
Panelházakban is ott lapul a veszélyes anyag: ezt érdemes tudni a hazai azbesztszennyezésről
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a RipostOrszágszerte több száz helyszínen találtak már szennyezett, zúzott követ, amit utak, parkolók burkolására használtak fel. Nem mindenki tudja, de a magyar panelekben is használtak azbesztet szigetelőanyagként, ami még most is ott van sok házban.
Mivel az azbeszt belélegzése bizonyítottan súlyos egészségügyi kockázatot jelent, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ hivatalos tájékoztató kampányt indított a szennyezéssel kapcsolatos tudnivalókról. Az azbesztveszély nem csak az osztrák kőzúzalékkal épített utak miatt jelenthet kockázatot, a ’70-es, ’80-as években az azbeszt egy közkézen forgó termék volt, sok panelházban szigetelőanyagként is használták. Bár indultak azbesztmentesítési programok, pályázatok, még mindig sok helyen ott lapul ez az anyag a házak falai mögött. Jelent ez veszélyt a panellakókra? Ennek is utánajártunk.

Hogy került azbeszttel szennyezett kő Magyarországra?
Az ország geológiai adottságaiból adódóan a hazai tájakon természetes módon sehol sem fordul elő azbeszttartalmú kőzet. Ez azt jelenti, hogy a hazai bányákból származó építőanyagok, zúzott kövek és útburkolatok teljesen biztonságosak, semmilyen egészségügyi kockázatot nem hordoznak. A jelenlegi krízishelyzetet egy súlyos, nemzetközi szintű beszállítói mulasztás és megtévesztés idézte elő. A szennyezett kőzúzalék (szerpentinit) kivétel nélkül ausztriai bányákból – név szerint Rumpersdorf, Badersdorf, Bernstein és Pilgersdorf térségéből – származik.
Több, mint 250 településen találtak már azbeszttel szennyezett követ
Jelenleg több mint 250 nyugat-magyarországi településről tudni, ahol utak létesítésére, parkolók alapozására, valamint útpadkák szintezésére szennyezett kőzetet használtak. A legsúlyosabb helyzet Vas megyében (azon belül Szombathelyen) van, de Győr-Moson-Sopron és Zala megye is jelentősen érintett.
Hol találták a legutóbbi szennyeződéseket az országban?
A célzott laboratóriumi mintavételek folyamatosak, és a legfrissebb eredmények sajnos újabb kritikus helyszíneken igazolták a veszélyes anyag jelenlétét. Zalaegerszegen a tizenhat ellenőrzött közterületi helyszín közül hat esetben lett pozitív a teszt. Különösen aggasztó, hogy több érintett szakasz gyermeknevelési és oktatási intézmények (bölcsődék, óvodák, iskolák) közvetlen környezetében található. Ezzel párhuzamosan a vasúti infrastruktúra területén is felütötte a fejét a szennyezés. A GYSEV vasúttársaság Szombathely térségében végzett vizsgálatai két helyszínen mutatták ki a rákkeltő anyagot, amit azonnali hatályú lezárások követtek.
Mi a gond az országba behozott azbeszttatalmú kőzettel?
Az NNGYK szerint fontos tudni, hogy az azbeszttartalmú kőzet puszta fizikai jelenléte önmagában még nem jelent közvetlen veszélyt az egészségre. A kődarabok mindaddig ártalmatlanok, amíg egyben vannak és nem bolygatják őket. A valós kockázat akkor keletkezik, amikor a kőzetet erős fizikai behatás éri. Ilyen kritikus fizikai hatásnak minősül a csiszolás, a vágás, a törés vagy a mindennapi nehéz járműforgalom okozta folyamatos őrlődés. Ezen mechanikai hatások következtében a kőzet porladni kezd, és mikroszkopikus méretű, láthatatlan, apró azbesztrostok válnak le róla, amelyek könnyen a levegőbe kerülnek. A száraz, szeles és meleg időjárás szintén nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a rostok a levegőbe kerüljenek és akár messzebbre eljussanak.

Milyen veszélyt jelent az azbeszt a lakosságra?
