Magyar lányról neveztek el épületet Afrikában

Bódás Bianka, pár hete tért haza Tanzániból, ahol 49 napot töltött el. Hihetetlen sok dolgot csinált a kint töltött idő alatt: befejezett egy tavaly megkezdett kútfúró projektet, melynek anyagi hátteréről és menedzseléséről is gondoskodott, alig egy hét leforgása alatt megvalósította az afrikai emberek álmát, hogy legyen vizük száraz évszakban.

Több száz főre főzött magyar specialitásokat, keményen kivette a részét a fizikai munkákból is, két tantermet épített, pihenésképpen krétatáblákat festett, felvilágosító órákat tartott és helyi családokat látogatott meg, hogy tanácsaival segítse vállalkozásaikat. A reklámszakember a Ripost-nak mesélt afrikai életéről.

Ripost: Hogy jött az ötlet és miért pont Afrika, miért Tanzania?

Bódás Bianka: “Ha egy mondatban kellene válaszolnom, akkor azt mondanám, az álmomat szerettem volna megvalósítani. Tíz éve fogalmazódott meg bennem egy film közben, ha egyszer megtehetem, időm lesz rá és úgy érzem, megérek belül is a feladatra, elmegyek Afrikába. A film címe, Határok nélkül. Angelina Jolie filmje, ami Afrikában játszódik. Lassan 1,5 évvel ezelőtt csatlakoztam az Afrikáért Alapítvány programjához, amely “Fogadj örökbe” néven fut. Ez egy gyerektámogatás program, ott kiválasztottam egy Veronika nevű kislányt és már akkor tudtam, meg szeretném látogatni„

Ripost: Milyen érzés volt megérkezni az idegenbe? Hogyan érezted magad egyedüli fehér nőként a faluban?

B.B.: ”Ha őszinte szeretnék lenni, az első 20 percben furán. A faluban sétálva bárhová mentem bámultak, utánam szóltak “muzungu”, így hívják arra felé a fehér embereket, rám akarták sózni a portékájukat. De miután gyorsan elsajátítottam pár szót az anyanyelvükön és elmondtam miért vagyok ott, nem a fehér turista nőt látták bennem. Befogadtak és segítségemre siettek. Egyáltalán nem éreztem magam félelemben. Különlegesnek számítottam a fehér bőröm, hajam, más stílusú ruháim miatt„

Ripost: Sok egyéb mellett, az öltözködésben is vannak eltérések, te milyen ruhákat hordtál? Egyáltalán, milyen stílusban öltözködnek ott a nők?

B.B.: ”A bőrszínem figyelemfelkeltőbb volt, mint az öltözetem. A suliban ahol tanítottam, nagyon sokat viseltem lenge hosszú nyári nadrágokat pólóval vagy hosszú szoknyákat. Ezek között voltak színes mintás darabok is, amik az ő öltözködési stílusukhoz hasonlítottak, de sima egyszerű ruhadarabok is. A nők színesebbnél színesebb ruhákban járnak, különleges minták díszítik azokat. Alapviselet náluk az itthon úgynevezett lapszoknya, amit körbetekernek magukra. E fölé még kerül egy térdig érő, szintén lapszoknya, amit mindig helyzettől függően használnak. A templomban kendőt hordtam, tisztelve ezzel a kultúrájukat. Én érkeztem az ő országukba, ezért szerettem volna alkalmazkodni a legtöbb dologban hozzájuk. Mivel nagyon gyorsan befogadtak, varrattak nekem helyi ruhákat, amit örömmel viseltem is eseményeken. Az ilyen nyári ruha itthon is simán megállná a helyét, annyira különleges. Ezt fogom is hordani, a hozzá kötődő emlékek miatt.„

Ripost: Nagy megtiszteltetés lehetett, hogy külön neked varrtak ruhát. Milyen emlék kötődik ehhez?

B.B.: ”A ruhát február 14-én, Valentin napom kaptam. Az a nap volt az utolsó napom az iskolában, akkor volt a búcsú ünnepségem, a rólam elnevezett épületszárny “Bianka wing” avatója, akkor kaptam csodás üzeneteket, útravalókat az új barátaimtól és nem utolsó sorban az iskolaigazgató kislányának is ugyanilyen anyagból varrattak ruhát, mert összenőttünk a 49 nap alatt.”

Bianka folyamatosan dolgozik a folytatáson és nagyobb volumenű projekteket készít elő a karanténban töltött ideje alatt. Hazatérése óta is napi kapcsolatban van az iskolával, tanárokkal, szülőkkel.