel már a sulis éveim óta nem találkoztunk. Már nem vagyok arra kényszerülve, hogy azt hordjam, ami nagyméretben is megtalálható. Bármelyik ruházati üzletben találok a méretemben ruhát, és azt viselhetem, ami megtetszik, és az többnyire jól is áll.