A valós veszélyt az imént említett apró rostok hosszú időn át tartó, ismételt belélegzése jelenti. A szervezetbe jutó rostok nem ürülnek ki, hanem beágyazódnak a tüdőszövetbe, ahol hosszú távon elváltozásokat, hegesedést vagy akár évtizedekkel később daganatos megbetegedéseket (például mellhártyarákot) okozhatnak. Tehát a döntő tényező nem maga a kő jelenléte, hanem a rostok leválása, levegőbe jutása és tartós belélegzése.
Mi a helyzet a korábbi aszbesztfelhasználással, a panelekkel?
Magyarországon 2005 óta tilos az azbeszt felhasználása az építőiparban, és a jogszabályok a lebontandó vagy átépítendő épületeknél előírják a kötelező azbesztvizsgálatot is. Az azbeszt tulajdonképpen egy jó építőipari kötőanyag, ami akkor válik károssá, ha valamilyen módon megbontják. Nagyon sok típusú szigetelő-, építőipari anyagban használták korábban az azbesztet, így panelházakban szigeteléshez. Indultak programok, pályázatok aszbesztmentesítésre, de még korántsem sikerült minden lakóépületből száműzni ezt a veszélyes anyagot.
Az azbeszt nem vegyi, hanem kristályos anyag, ami porszerű, vékony azbesztszálak formájában kerülhet a levegőbe. A folyamat hasonlít arra, amikor egy kőzetgyapot szigetelőanyagot szétszálaznak és abból vékonyszálas por kezd szállingózni. A szakértők felhívják a figyelmet, hogy amíg az azbesztet nem bontják meg, nem kerül ki a levegőbe, addig semmilyen károsító hatása nincsen. Ennélfogva, ha be van építve egy házba, akár egy tégla építésű családi házba vagy egy panelházba, ahol nincs felújítás, károsodás, nem jelent veszélyt.
Ha azonban megbontják az azbesztet - például felújítás, javítás-szerelés során - és az azbesztszálak a tüdőbe kerülnek, a daganatos megbetegedés mellett az azbesztózis betegséget is okozhatja, ami egy visszafordíthatatlan tüdőhegesedés (tüdőfibrózis). Súlyos nehézlégzést és csökkent tüdőkapacitást okoz, jelentősen növeli a tüdőrák, valamint a mellhártyadaganat kockázatát.
A lapunknak nyilatkozó szakértő arra is figyelmeztet, hogy nem csupán felújításnál, csempék felverésénél vagy a szőnyeg feltépésénél kell figyelnünk, hogy ne lélegezzünk be káros anyagokat, de a hulladékok speciális tárolásánál is óvatosnak kell lennünk; ezek ugyanis veszélyes hulladéknak számítanak.
Mit tanácsol a hatóság, mit tehetünk a kockázatok minimalizálása érdekében az érintett területeken?
Amíg a hivatalos szervek, önkormányzatok folyamatosan dolgoznak az utakba került azbesztszennyezés problémájának megoldásán és nedvesen tartják a érintett területeket, a lakosok a következőkre figyeljenek a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) szerint:
- Cipők kezelése a bejáratnál: lakásba vagy házba történő belépéskor a cipőket minden esetben a bejáratnál kell hagyni. Ezzel megakadályozható, hogy a talpon megtapadó porszemcséket behordjuk a lakótérbe.
- Ruházat cseréje: a kültéren tartósan használt ruházatot a lakásba lépve azonnal le kell cserélni, megelőzve, hogy a szövetek közé tapadt szálak odabent a levegőbe kerüljenek.
- Szellőztetés szabályozása: a lakóhelyiségek szellőztetését kizárólag szélcsendben szabad végezni, olyan időszakokban, amikor a környéken nincs aktív porzás vagy kiporzás.
- Szigorúan nedves takarítás: a lakáson belül kizárólag nedves takarítási módszereket (felmosás, vizes portörlés) szabad alkalmazni. A száraz seprés vagy porszívózás tilos, mert azok csak felkavarnák a mikroszkopikus rostokat.
- Fizikai aktivitás és a gyermekek védelme: az érintett területeken a kültérben végzett hosszas tevékenységek kerülendők. Különösen fontos, hogy a gyermekek számára a kertben vagy egyéb kültéri helyszíneken a fizikai mozgással járó intenzív játékot és sportolást mellőzzék.







