kulcsár edina
Még mindig válságos állapotban van, élet-halál közt lebeg a világbajnok kajakos brutálisan megvert édesapja. Dudás Miki és családja már csak a csodában bízhat, ha a napokban nem történik javulás, már később sem fog…
Még mindig maga előtt látja a jelenetet az olimpikon, amint édesapját megütik, és hallja a hangot, ahogy a koponyája a betonon betörik. Dudás Miki apukáját, ahogy arról a Ripost is írt, egy benzinkúton támadták meg, és bár az elmúlt hetekben az orvosok mindent megtettek, még mindig kómában van.
A világbajnok kajakos azt mondja, addig tekerné vissza az idő kerekét, amíg az erzsébeti piacon egy nő el nem kezdett buta pletykákat terjeszteni édesapjáról. Dudás Miki szerint ugyanis ott és akkor kellett volna leállítani az egészet, mert akkor nem jutnak el odáig, hogy hatan rátámadnak.
Ezek állatok, vadállatok inkább, ha apa meghal, akkor gyilkosok, konkrétan megölték
– kezdte Dudás Miki. „Minket ismernek itt a benzinkúton, én pont bent voltam, amikor jöttem ki, akkor jött a két autó. Végignéztem ahogy lerohanják, azonnal eszméletvesztés, kijött a nyelve, és ömlött a vér a fejéből, a füléből és az orrából is.”
Mint ahogy arról korábban írtunk, István azóta is kómában van, két hete megműtötték, mindenki attól várt javulást, de az édesapa állapota azóta is folyamatosan romlik, már csak 60 kiló. Az olimpikon szerint csak azért nem omlott össze végképp az egész család, mert nagyon összetartóak, egymásban tartják a lelket. Volt olyan, hogy Miki édesanyja annyira összeomlott egyik este, hogy fia ment át hozzá aludni. S ha ez nem lenne elég, a Dudás családra anyagilag is hatalmas terhet ró édesapja tragédiája, derült ki a Bors napilap exkluzív interjújából.
„Ez nekünk több millió forint kiesés, hogy apával ez történt, nem csak azért, mert ő látta el a 3 üzlet dolgait, hanem az ápolás, a műkoponya is milliós tétel, nyilván kapunk támogatást, de a kórházi cuccok, amit hetente be kell vinni, mind-mind súlyos összegek és dühítő, hogy ezt mind nekünk kell fizetnünk, mert nem mi juttattuk ide!”
Mikiék minden nap járnak be édesapjához a kórházba, mert még bíznak, hisznek abban, hogy a szeretet csodákra képes. Minden nap akár többször is bemennek hozzá a kórházba, a kajakos „beszélget” apukájával.
„Tudom, mennyire szereti az unokáit, a gyerekeimet, a kisfiamat is, de a kislányomat úgy hívta gyönyörűségem, mindig róla mesélek, hogy puszilja, szoktam neki lejátszani videókat, amit otthon felveszünk Norcival. Szörnyű, hogy semmi reakció…”
Az olimpikon azt mondja, bármilyen szörnyen hangozhat, de jobb lenne, ha apukája elmenne, mert ez így nem élet.
Nagyon rossz ezt kimondani, főleg, hogy édesapámról van szó, de én tényleg a legjobbat, ami neki, nem nekünk a legjobb, azt szeretném. Annyira rossz, hogy nem tudjuk, ő most érezhet valamit? Én ezen nagyon sokat gondolkozom, hogy Úristen, mi van, ha ő folyamatosan szenved, csak egyszerűen nem tudja kimondani. Ha most azt mondanák, hogy ez így marad, hogy hosszú évekig ilyen állapotban marad, vagy távozzon közülünk, akkor lehet azt mondanám, hogy jobb, ha elmegy, mert ez így nem élet!