tóth gabi
Aki tartott már macskát, nagyon jól tudja, mennyire akaratosak és önállóak ezek az állatok. Sokszor a gazdiknak az a benyomása, hogy a cirmos nem is szereti őket. Egy kutatás ennek járt utána, és igen meglepő az eredmény...
Míg a kutyákról számtalan történet kering, hogy mennyire ragaszodnak a gazdáikhoz, addig a macskákról nem hallunk eseteket, hogy például több száz kilométert mennének a gazdi után, ha elutazik, vagy a halála után is várják haza. A macskák a közvélekedés szerint sokkal önállóbbak, mint a kutyák, és nem is az emberhez, hanem a házhoz ragaszkodnak. De valóban így lenne ez? Nagyon úgy fest, hogy nem; egy friss kutatás bebizonyította, hogy a macskák is legalább annyira ragaszkodnak a gazdáikhoz, mint a kutyák.
Az Oregon-i Egyetem egy kutatócsoportja végezte az izgalmas kísérletet, hogy egyszer és mindenkorra kiderítsék, vajon kötődnek-e a cicák a gazdáikhoz. A teszt roppant egyszerű volt: a gazdikat és a macskáikat bevezették egy számukra teljesen ismeretlen szobába, ahol két percet tölthettek együtt – majd a gazda kiment két percre. Miután visszatért, a kutatók figyelték, hogyan viselkedik a macska.
Azok a cicák, akik biztosan kötődnek a gazdához, azonnal stresszjeleket mutattak, amint az emberük elhagyta a szobát; és amikor visszatért, hol a szobát fedezték fel, hogy a gazdához simultak. Azok a jószágok, akiknek bizonytalan, ambivalens a viszonya a gazdival, akkor is stresszeltek, amikor visszatért a szobába, és nem akartak felfedezőútra menni, hanem bújtak hozzá. Az elkerülő-kötődő cicák pedig stresszesek voltak végig a kísérlet alatt, és elkerülték a gazdit.
Az eredmény végül az lett, hogy a macskák 64,3 százaléka biztos kötődést mutatott a gazdája iránt, így egyáltalán nem állja meg a helyét a régi elmélet, miszerint a cicák alig kötődnek az emberhez. Sőt: a kísérletet egy év múlva megismételték ugyanazokkal a macska-gazda párosokkal, és kiderült, hogy a kötődés hosszú távú és stabil. Tehát a macskánk legalább annyira ragaszkodik hozzánk, mint a kutyánk – csak kevésbé mutatja ki.