tóth gabi
Nincsenek ápolók, nincsen elég lélegeztetőgép a belga kórházakban.
„Aki már játszott a Maboul doktorral, jelentkezzen ápolónak” – ezzel a drámaian ironikus mondattal tiltakoztak egészségügyi dolgozók, hogy a belga kormány hirdetésekben toboroz teljesen képzetlen embereket ápolónőknek. Ugyanis a belga egészségügy túlzás nélkül az összeomlás határán áll. A koronavírus-járványban eddig több mint 13 ezren haltak meg, Európában arányosan itt a legtöbben.
Belgiumban az elmúlt napokban ugyan minimális szinten, de csökkent az intenzív osztályokon levő COVID-os betegek száma (összesen 4 fővel), a halottak száma viszont hirtelen megnőtt. Az elmúlt 24 órában 345 halálesetet rögzítettek az RTBF értesülése szerint. A Sciensano egészségügyi szolgálat november 9-i adatai szerint a COVID-ban megbetegedettek száma átlépte a félmilliót (500 789), a halottaké a 13 ezret (13 055).
Mint ismert: Belgium 11 milliós ország, azaz alig laknak többen ott, mint Magyarországon.
A sokkoló adatok és a katasztrófahelyzet következtében a belga kórházak november elején átléptek az ún. „Phase 2B„ állapotba, ami a legsúlyosabb riasztási szintet jelenti a belga egészségügyben.
A hatályban levő szabályok szerint ez azt jelenti, hogy további 25 százalékkal meg kell emelni az intenzív osztályok férőhelyeit, de hogy ezután mi következik Belgiumban, azt senki sem tudja. Azt sem, hogy hogy fogják megoldani.
Erre utalt Marc Noppen, az „UZ Brussel” kórház igazgatója a „Le Soir” napilapnak adott interjújában.
”Nem tudjuk, hogy a kormány tervez-e valamit a Phase 2B után, annak ellenére, hogy a számok egyértelműek. November 10. környékén az intenzív osztályok elérik teljesítőképességük határait. Át fogjuk lépni azt a határt is, ami a járvány első hullámában volt, ez pedig arra kényszerít bennünket, hogy felkészüljünk arra, hogy mi van a legutolsó Phase 2B után„ – nyilatkozta az igazgató.
Az, hogy új férőhelyeket hoznak létre, már amennyiben tudnak, önmagában nem oldja meg a gyakorlatilag március óta egészen elképesztő terhelés alatt álló egészségügyi rendszer problémáit. A „Phase 2B” státuszhoz képest, ami összesen 2000 + 500 intenzív férőhelyet jelent,
további 300 ágyat kellett mobilizálni, de ezekhez nincs elegendő eszköz, konkrétan nincs elég lélegeztetőgép.
”Az új ágyak létrehozásához át kellett alakítanunk az egyes szobákat, azokat izolálni kellett annak érdekében, hogy a levegő körforgását lassítsuk. Ezekben a szobákban (nem mindegyikben) vannak betegkövető monitorrendszerek, amelyekhez a lélegeztetőgépeket kellene illeszteni… de ezekhez lényegi elemek hiányoznak, amelyeket Új-Zélandon gyártanak, és még legalább két hétig hiányozni fognak„ – magyarázta Pierre Gillet, a Liège-i CHU kórház vezető főorvosa a „Le Soir”-nak.
De nemcsak a gépek hiányoznak, hanem a személyzet is. Ennek többek között az az oka, hogy egy normál kórházi osztályra egy ápolóra jóval több beteg juthat, mint az intenzív osztályon. A másik alapvető gond az, hogy az intenzív osztályokon speciális képzést kapott ápolószemélyzetre lenne szükség, de ebben is súlyos a hiány.
Az ultraliberális belga kormány ezt a problémát úgy próbálta meg áthidalni, hogy képzettség nélküli önkéntesek toborzásába fogott, akiknek munkába állításáról olyan törvényt fogadtatott el, amely ellen országszerte tiltakozások voltak a képzett, már a szakmában dolgozó ápolók és persze az orvosok között.
Brüsszel egyik legnagyobb kórházában, az Erasmus-ban 24 órás tiltakozást tartottak az ott dolgozó ápolók.
”Olyan személyeket keresünk kórházi segítségnek, akik játszottak már a Maboul doktorral„ feliratot függesztettek ki ironizálva a tiltakozók, akik úgy látják, hogy a képzetlen önkéntesek segítsége valójában nem segítség, mert a megfelelő szakképzettség nélkül ez a munka teljesíthetetlen. Viszont senki sem kérdezte meg őket.