Zalatnay Cini: Kommunizmus ide vagy oda, a május elseje buli volt

Az énekesnő már kislányként is pont úgy várta a munka ünnepét, mint a mikulást, vagy éppen a húsvéti nyulat. Nem érdekelte az ünnep mögé rejtett ideológia, csak a tény, hogy nem kell iskolába menni, viszont lehet, sőt kell énekelni, táncolni és jókat enni. Zalatnay Cini pont ezt élvezi ma is május elsején.

Zalatnay Cini lélekben ugyanaz a bulis kiscsaj maradt, aki néhány évtizeddel ezelőtt, boldogan kötötte meg a piros nyakkendőjét május 1-jének reggelén, mert tudta, aznap nem kell iskolába mennie, viszont lesz zene, ének, tánc és persze csatos bambi, virsli és süti. Az énekesnővel a letűnt idők munka ünnepeiről beszélgettünk és persze szóba került maga a munka is, mert hogy Cini, ha nem is sokat, de dolgozott civilként, mielőtt a gimnáziumban Komár Laci felfedezte őt a zene világának.

Zalatnay Cini: „Fura, hogy ebből az időszakból is a kajálások jutnak eszembe?”

„Vicces, hogy most hívsz, mert éppen azon filóztam, mit is jelent nekem a május 1-je, vagyis a munka ünnepe. Ebben a pillanatban mondtam ki hangosan, hogy én világ életemben rajongtam ezért a napért.”

Visszaemlékszem a reggelekre, amikor csokornyakkendőt köthettem és tudtam, aznap a suliban nincs tanulás.

„Sőt, már reggel kapunk virslit és bambit, majd elindulunk a felvonulásra, ahol énekelhetünk, táncolhatunk. Számomra csak a történet bulis része számított és nem a politikai vetülete és ez így van ma is” – kezdte a Ripost-nak Zalatnay Cini, aki később és azóta is pontosan ugyan azt szerette és szereti a munka ünnepe kapcsán, amit egykoron. „Nem sokkal az úttörő élményeim után, már a színpadon, énekelve ünnepeltem május 1-jét, vagyis hivatalosan is elkezdett számomra buli lenni ez és minden más ünnep is. Fura, hogy ebből az időszakból is a kajálások jutnak eszembe? Csak akkor már nem virsli, hanem rántott hús, és sültek vártak a falunapokon és rendezvényeken” – nevetett Zalatnay Sarolta.

Zalatnay Cini kamaszkorában kipróbált néhány munkát (Fotó: Zalatnay)

„Öten-hatan ittunk egy üveggel és vártuk, hogy részegek legyünk tőle”

Cini nagyon fiatalon vált országosan ismert sztárrá, így nem igazán volt alkalma belekóstolni a szorosan vett munka világába, de tiniként azért kipróbálta magát ebben, abban. „Igaz, hogy nagyon hamar eldőlt a sorsom, vagyis tulajdonképpen nem igazán kellett belekóstolnom a szigorúan vett melós életbe, de kamaszkoromban azért dolgoztam.”

Ahogy akkoriban a diákok zöme, én is jártam építőtáborokba, ahol főként agrármunkákat végeztünk.

„Aztán egy ideig egy óra-ékszer üzletben voltam eladó, majd egy bizományi üzletbe kerültem, ahová a nyár közepén behoztak egy nehéz, hosszú, szarvasbőr kabátot, amire azonnal le is csaptam. A kánikulában is azt hordtam, szóval mindenki bolondnak nézett, de én nem bántam. Volt még egy munkahelyem, mégpedig a kedvencem. Az utcánkban volt egy zöldséges, ahová felvettek eladónak. Annyi zöldséget és gyümölcsöt ehettem, amennyi belém fért, ráadásul, ha banán jött, előre szólhattam anyunak és az elsők között tudott venni. Egyszer, valahonnan kerített a tulaj néhány üveg Coca Cola-t. Na, utána én voltam a legmenőbb csaj a suliban. Öten-hatan ittunk egy üveggel és vártuk, hogy részegek legyünk tőle. Persze csak büfögtünk, de akkor is vagány volt” – mesélte nevetve lapunknak Zalatnay Cini.