Rubint Réka adta vissza az önbecsülését: Niki 62 kilót fogyott!

"A kilók csak jöttek, fel sem tűnt..."

Niki mindig duci, kerekded lány volt, de sokáig nem foglalkozott vele. Középiskolás korában viszont elkezdte zavarni a súlya. "Akkor már 80-85kg lehettem. Bár barátaim és a családtagjaim sosem éreztették velem, hogy kövér vagyok, de az utcán, vagy akár bevásárlás közben gyakran csúfolódtak rajtam" - említi fel Niki azokat az éveket, amikor a csinos külső elképzelhetetlen lett volna számára.

De végül, ahogy az lenni szokott, a túlsúly csak rányomta a most 27 éves lány mindennapjaira a bélyeget. "Gátlásos lettem és egy idő után teljesen bezárkóztam. Nem szerettem kimozdulni, nem jártam el otthonról. Nem mentem a többiekkel strandra, mert féltem, hogy kigúnyolnak. Nem hordhattam olyan ruhákat, amiket szerettem volna és nem volt barátom, mint a többi lánynak akkoriban. A testem fogságában léteztem."

Rettenetes szavak, borzasztó kritika

Bár a családban kimondottan kövérnek csak Niki számított, tisztes súlya azért mindenkinek volt körülötte. "Egyedül nagyapám volt vékony. Talán emiatt kritikusabb is volt velem, mint a többiek, túl kritikus. Borzasztó szavakat használt. Nyilván fel sem fogta, hogy azzal, amit művel, milyen sok fájdalmat okoz." Nagyapja, látva unokája falásrohamait,  olykor valóban kritikus hangot ütött meg. Még az is megfordult a fejében, hogy unokáját el kellene tiltani az evéstől. Niki, nehéz szívvel idéz ezekből beszélgetésekből. "Nagyapa ilyeneket mondott anyának, hogy: Ne adj enni ennek a lánynak! Akkora már, mint egy disznó, talán van már egy mázsa is… Kefirt kapjon egész napra, semmi mást… Olyan vastag már a lába, hogy vághatjuk le húsvétra sonkának."  

"Elsírtam magam, és azt mondtam, lefogyok!"

Niki azt mondja, ez az szóbeli durvaság rettenetes rombolást vitt végbe a lelkében. És minden csak rosszabb lett. "Nagyon gátlásos tud lenni az ember, ha folyton csak bántják. Egy idő után nem mertem a nagyapám előtt enni. Viszont amikor nem látta, folyton csak ettem. Sőt, a bántó szavak hatására inkább zabáltam, hogy legyen valami jó is a napomban. Valahogy vigasztalódni akartam. Kinéztem magamnak egy szép nadrágot, de a legnagyobb méretűt sem tudtam magamra húzni. Belenéztem a tükörbe és elsírtam magam. Ez volt az a pont, amikor rájöttem, csak én tudok magamon segíteni. Ott és akkor elhatároztam, hogy igenis lefogyok!"

Kitartó volt, elérte, amit akart

"Eleinte nem hitte el senki, hogy komolyan gondolom, pedig születésnapomra szobabicajt és futópadot kértem. Aztán beszereztem a Duci tornás DVD-ket, elkezdtem otthon tornázni. Átálltam az Update táplálkozásra, elhagytam a lisztes/cukros ételeket. A korábbi szénhidrátban dús ételek helyett sok zöldséget és húst eszek. Megvettem a könyveket, recepteket vadásztam. Kitettem a hűtőre egy régi képet magamról és egy másikat egy általam szépnek vélt lányról, így mindig csak a cél lebegett a szemem előtt, és a régi fotóm pedig elriasztott a zugevéstől.

Hamarosan azon kaptam magam, hogy ez az egész nem teher. Futottam, megszerettem a fallabdát és a trx-et is, és újabban Alakreform edzésekre is járok keddenként.

Megszerettem a zöldségeket, megtanultam mit ehetek és mikor. Igazából semmiről sem kellett lemondanom. U1 joghurt és kedvencem a kakaós csiga mindig van itthon, ha esetleg rám törne a falási vágy.

124kg-ról indultam és most 60-62 kg-nál járok, súlyomat lassan két éve stabilan tartom.

Igaz, még szeretnék formálódni, ezt sportolással, edzéssel próbálom elérni.

Megtanultam, hogy az ember akaraterejét, elhatározását nem pótolhatja semmi, és

minden fogyókúra az agyban dől el. Az önkontroll hihetetlenül fontos. Elhatározás nélkül nincs tett, mint ahogy elszántság nélkül sem születhet akaraterő!

Azóta Budapestre költöztem, távolra kerültem a rossz emlékeimtől. De már nem haragszom a nagypapámra. Csípős megjegyzéseivel mégiscsak ő piszkálta fel a hiúságomat..."

Niki november 30-án ezt a képest posztolta magáról a Facebookon:

GRATULÁLUNK! FANTASZTIKUS!