
„Éjszakánként egyedül ültem az ágyam szélén és az járt a fejemben...” – Zalatnay Saroltát felőrölte, hogy szexi volt
Őszintén beszélt élete legjobb és egyben legnehezebb szakaszáról az énekesnő. Zalatnay Sarolta azt az időt elevenítette fel, amikor minden férfi a lábai előtt hevert, ő mégis egyedül volt a problémáival.
Zalatnay Sarolta Playboy-címlapjától Magyarország összes férfija oda meg vissza volt. Az énekesnő a Ripostnak elmondta, hogy hiába a rajongás és a szeretet, ő nem érezte magát nőnek, hiszen épp akkor esett át egy igencsak nagy műtéten.

Az volt Zalatnay Sarolta félelme, hogy szülei sorsára jut
Amikor egy ország szexszimbóluma vagy és mellette nőgyógyászati gondjaid vannak, az felőrli az ember lelkét. 2002-ben szerepeltem ugye a Playboy-ban, szinte minden pasi oda meg vissza volt tőlem, ezzel párhuzamosan pedig ki kellett pakolni engem, mert rákos lettem. Na, most ezt rakja bárki egymás mellé: a felszínen siker van, mindenki imád, a férfiak a tenyerükön hordoznak, miközben éjszakánként egyedül ültem az ágyam szélén és az járt a fejemben, hogy a szüleim rákban hunytak el és féltem, hogy én is úgy fogok
– kezdte Zalatnay Sarolta. Majd így folytatta:
„Az járt a fejemben, hogy vajon van-e még dolgom a Földön. Úgy éreztem, hogy nem vagyok nő, hiszen kipakoltak. Az emberek a sok pletyka – és néha az igaz történetek után – ítélnek meg. Miközben fogalmuk sincs a mély és valódi igazságokról. Ezt a filmben tömören és velősen megkapják. Mindenki a jellegzetes Cinis-mosolyt kéri, de senkinek nincs fogalma arról, hogy mi van mögötte” – tette hozzá a legendás énekesnő.

Cini úgy gondolja, hogy a zenészvilág két dolgot kifejezetten nem tűr meg
Ez a műfaj nem szereti, ha megöregszik az ember. A művészetek mindig is az örök ifjúságot hirdették. Az érzelmeket tökéletesen meg lehet élni, hiszen a zene a pokolból a mennyországba tud repíteni – és fordítva is persze – ellenben nem szereti a betegséget, az elmúlást, a gyengeséget. Tipikusan olyan, hogy huszonévesen elesik az ember a sípályán, vagy tenisz közben és eltörik a lába, mindenki azt mondja, hogy ó, szegény. Ha viszont hetvenévesen történik vele ugyanez, akkor annyit mondanak, hogy ó, ez már öreg
– mondta Zalatnay Cini, aki mindig törekedett arra, hogy önazonos tudjon maradni.
„Emellett nem tűröm a hazugságokat sem. Én soha nem mutattam mást, mint ami volt. Van nagyon sok zenész, akik elkezdik fiatalon és a teljes életművük hazugság, mivel végig szerepben voltak. Én ilyet nem tudtam volna csinálni, hiszen megborultam volna lelkileg, ha ennyit kellett volna hazudnom.”






