tóth gabi
A reménytelen szerelem szörnyű érzés, mégis annyian átélik! De vajon mi az oka, hogy arra buksz, akit nem érdekelsz? És mit tehetsz, ha ilyesmibe bonyolódsz?
Kevés dolog okoz annyi boldogtalanságot, mint a viszonzatlan szerelem – de miért van benne mégis részünk? vagy csak az agyunk trükközik velünk ilyenkor? Mutatjuk az okokat, hogy legközelebb elkerülhesd a felesleges problémákat.
Amikor valakivel könnyen kialakul a kapcsolat, biztonságban érezzük magunkat. Ám ha sokáig csak a „lehet” állapotában vagyunk, egy idő után elkezdünk fantáziaképeket gyártani az illetőről, ahelyett, hogy megismernénk. Ez pedig szükségképpen mindig rózsaszínűbb, és ezáltal vonzóbb, mint a valóság.
Biológiai ösztöneink szerint olyan partnert keresünk, akivel adott esetben akár családot is alapíthatunk. Persze egyáltalán nem biztos, hogy ezt a másik is így gondolja, de ha az ösztön bekapcsol, akkor már nincs megállás: minden jelből azt a következtetést vonjuk le, hogy ő az igazi.
Furcsán hangzik, de a viszonzatlan szerelmek kergetése is képes függőséget okozni. Elvégre vadászok vagyunk, és ha a „vad” nem adja könnyen magát, akkor annál értékesebbnek tűnik. Nem mindig találjuk el azt a pontot, ahonnan tovább már gondolatban sem lenne érdemes foglalkozni az üggyel.
A fix kapcsolat mellett is sokan bonyolódnak bele reménytelen szerelembe. Ez azért kényelmes, mert mindig van kéznél egy B-terv, ha az aktuális kapcsolat épp nem az ideális arcát mutatja. Elvégre akivel csak elképzeled a kapcsolatot, azzal a vágyálmaidban sosem veszekszel, nem igaz?
Ha valakire sokan buknak, akkor nyilvánvalóan jó választás lehet, nem? Ez is magyarázza, hogy sok nő kifejezetten a nős férfiakkal szeret titkos viszonyba bonyolódni. Hiszen, ha másvalaki már elkötelezte magát az illető mellett, akkor bizonyára jó lehet a partnerének lenni.
Ami nem a miénk, az mindig jónak tűnik. Mostanság pedig minden azt diktálja, hogy a kínálkozó lehetőségeket ne hagyjuk ki. Vagyis egy idealizált partnerjelölt olyan lehetőségeket tartogat, amit félünk elveszíteni.
Az is lehet, hogy a gyerekkorból hozott lelki sérüléseid miatt könnyebb távolról szeretned valakit, mint azt, aki melletted van, és aki előtt meg kellene nyílnod. Sokan ezzel próbálják folyton bebizonyítani maguknak, hogy nem utasítják el őket – és persze mindig kiharcolják az elutasítást. Ilyenkor érdemes elgondolkodnod azon, miért is nem a valós, nem mindig ideális, de megnyílást és erőfeszítést igénylő kapcsolatokra hajtasz.
Ha valakit nem érdekelsz, akkor nem érdekled, és kész. A legjobb, ha nem keresed a kapcsolatot az illetővel, és megpróbálsz tovább lépni. Az élet majd betölti a hiányt, ha te is nyitott vagy rá. Figyelj magadra, és a lelki szükségleteidre. Egy darabig ne erőltesd a randizást, majd akkor keress kapcsolatot, ha készen állsz rá. Addig is ismerkedj, barátkozz nyugodtan, de ne feltétlenül a párkeresés szándékával. Ne nyomd el az érzéseidet, ismerd el, hogy léteznek, de ne hagyd hogy uralkodjanak rajtad. Vedd tudomásul, hogy ezt a reménytelen szerelmet el kell engedned, hiszen senkit nem kényszeríthetsz rá, hogy beléd szeressen.